Amikor élete társánál (és ez nem túlzás: késő kamaszkoruk óta összefonódott az életük) rengeteg fájdalommal járó gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálnak, az asszonyban születik meg a gondolat, hogy vessék közösen papírra a tapasztalataikat, tartani egymásban a lelket. Az írás valóban segít: keretet ad a szenvedésnek. Ami olyan hatalmassá válik, hogy a nő az asszisztált öngyilkosság mellett dönt. Férje vele van az utolsó percig. Majd ő, aki annyi kliensét kísérte a gyászfeldolgozás útján, összeroppan. De ahogy a saját öngyilkosságát, úgy ezt a talajvesztést sem engedheti meg magának, mondja benne a belső hang. Hogyan tudna hiteles maradni akkor?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
