Zsinórpadlás – Interjú

„Akkor jóban leszünk”

Székely Csaba drámaíró

Színház

Az egyik legtöbbet játszott színpadi szerző Magyarországon és a hazájában, Romániában is. Darabjai a társadalmat leginkább megmozgató kérdésekre reflektálnak, de sosem ragadnak le az aktualitásoknál, az egyetemes konzekvenciákat keresik. A friss bemutatóitól indultunk, a kultúrharc mai állásig jutottunk.

Magyar Narancs: Nem sokkal a választások után, április 29-én mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház a Mária országát. A színlap szerint történelmi királydráma lesz – görbe tükörben. Evidens volt, hogy ismét Alföldi Róbert rendezi, akivel már sokszor dolgoztál?

Székely Csaba: A színház 2019-ben kért fel, hogy írjak egy történelmi drámát, és ők kérték fel Alföldit is. A cselekmény a 14. században játszódik, és egyebek mellett azt mutatja meg, hogy hozzá nem értő emberek kezében – a kezdeti jó szándék ellenére – hogyan hull minden darabokra. Egy véres, tragikus vígjáték lesz. Eredetileg tavaly áprilisban mutatták volna be, de a pandémia elsodorta a premiert. Kénytelenek voltak elhalasztani egy évvel, és emiatt pont úgy alakult, hogy egybeessen a magyarországi választásokkal. Ez nekünk valamennyire kapóra jön, ugyanis a történet azzal kezdődik, hogy véget ér Nagy Lajos király hosszan tartó uralma, és senki sem tudja biztosan, hogy akkor most mi lesz itt. De nem úgy politizál ez a darab, hogy beleírtam Orbán Viktort. Nem írtam bele. Az előadás inkább a jövőnkről fog szólni, mint a jelenünkről. Természetesen benne lesznek ennek az időszaknak a tapasztalatai is, de időtállóbb valamit szerettem volna csinálni annál, hogysem mai kis politikai ízléstelenségekkel szöszöljek benne. Inkább azok a jelenségek érdekeltek, amelyek minden korszakban érvényesek, illetve az, hogy az eddigi történelmi tapasztalatok alapján milyen jövőre számíthatunk.

MN: Október végén egy távolról érdekesnek tűnő kísérletben vettél részt, de a darabot egyelőre csak Marosvásárhelyen játsszák.

SZCS: Ez a szöveg is felkérésre született. Sebestyén Aba rendező barátom kérte fel a román Elise Wilket, Dálnoky Rékát és engem, hogy írjunk egy olyan hatkezes drámát, amely valamilyen módon reagál a #metoo-hullámra. A végeredmény nem is konkrétan #metoo, inkább abúzusdarab lett, vannak benne ugyanis mindenféle visszaélések, férfiak és nők részéről egyaránt. A munkafolyamat nem volt egyszerű, nagyon sok kompromisszum van benne. Egymás jeleneteihez kellett igazítanunk a saját jeleneteinket, és az is kérdés volt, hogy egyáltalán hogyan ragadjuk meg a témát. Egyikünk sem akarta felmondani a leckét, és csak ismételni azokat az eseteket, amelyekről mindenki tud. Inkább kérdéseket teszünk fel, és a témát megpróbáljuk minél több oldalról megvizsgálni. Az eredeti szándék szerint az estét beszélgetés zárná egy pszichológussal és egy jogásszal, akiknek a közönség kérdéseket tehet fel az előadás kapcsán, csak egyelőre – főleg a járványügyi korlátozások miatt – ez a része a dolognak még nem tudott megvalósulni.

MN: Bizonyára nálunk sem lenne tanulság nélkül egy ilyen bemutató.

SZCS: Elég jó esély van rá, hogy a darabot bemutatják az egyik fővárosi színházban is, de a részleteket egyelőre még nem beszéltük meg. Szóval nem az van, hogy ilyesmit Magyarországon nem állítanának színpadra, hanem inkább az, hogy nagyon ritkán vállalnak be magyarországi színházak kortárs magyar ősbemutatókat. Most nem a független színházakról beszélek, hanem azokról, amelyek jobb helyzetben vannak. Azelőtt ez nem így volt, de mára az eredeti szövegek megírására szóló felkérések száma a nullához közelít, amiben szerintem az anyagi meg nem tudom milyen okokon kívül az is közrejátszik, hogy a színházak nincsenek eléggé tisztában vele, hogy a társulat iránti felelősségen túl kulturális felelősségük is van. Jobban kéne segíteniük az új, kortárs problémákra reagáló szövegek és előadások létrejöttét, mert ezáltal vinnék előbbre a magyar színházat és kultúrát, és nem azzal, hogy ötszázadszor leporolnak egy klasszikust, beleraknak két bazdmeget meg három politikai kikacsintást. Igen, kockázatos dolog az ősbemutató, de egy frissen végzett rendező kezébe adni a társulatomat, aki eddig csinált két jó meg három gyenge előadást, az is kockázatos. A Szegedi Nemzeti most üdítő kivétel, és nagyon hálás is vagyok nekik.

 
Fotó: Bereczky Sándor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.