Mai szemmel
„Mintha lekéstem volna a saját temetésemről, minimum három héttel. (…) Önkritikai kiadás.”
„Mintha lekéstem volna a saját temetésemről, minimum három héttel. (…) Önkritikai kiadás.”
Mindig meglep, milyen sokan vesznek részt a kreatívírás-kurzusokon, azaz hogy mennyien szeretnének íróvá válni még ma is, amikor az olvasók száma látványosan fogy.
Alíz és a dédnagymamája a jelenben él, de a jelen olyan, mint a fakéreg: bevonja a múltat.
A román apától és horvát anyától (mindketten magyar állampolgárok voltak) Bécsben született Ylla (Koffler Kamilla) életműve elsősorban fotótörténeti szempontból érdekes.
Tizedik alkalommal rendezték meg az összművészeti produkciót, ahol a kiválasztott műalkotásokhoz egy-egy szöveg készül, amelyet monodrámaként tárnak elénk.
Hogyan éli meg egy kisgyerek, ha valamelyik szülője (esetleg mindkettő) alkoholbeteg?
Cseh Tamást megidézték már teátrálisan, érzelgősen és minden különösebb felhajtás nélkül is.
Megvoltak az újévi fogadalmak? Benne az is, hogy elolvassuk a tavaly feltornyozott „kötelezőket”, és addig nem veszünk újat? A rossz hír, hogy ezt nagyon hamar meg fogjuk szegni.
Csak a közös halált tudták elképzelni férjével, Szobotka Tiborral, aki az egyetlen volt, aki felébresztette Szabó Magdában az erotikus lényt. Idézzük fel Karafiáth Orsolya cikkét az Ásatás-sorozatban!