Karafiáth Orsolya

Az immár harmadik bemutatóját tartó közTér nem társulat: a vezetői (Madák Zsuzsanna, Gemza Melinda és Varga Nikolett színházi nevelési szakemberek) mindig egy-egy közösségi színházi projektre „szerződnek” a résztvevőkkel.

A kritika lesi a második verses­köteteket, főleg erős indulás után. Most három ilyen várt folytatást ajánlok.

„…másodszorra megnézve egész jóképű – bár lehet, hogy csak azért, mert már ittunk – és hozza három barátját is, akik nyomulnak.”

könyv, könyv, könyv

Néha csak a mesékben van úgy, hogy a küzdés meghozza a jutalmát.

Apám annak idején minden karácsonyra diétázós szakirodalommal lepte meg szegény anyámat.

Az önsegítő könyvekre sokszor legyintünk, pedig nem a műfajjal van a baj.

Sokszereplős a mű, össze sem tudtam számolni, hányan jelennek meg a színpadon.

A nemrég megtartott 30. jubileumi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon nemigen lehetett érezni, hogy az olvasási kedv radikálisan csökkent volna, noha épp egy friss hír borzolta a kedélyeket (nem, még épp nem a Nobel-díjé!).

Sok tévhit él a dadogással kapcsolatban, a legtöbben még mindig pszichés traumák közvetlen következményeként tekintenek rá, noha az esetek 70 százalékában genetikai eredetű.

Vannak könyvek, amelyek nem hagyják, hogy kívülállóként olvassuk őket.

A queer-ellenesség általában csak a gumicsont szerepét tölti be, amivel fontosabb kérdésekről terelik el a figyelmet.