Persze a fülszöveg és az ajánlás is rögtön nekiütközik a kérdésnek: hol vannak a dalszöveg és a vers határai? Adnak-e e szövegek önmagukban is eleget? Adnának, ha épp a túl sok és túl fennkölt magyarázat nem vattázná körbe őket. De Vecsei H. Miklós rögtön pilinszkyzni kezd, meg „megszentelt botladozásról”, kézen fogva vezetésről beszél. És akkor Győrffy Ákos súlyosan modoros sorai még nem is nehezítették el ezeket az amúgy sokszor épp a lebegősségük miatt (is) érdekes írásokat. „Istenbizonyíték”, írja Győrffy a Lombkoronaszinten című szövegről. Ennél nagyobbat már nehéz lenne állítani, ugye? Pilinszkyt ő sem hagyja ki, nála a költő együttérzéssel hallgatja Ballát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
