Zsinórpadlás – Könyv

Fokozhatatlan

Főleg szeress. Albert Camus [és] Maria Casarès levelezése 1944–1959

Színház

„Szerelmem, minden, ami minket elválaszt egymástól, ugyanolyan ostoba, mint ezek a felhők, amelyek hol felszállnak, hol megint leszállnak a völgybe. (…) Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, hamarosan megfogjuk egymás kezét, és nem válunk el többé” – írja Camus 1955-ben kelt levelében, több mint tíz év kitartó levelezés után. Hisz neki még a másik? Nehezen hihető.

Tipikusan a szeretői modellt követi ugyanis a kommunikációjuk, és lehetetlen, hogy két ennyire önreflexív ember ne látna át ennyi idő után mindezen. A sémák egyértelműek: lehetetlenség, minden találkozás előtt a lángok magasra csapása, aztán a köszönet és a hála, de hát sajnos, ott vannak a külvilág akadályai. A pár 1944. március 19-én találkozik először Párizsban, az író, Michel Leiris lakásán, ahol A telibe viszonzott vágyakozás című Picasso-darabból olvasnak fel. Az eseményt Camus rendezi, az akkor 21 éves Maria néző csupán. Szóba elegyednek, Camus-t rabul ejti a nő, és felkéri, játssza el Marthát a Félreértés című darabjában. Nem sokkal később, a normandiai partraszállás éjszakáján lesznek szeretők, kapcsolatuk 1960. január 4-ig, Camus halálos autóbalesetének napjáig tart. Az írónak már a megismerkedésükkor is volt felesége, de gyerekei még nem. Sőt később szerelmes lett másokba is. Mégis Mariával, akiből az évek során a francia film és színház híres és utánozhatatlan tragikája lesz, nem szakad meg a kapcsolata soha. Vannak gyötrődőbb és vannak nyugodtabb időszakok („Nem tudom, érződik-e néha, hogy csak erőltetem az írást, de te sem brillírozol mindig. A szavaknak most már nincs értelmük”, Casarès, 1950. március), de igazi szerelmes regényként nem olvashatók össze a soraik, s a szakítás lehetősége is csak halványan dereng fel. (Bár alaposan meghúzva egy egyfelvonásos színdarabot el lehet képzelni a levelek alapján, már csak a pár eseménydús külső élete és a levelek klausztrofób kettőse közötti feszültség miatt is.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.