Fojtó füst ömlik a parlament ablakaiból, mindenki köhög. Sihederek henger alakú fémdobozokat rugdosnak, Metak MN-01 CS felirattal: könnygázgránát, ezt dobták a rendőrök a tüntetők közé az este. A parlament bejáratát civilek őrzik, az arcukon sál. Vakuk villannak: a következő napok legkedveltebb zarándokhelye lesz a lépcső, a népek hosszú sorokban várják, hogy pózolhassanak a kitört ablakú, leégett épület előtt. Rendőrt, katonát sehol nem látni, fáradt tűzoltók kávésbögrét szorongatnak. A parlament hátoldalánál vagy húsz felborult, kiégett kocsi, némelyiken sziréna. Az egyik tetejére felmászik egy öregember, kezében áthúzott Milosevicet ábrázoló szórólap, az öreg vigyorog, egy fiatalabb nő fényképezi. Hatalmas férfihátak mögött sikerül besurannom a parlamentbe. A lépcsőházban felfordított konténer, paradicsomon, paprikán, krumplin, összetört bútordarabokon lépkedünk. Fuldoklunk. Hatalmas terembe jutunk, vörös szőnyeg úszik a vízben, elszenesedett berendezési tárgyak, leszakadt galéria, koromfekete falak mindenütt. Egy kisebb helyiségben felrobbant monitorú számítógépek, a földön huzalokra, kibelezett tévékre és egy döglött macskára folyik a víz. Ordítva taszigálnak ki az őrök, a bejáratnál kisebb közelharc alakul ki, mások is be akarnának jutni, de mi voltunk az utolsó szerencsések. Egy közeli mellékutcában félrehúzódok öt barázdált arcú férfi elől: intarziás, sötétbarna asztalt cipelnek, a parlamenttől leginkább elfele.