Arany János elnevezéssel tehetséggondozó programot hirdetett meg idén januárban az Oktatási Minisztérium (OM). A programot olyan "jó képességű" nyolcadikos diákok részére írták ki, akiknek továbbtanulása tőlük "független okokból nem biztosított". A pályázat célja, hogy "jól képzett, kreatív, a lakóhelyéért tenni akaró vidéki értelmiség megerősítésével segítse a hátrányos helyzetű vagy leszakadó térségek felzárkózását, felemelkedését".
A megyénként harminc diákot a települési önkormányzat képviselő-testülete választja ki: ők a minisztérium pályázatát elnyerő megyei gimnáziumban kezdik meg szeptembertől a tanulást. A kormány kétszeres normatívát biztosít a tanulók után a gimnáziumoknak és kollégiumoknak. A szerencsés kiválasztottak öt éven át egy elitgimnázium külön osztályában fognak tanulni.
"Örültünk a pályázati kiírásnak, azt hittük, a minisztérium végre tesz valamit a mi gyermekeinkért" - mondja Orsós János, a roma fiatalok tehetséggondozásával hat éve tapasztalatokat szerző Amrita Egyesület és a Szfátu Nosztru Hidasi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke.
Több roma szervezet, roma fiatalokkal foglalkozó oktatási szakértő segítséget is ajánlott a tárcának a roma tanulók kiválasztásában. Több kisebbségi önkormányzat sérelmezte, hogy nem kaptak jelölési jogot.
Tanulhatnak,
dolgozhatnak
Bár a program kiírása természetesen nem tartalmaz utalást rá, a szakértők mégis jó okkal gondolhatták, hogy a program célcsoportját elsősorban roma fiatalok jelentik, akik közül mindössze öt százalék szerez érettségit, és két ezrelékük tanul tovább felsőoktatási intézményben; ráadásul többségük éppen a programban megjelölt leszakadó térségekből származik. Kemény István szociológus és társai vizsgálatai alapján míg 1971-ben a cigány gyerekek mindössze egy negyede, addig 1993-ban három negyede végezte el az általános iskolát. Kérdés azonban, mikor: többségük 15, 16 évesen vagy még később, ami megnehezíti a továbbtanulást. A hátrányok gyermekkorban kezdődnek: a cigány gyerekek fele nem jár óvodába, csak a kötelező iskolai előkészítő évet végzi el.
Az Arany János program 700 helyéből a jelentkezők alacsony száma miatt csak 351 helyet sikerült betölteni: a minisztérium adatai szerint 21 cigány gyerek került a programba. Orsós Jánossal - állítása szerint - Kecskés Éva, az OM munkatársa februárban azt közölte: az "Arany János" nem cigányprogram, és nem érti, miből gondolhatta Orsós, hogy a cigányság célcsoport lehetne a hátránykompenzáló programban. Orsósék Környei László közoktatásért felelős helyettes államtitkárhoz fordultak, amiért egy tehetséges diákjukat elutasította a minisztérium. O. Sz. az elsősorban roma középiskolás fiatalok tehetséggondozásával foglalkozó mánfai Collegium Martineumot jelölte meg mint azt a kollégiumot, ahol részt venne az esélyteremtő programban. A minisztérium szerint viszont a Collegium nem felel meg a pályázati kiírásnak, hiszen nem nyújt gimnáziumi képzést, ezért pályázatát nem tudják figyelembe venni. O. Sz. azonban a pályázat benyújtásakor nem tudhatta, hogy Baranya megyében a pécsi Leöwey gimnázium, illetve a Kodály Zoltán úti kollégium nyerte el az Arany János programban részt vevő diákok képzésének lehetőségét. "O. Sz. cigány nyelvet és kultúrát szeretett volna tanulni, amire a Collegiumban lehetősége lett volna. A cigánytelepen élő kislányt tehát azért utasították el, mert nem titkolta el nemzetiségi intézményeihez való kötődését" - mondta a Narancsnak Orsós, aki tavasszal találkozót kért a miniszterelnöktől is. Hiába. A Miniszterelnöki Kabinetiroda válaszában biztosította Orsóst, hogy a kormányzat kiemelt feladatának tekinti a középfokú kollégiumok bővítését, egyébként pedig azt tanácsolta neki, cigányügyben forduljon a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz, ha pedig ez nem lenne elég, vegye igénybe a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány roma ösztöndíj- pályázatait, amelyről ugyan idén már lecsúszott, de jövőre bátran próbálkozhat.
Derdák Tibor, a Collegium Martineum alapítója csodálkozik azon, hogy kimaradtak a programból: lakóik hátrányos helyzetű településekről érkeznek, kilencven százalékuk a cigányságát öntudatosan vállaló szegénysorsú gimnazista és szakközépiskolás. Szerinte előnyt kellene élvezzen a Collegium más bentlakásos intézményekkel szemben azért is, mert a pályázati kiírás szerinti "a műveltségi hátrányok leküzdését biztosító tanulásmódszertani és személyiségfejlesztő" foglalkoztatásai kiemelkedők a megyében.
Orsós János szerint az Arany János program amellett, hogy diszkriminatív a cigány gyerekekkel szemben, egyéb pontokon is bírálható. "Versenyistállókat hoz létre, amelyekben a gyerekek kortársaiktól elvágva tanulnak öt éven át. Ha tömegesen vettek volna fel cigány gyerekeket, akkor cigányosztályok jöttek volna létre, amit viszont sem az iskola, sem a minisztérium, sem a roma szülők nem akarnának."
Orsós szerint a nemzetiségi és interkulturális elemeket nélkülöző "janicsárképzés" nem számol a roma gyerekek identitásával, és félő, hogy elidegeníti őket saját közösségüktől. "Nem állhat elő Magyarországon olyan helyzet, hogy ugyanazt a munkát szakmai előzmények nélkül, középosztálybeli diákokkal kétszeres fejkvótáért végzi egy intézmény, mint más, cigány gyerekekkel foglalkozó, komoly szakmai programmal bíró iskolák." Környei László szerint azonban erről szó sincs. A Collegium Martineum tevékenységének értékét senki sem vonta kétségbe, sőt az OM jelenleg is dolgozik egy olyan pályázat kiírásán, amely a Collegiuméhoz hasonló intézmények támogatását célozná. Ezt a miniszter az Arany János program indításakor jelentette be.
A roma szervezetek nyomásának köszönhetően sikerült elérni, hogy a program differenciáljon a hátrányosság szempontjából igen eltérő megyék között: eredetileg a szegényebb keleti megyékből ugyanúgy harminc gyermek vehetett volna részt a képzésben, mint a nyugati megyékből. Kérdéses az is, hozzájárul-e a települési önkormányzat a programban előírt havi ötezer forinttal egy cigány gyerek támogatásához, hogy egyáltalán összeül-e a testület az ő kedvéért, vagy inkább a tehetősebb szülők gyermekeit juttatja ösztöndíjhoz. Az OM egy munkatársa megerősítette a Narancs azon értesülését, hogy több település vezető tisztségviselőjének gyermekei is pályáztak a programra. Legjobban az amúgy is kiváltságos helyzetben levő elitgimnáziumok járnak, amelyek dupla fejkvótához jutnak, míg más, hátrányosabb helyzetű diákokat képző intézmények esélytelenül pályáznak. Wizner Balázs szociológus egy Népszabadság-beli cikke szerint "a kiválasztottak nagy tömege valószínűleg soha nem fog visszatérni falujába, hanem a városi elitet erősíti majd". Szakértők szerint az Arany János programmal a kormány egy hozzá lojális szakembergárda kinevelésén munkálkodik. Környei mindezt cáfolja: minden gimnázium ugyanazt az állami normatívát kapja, nincsenek kiváltságos intézmények.
Differenciált bánásmód
Környei visszautasította az Arany János programot támadók érveit: a programban hat százalék a roma fiatalok aránya, amely szerinte többszöröse a kiemelkedő színvonalú gimnáziumokban tanuló cigány tanulók arányának. Környei a Narancsnak elmondta: O. Sz. pályázatát azért utasította el a minisztérium, mert formailag hibás pályázatot adott be. A minisztérium ugyanakkor felajánlotta a kislány felvételét, amit viszont ő visszautasított. "Vagyis O. Sz. tulajdonképpen amiatt az elutasítás miatt nem vehet részt az Arany János programban" - állítja Környei.
Az államtitkár elmondta azt is, hogy az EU által jóváhagyott PHARE-program részeként 2000-ben 2,6 milliárd forint áll rendelkezésre (ebből 1,2 milliárdot a minisztérium ad) a halmozottan hátrányos, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatására. 2002-ig két új cigánykollégium épül, és jut pénz a romák felzárkóztatására és szakképzésére is.
A tárca idén 150 millió forintot fordít a cigány tanulók kollégiumi férőhelyeinek bővítésére, egyben megkezdődik az óvodai felzárkóztató program is, amelynek keretében roma édesanyák kerülnek dajkának gyermekeik mellé az óvodába, és fürdőszobákat építenek. A tárca - ahogy azt a Népszabadság megfogalmazta - a "roma óvodások higiénés kultúrájának kialakítását tervezi ily módon elősegíteni".
Varró SzilviaEmber és társadalom című, az általános iskola ötödik osztálya, illetve a 10-12 éves korosztály számára készült könyvet (írta: Bánhegyi Ferenc; lektorálta: dr. Bardocz Attila, dr. Törőcsik Zoltán; szerkesztette: Esztergályos Jenő). Az alábbiakban az Oktatási Minisztérium által a 2000/2001-es tanévre is segédkönyvvé nyilvánított műből idézünk.
"A romák nagy része (...) nem tudta és nem is akarta a polgári európai életformát felvenni. Éppen ebből adódtak a problémák, az ellentétek." A szerző szerint a romákat a török hadsereg kémekként alkalmazta, de hóhérként is jeleskedtek: "Állítólag ők kínozták halálra Dózsa Györgyöt és társait, bár ebben az esetben csak parancsot hajtottak végre." A cigányok "beszivárogtak" a perzsa birodalomba, majd "elárasztották" Kelet-Európát, "a vajdájuk" Romániában székel. A magyarországi cigányok két nyelvet használnak, a beást és a lóvárit, mely utóbbit a könyv "póvárira" keresztelte. Miután a nebuló sikerrel válaszolta meg a beugratós kérdéseket ("Mi lehet az oka annak, hogy a cigányságnál nagyobb a születések aránya, mint a többi népeknél? A Magyarországon élő cigányok milyen állampolgárok?"), eljuthat a fejezet gyűlöletkeltésre leginkább alkalmas részéhez: "A cigányság egy részének életére rányomja bélyegét a bűnözés. A cigányságot neveléssel, tanulással lehet olyan színvonalra emelni, ahol munkával be tud illeszkedni a társadalomba. Ehhez nagyon sok türelemre és hosszú időre lesz szükség. De nincs jobb, nincs más út. Ehhez kell a te segítséged is!"
A nettó rasszizmus, az előítéletes gondolkodás és a mérhetetlen sötétség ha kevésbé eklatánsan is, de jelen van a segédkönyv zsidókkal foglalkozó részében. A szerző maga is beismeri, hogy "nem könnyű feladat meghatározni, kik is azok a zsidók". Ám a következő mondatokban Bánhegyi - a magyarországi zsidótörvények, a nürnbergi kritériumok, valamint a Magyar Fórum vezércikkeinek szellemében - mégis megoldja a feladványt: "Számarányukat jelentősen meghaladja a művészvilágban, a tudományos életben, valamint az információáramlás (újságok, rádió, televízió) és kereskedelem területén elfoglalt szerepük. Éppen ebből a szerepvállalásukból eredően a múltban és a jelenben számos érzelmi indíttatású probléma született és születik."
A zsidók - akikről a cigányokkal ellentétben a könyv legalább leszögezi, hogy magyar állampolgárok - "a közéletben teljesen természetes módon jelen vannak, de csak mint egyének, s nem úgy, mint pl. a svábok, szlovákok vagy mint a cigányok, akik csoportosan is vállalják nemzetiségi, etnikai különállásukat. Lényegesen többet mondhatna számukról, arányukról, ha a vallás alapján vonnánk le következtetéseket." A zsidók azonban nem gyakorolják vallásukat - így a szerző -, majd kicsivel lejjebb mégis "Mózes tanításain alapuló vallást követő közel-keleti nép, összefoglaló nevükön: izraelitákként" definiálja őket. A könyv fontosnak tartja megismertetni az ötödikesekkel a héber, sémi, jiddis, Talmud és menora szavakat; az idegen szavak közül és a zsidók történelmének leírásából egyetlen kifejezés hiányzik: a holokauszt.
Az OM tájékoztatása szerint a könyv tankönyvvé nyilvánítását a minisztérium 1998-ban elutasította. Mostanáig 673 darab kelt el belőle. Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman kérésére Környei László helyettes államtitkár roma származású szakértőket kér fel a kiadvány értékelésére. Amennyiben ők úgy döntenek, hogy "a könyvben szereplő információk, megjegyzések nem helytállók, illetve sértők a magyarországi cigányságra nézve", a könyv lekerül a segédkönyvek listájáról. Ennek eredményétől függetlenül a kiadó az összes könyvet visszakérte az iskoláktól. Környei László a Narancsnak elmondta: a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé a segédkönyvek ellenőrzését, ezért a minisztérium a jövőben el kívánja törölni a segédkönyvlistát.
A könyv romákkal kapcsolatos fejezetét cigányellenesnek és gyűlöletkeltőnek tartja a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Nemzeti Etnikai Kisebbségi és Jogvédő Iroda pedig jogi lépéseket fontolgat.
A szegregáció újabb formái
Kemény István, F. Havas Gábor és Liskó Ilona 1999 novemberétől 2000 márciusáig tartó iskolai szegregációs vizsgálataiból kiderül, hogy a szegregáció durvább formái manapság ritkábbak. (Ilyen volt a tiszavasvári külön ballagó roma gyerekek ügye, amelyről tavaly a Roma Polgárjogi Alapítvány kezdeményezése nyomán jogerős bírói végzés mondta ki, hogy az önkormányzat megsértette a gyerekek személyiségi jogait, vagy legutóbb Bogács, ahol - amint arról az RTL Klub beszámolt - az általános iskolás roma gyerekek a nem romáktól külön, megjelölt tányérokban és poharakban étkeznek.)
A jelenleg lezáruló Kemény-Havas-Liskó-féle vizsgálat szerint a feltűnő szegregáció csökken, növekszik azonban a lakóhelyi szegregáció: ahol egy tömbben laknak romák, ott nagyobb az esély a cigányiskolák kialakulására. De segítenek ebben azok az önkormányzatok is, amelyek automatikusan egy helyre irányítják a roma gyerekeket. A kutatók számára új jelenség, hogy a nem roma szülők inkább a szomszéd faluba íratják át gyermekeiket, mint hogy a helyi cigány többségű iskolában hagyják. A szegregáció finomabb formái, hogy a tagozatos osztályokból, így a zenei osztályokból is hiányoznak a cigány gyerekek.
Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman egy 1997-es vizsgálatában már megállapította, hogy eredményei szerint a kisegítő (speciális) iskolák zsákutcát jelentenek: a csökkentett tananyag miatt a gyerekek több tantárgyat nem tanulnak, ezért továbbtanulásuk szinte lehetetlen. Hasonló következtésre jutottak Keményék is: a speciális pedagógiai programok legtöbb esetben a korrepetálásban merülnek ki, a pedagógusok tájékozatlanok, a cigány népismeret tanításához pedig hiányoznak a tankönyvek. A vizsgálat eredményei szerint a roma szülők ellenzik a cigányosztályokat. "Akkor lehetne ezek mellett érveket találni, ha valóban az esélyek kiegyenlítését szolgálnák. A kisegítő osztályokba irányított roma gyerekek száma azonban hétszerese a nem romákénak" - mondta Kemény István, aki szerint a speciális osztályba kerülést eldöntő tesztrendszer nemcsak az óvodától távol maradó, ezért alapvető ismereteket nélkülöző cigány gyerekekre alkalmazhatatlan, de minden más gyerekre is.
