"Minden jogvédelem a rendelkezésükre áll" (Báthory János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal új

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2001/2. (01. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztérium (IM) politikai államtitkára nemrégiben is illúziónak vélte, hogy a zámolyi romák menekültstátust kapjanak. A Népszabadság információja szerint viszont a francia hatóságok a csoport egy részét politikai menedékjogban részesítik.

Báthory János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal új elnöke a romákról

a Fidesz színeiben induló Doncsev Tosót. A Fidesz végleg megszabadult a kisebbségügytől: az MDF-es irányítású tárca alá tartozó hivatal élére Báthory János került, aki ´89-90-ben a Pozsgay Imre-Tabajdi Csaba irányítása alatt működő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium cigányügyi felelőse, majd MDF-szakértőként 1995-ig a hivatal elnökhelyettese volt.

Bárhory János: Nem tudjuk még pontosan, hogy politikai menedékjogot, ideiglenes menedéket vagy tartózkodási engedélyt kaptak. Csak akkor tudunk nyilatkozni, ha pontos információk állnak rendelkezésre.

MN: A francia döntésben állítólag szerepet játszott, hogy a magyar kormány nem szavatolta a zámolyiak biztonságát.

BJ: Ez vaskos tévedés. A magyar kormány nagyon magas beosztású személyiségei több alkalommal hangsúlyozták, hogy visszavárják a romákat, azt is kifejtették, hogy minden jogvédelem rendelkezésükre áll.

MN: Egyedül Mádl Ferenc nyilatkozta azt a kormányzati oldalról, hogy meg tudja érteni az országot elhagyó romákat.

BJ: A miniszterelnök úr szokásos szerda reggeli interjúja során kifejtette, hogy a romáknak Magyarországon kell megtalálni boldogulásukat, és hogy a kormány kész mindent megtenni ezért. De hazavárja a romákat az igazságügyi miniszter asszony és politikai államtitkára is.

MN: Mi az oka annak, hogy a zámolyiak elhagyták az országot? Megvolt-e a kellő politikai akarat az ügy kezelésére, mekkora felelőssége van menekülésükben a pártoknak, hivataloknak, polgármestereknek vagy egyes roma szervezeteknek?

BJ: Kezdetben a települési önkormányzat eljárási hibákat vétett, amelyeket a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) unszolására sikeresen próbálták meg korrigálni. A helyi önkormányzat és a romák is elrontották a dolgot: a hivatalban volt egy egyeztető megbeszélés a zámolyi romák képviselői, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a NEKH között. Ekkor azonban Krasznai úr már a kivándorlás szervezésével foglalkozott. Néhány napon belül bejelentették, hogy elmennek. Nem állítom, hogy emögött egy rosszindulatú politikai összeesküvés lenne. Szerepet játszhat ebben a romák érthető félelme, amelyre véleményem szerint nincs ugyan ok, de vannak bizonyos pszichológiai jelenségek, amelyek akkor is léteznek, ha racionálisan nem megmagyarázhatók.

MN: Nem ok ön szerint az, hogy felgyújtották a házukat, rájuk támadtak, életveszélyesen megfenyegették őket?

BJ: Ilyen jelenségek azokban az országokban is előfordulnak, ahol a romák politikai menedékjogot kértek. Az a kérdés, hogy az illető ország jogrendje képes-e megvédeni az embereket. Magyarországon a független bíróság és az államhatalom meg tudja védeni a romákat.

MN: A franciák és a kanadai hatóságok ezt nem pont így látják.

BJ: Ezt tőlük kellene megkérdezni.

MN: Negyvenhárom, roma- ügyekben ismert értelmiségi tiltakozott az ön kinevezése ellen, mert ön az elmúlt évtizedek cigánypolitikájának részese volt. Gondolhattak az aláírók az ön 1989-es tanulmányára, amelyben azt ajánlotta az MSZMP-nek, hogy csak a hozzá lojális cigány szervezetekkel tárgyaljon és őket finanszírozza, szemben több autonóm, a romák számára nemzetiségi jogokat követelő, független roma szervezettel.

BJ: A tiltakozók szerint én vagyok a forrása a diszkriminatív kisebbségi törvénynek, amelyet egyébként a parlament 97,5 százalékos többséggel fogadott el 1993-ban. Büszkén vállalom, hogy részt vettem a kidolgozásában.

MN: A kisebbségek képviselői által kidolgozott ´91-es javaslatot a kormány lesöpörte az asztalról, és ön is közreműködött abban, hogy a kisebbségeket kirekesztve a hat párt a saját verzióját fogadja el.

BJ: Ez nem így van. A kisebbségeknek és a kormánynak is megvolt a saját javaslata. A törvények nem úgy születnek, hogy van egy csoportosulás, amely a parlament számára lediktálja a törvényt.

MN: Nem válaszolt a tiltakozóknak. Szerencsés-e úgy elvállalni egy pozíciót, hogy az érintettek egy része ezt nem nézi jó szemmel?

BJ: Nem mondom, hogy örülök a bírálatoknak, de döntéseimet nem ettől teszem függővé.

MN: Többen úgy vélik: önnek nagy gyakorlata van a roma szervezetek megosztásában és a lojális szervezetek bebetonozásában.

BJ: 1989-ben az MSZMP-nek nem volt rossz a cigánypolitikája, nyugodtan lehetett hozzá kapcsolódni. Evidensnek tartom, hogy egy hatalmat gyakorló politikai erő azokkal kíván együttműködni, akik erre hajlandók. A cigányság történelmi determináltságánál fogva balra húz. Az úgynevezett autonóm cigány szervezetek filozófiájában nagyon sok a baloldali elem, hiszen egy ilyen élethelyzetben levő népcsoport sorsának jobbra fordulását attól várhatja, hogy az államhatalom az ő érdekében beavatkozik a spontán folyamatokba, és irányítja azokat.

MN: Ez Magyarországon nem baloldali sajátosság.

BJ: Többé-kevésbé minden politikai irányzatban megjelenik, kivéve a liberálisok egyes irányzatait. A cigánymozgalomban van egy spontán vonzódás a baloldalhoz.

MN: Melyikben? Farkas Flórián polgári kormány idején a polgári értékekhez, szocialisták idején a baloldaliakhoz vonzódik.

BJ: Evidensnek tartom, hogy az OCÖ vezetője igyekszik jó viszonyt ápolni azzal a kormányzattal, amelytől kormányzati intézkedéseket vár. Ha van egyáltalán értelme a baloldaliságnak, akkor azt az állami beavatkozás helyeslése és az esélyegyenlőség érdekében tett pozitív diszkriminációs intézkedések jelentik. Ilyen szempontból bennem is sok baloldali vonás van.

MN: ´89-ben ön rosszallotta, hogy az állampárttal "konstruktívan" együttműködő Magyarországi Cigányok Demokratikus Szervezete (MCDSZ) helyett a radikálisok kapnak pénzt.

BJ: Tény, hogy lobbiztam az MCDSZ támogatásáért. Azt szerettem volna, hogy ezt a szervezetet is támogassa a kormányzat, hasonlóan a többihez.

MN: Az MCDSZ, majd a Farkas Flórián vezette Lungo Drom támogatásával sikerült kiszorítani a többi szervezetet.

BJ: A Lungo Drom vezetői ´90-94 között épp azért támadták a hivatalt, mert kevesellték a támogatást. A Lungo Drom volt a legtöbb tagszervezettel és legkonkrétabb programokkal rendelkező roma szervezet. A politikai protestálásra szakosodott szervezetek lehetnek nagyon fontosak, de nem feltétlenül kell úgy támogatni őket, mint egy konkrét projekteket megvalósító szervezetet. A politikai protestáláshoz elegendő egy A4-es papírlap, amit teleírunk és elküldjük a sajtónak. Iskola vagy közmunka szervezése viszont konkrét munkavégzést jelent. Az állami támogatás lényege az, hogy a kormányzat lemond pénzeszközökről közfeladatokat átvállaló szervezet javára.

MN: Az lenne a kisebbségi önkormányzatok feladata, hogy közmunkát szervezzenek, hogy a helyi önkormányzat feladatait vállalják magukra érdekérvényesítés helyett?

BJ: Egy iskola megszervezéséhez, a romák helyi forrásokhoz való hozzájuttatásához több pénz kell, mint egy kiáltvány megfogalmazásához, amelyben elítéljük a kormányt. Az utóbbi tevékenység is lehet fontos és hasznos, de nem feltétlenül kell finanszírozni.

MN: 1991-ben írt tanulmányában bírálta a kisebbségi eliteket, amelyek ön szerint a radikalizálódás irányába tolhatják egymást, és saját érdekükben a kisebbség problémáit is kiélezhetik.

BJ: Ezek a gondolatok csak részben az enyémek, javarészt a nyugati, angolszász kisebbségi szakirodalomból valók, amely ezeket a mechanizmusokat mint az etnikai mozgalmak törvényszerűségeit írja le. Ma is úgy látom, hogy sok igazság van benne. A tiltakozók közül többen is leírtak hasonló dolgokat, csak nekem tilos?

MN: Azt írta, a cigányság a magyarság ellenében próbálja meg kialakítani modern etnikai tudatát, vagy hogy a szomszéd országokból tömeges cigánybevándorlás lehetséges, és foglalkozott a cigányok bűnözésbeli érintettségével is.

BJ: Ez csúsztatás: expressis verbis azt írom, hogy a cigányság körében fellelhető bűnözés hátterében szociális problémák és feszültségek húzódnak meg, csak ezt a kritikusaim nem szokták hozzátenni. De beszélni kell róla.

MN: A Fidesz-kormány a Miniszterelnöki Hivatal alól az IM-hez helyezte át a kisebbségi hivatalt, amivel lényegesen gyengült a pozíciója. A hivatalvezető nem vehet részt a közigazgatási értekezleteken. Dávid Ibolya nem mutat érdeklődést a Cigányügyi Koordinációs Tanács ülései iránt.

BJ: Ezt a struktúrát örököltem. Megnyugtató, hogy a mostani ciklusban az igazságügyi miniszter személyében van egy, a kisebbségi ügyekre érzékeny tagja a kabinetnek. Át lehetne gondolni néhány dolgot: nem biztos, hogy célszerű a romaügyet egy hivatalban kezelni a többi kisebbség ügyével. Az ügyiratok több mint nyolcvan százaléka romaügyről szól, ami indokolttá tehetné, hogy a kormányzat önálló hivatali struktúrában intézze a cigányügyeket. Ez azonban nem erre a kormányzati ciklusra vonatkozik.

MN: A parlament 1993 óta alkotmányos mulasztásban van, mert nem jött létre a kisebbségek parlamenti képviselete.

BJ: Pozitív diszkriminációs megoldásra van szükség: a kisebbségeknek lehetővé kell tenni, hogy listát indítsanak, le kellene szállítani az ötszázalékos küszöböt, és reális szinten kellene megállapítani az egy mandátumhoz szükséges szavazatokat. Így akár öt-hat ezer szavazattal is be lehetne kerülni a parlamentbe. De ebben a választási ciklusban ennek nagyon kevés a realitása.

MN: Miért fenyegeti a pártokat a kisebbségek parlamenti képviselete?

BJ: Szlovéniában egy pozitív diszkriminációs megoldás eredményeként az olaszoknak és a magyaroknak egy-egy garantált mandátumuk van. Megkérdeztem a magyar képviselő asszonyt, hogy az ő szavazata volt-e már döntő hatással a parlamentben nem kisebbségi ügyekben. Azt mondta: két alkalommal tudott volna kormányt buktatni.

MN: Szerencsésnek tartja-e a kislistás választási rendszerünket, amelyben a relatív többség kizárólagos képviselethez jut, vagyis a politikailag differenciáltabb, nagy létszámú kisebbségeken belül is egypártrendszert hoz létre, mint például az OCÖ esetében?

BJ: Ez a hátulütője megvan, ugyanakkor stabilitást ad a kisebbségi önkormányzati rendszernek. A települési önkormányzati választásokon is fontos, hogy a megválasztott testület a ciklus alatt - idézőjelben mondom -be legyen betonozva. Az országos kisebbségi önkormányzat nincs szétszabdalva különböző szervezetek közötti csatározások miatt.

MN: Ez a kezelhetőség érdekében kizárólag a mindenkori hatalomnak jó. Jónak tartja-e, hogy a kisebbségi önkormányzatokra bárki szavazhat?

BJ: A kisebbségeken belül is vannak, akik a jelenlegi rendszer fenntartásához ragaszkodnak. Ma Magyarországon nem kellene félni a regisztrációtól, adatvédelmünk van olyan szinten, hogy ezt meg lehetne oldani az emberi jogok sérelme nélkül. De a kisebbségek körében egységesen olyan ellenérzések vannak ezzel kapcsolatban, hogy reménytelennek tartom ezzel kísérletezni. A másik jogtechnikai megoldás lenne, hogy a választás napját eltolják a többségi önkormányzati választásokhoz képest, vagyis csökkentjük a téves vagy rokonszenvszavazás lehetőségét. A kisebbségek nagyobbik része ezt sem fogadja el, más része hajlandó lenne ezzel megbékélni, ám a kisebbségi önkormányzati vezetők kérésére ez lekerült a napirendről.

MN: A parlament emberjogi bizottságának támogatását is élvezi Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman antidiszkriminációs törvényjavaslata.

BJ: A jelenlegi magyar joggyakorlat nem adekvát a szociológiai helyzettel: vannak diszkriminációs jelenségek, és a jelenlegi joggyakorlat nem mindegyiket tudja orvosolni. Meg kell vizsgálni, hogy a jogalkalmazással van-e gond vagy magukkal a jogszabályokkal. Úgy érzem, túl sok szó esik lényegtelen dolgokról: ahhoz a tényhez képest, hogy idén 8500, jövőre pedig dupla ennyi roma fiatal kap ösztöndíjat, a személyem körüli csetepaték vagy a zámolyi ügy lényegtelen apróságnak minősíthető.

MN: Attól még vannak cigány osztályok.

BJ: Mondjon az EU-ban olyan országot, amelyik jelentős cigány népességgel rendelkezik, és ösztöndíj- programot indított volna.

MN: Nem is kapnak olyan Phare-pénzeket, mint mi.

BJ: A Phare-pénzek minimálisan fele a magyar költségvetésből származik. A nyugati országokban nem áldoznak erre semmit.

Varró Szilvia

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2001/2. (01. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra