"A lányok dolgozni akarnak" (Földes Ágnes, a prostituáltak szóvivője)

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/37. (09. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: A prostituáltak szerint a kőbányai Gyógyszergyári utca felelne meg Budapesten leginkább türelmi zónának. Kőbánya önkormányzata viszont nem egyezik bele, hogy területén legyen a zóna. Ha viszont nem védett az önök által kinézett terület, akkor a prostituáltaknak joguk van odaállni.

Magyar Narancs: A prostituáltak szerint a kőbányai Gyógyszergyári utca felelne meg Budapesten leginkább türelmi zónának. Kőbánya önkormányzata viszont nem egyezik bele, hogy területén legyen a zóna. Ha viszont nem védett az önök által kinézett terület, akkor a prostituáltaknak joguk van odaállni.

Földes Ágnes: De az önkormányzat megvétózhatja ezt azzal, hogy a tervezett faházakba nem engedi bevezettetni a vizet vagy a villanyt. A helyszínen a lányok csak felkínálkozhatnak, de az üzletet nem köthetik meg.

MN: György István polgármester szerint óvoda és iskola van a közelben, és egy Tőkés László fennhatósága alá tartozó gyülekezet is működik ott. A polgármester szerint furcsa lenne "egy prostituált zónán keresztül istentiszteletre menni".

FÁ: Be lehet menni a másik oldalról is. Az iskola és óvoda, amelyekről a polgármester úr beszél, egyrészt egy másik úton vannak, másrészt légvonalban is nyolcszáz méterre.

MN: A polgármester a TV 2-nek adott nyilatkozatában egy gyakran emlegetett érvet ismételt meg, miszerint "az általános közfelfogás, közízlés nem fogadja el" a prostitúciót.

FÁ: A polgármester úr a múlt heti találkozónkon is dühítően naiv dolgokra hivatkozott: a lakosság köréből nagyon sokan telefonáltak, hogy jaj, mi lesz a kerületben, ha jönnek a prostituáltak. Csak a lakosság azon részéről feledkezett el, amelyik nem telefonált, mert örülne, ha ott lenne a kocsisor. Egész tisztességes gyűjteményem van arról, hogy hány politikus járt a régi kocsisoron. És az hagyján, hogy járt, de volt olyan naiv, hogy névjegykártyát is osztogatott.

MN: Együttműködik-e a belügy önökkel a türelmi zónának alkalmas helyszín keresésében? Vannak-e további helyszíneik?

FÁ: Egyeztetnek velünk. Több zónának alkalmas terület is van a tarsolyunkban, de ezeket most nem nevezem meg, mert bízok a Belügyminisztériumban, és úgy gondolom, hogy ők az illetékesek, megnézik, és eldöntik, hogy szerintük alkalmas-e.

MN: Hogyan lehet egy új helyet bejáratni, melyek azok a minimális feltételek, amelyek szükségesek a prostituáltak működéséhez?

FÁ: A türelmi zónákban fűthető, vízzel, villannyal ellátott faházakra lenne szükség. Ha már vállalkozók lesznek a lányok, adózni fognak, orvosi papírjuk lesz, akkor adjuk meg a módját, hogy megfelelő körülmények között dolgozhassanak. És itt nemcsak a lányokra gondolok, hanem a kuncsaftokra is.

MN: Honnan lesz minderre pénz?

FÁ: Elképzelésem sincs, úgy gondolom, elsősorban a lányoknak kell előteremteniük, mert a jelen törvények értelmében, amíg a New York-i egyezményt fel nem mondjuk, addig a belügy nem támogathatja anyagilag, mert az a prostitúció elősegítése lenne.

MN: De hogyan teremti elő a pénzt a prostituált?

FÁ: Abban a pillanatban, hogy megvan a terület, és építkezni is lehet, a lányok összeállnának mondjuk négyesével, és maguk vásárolnák meg a faházakat. Vagyis meg lehet úgy oldani, hogy a New York-i egyezményt se sértsük, de mégis normális körülmények alakuljanak ki.

MN: Nem gondolja, hogy a belügy javaslata ugyanúgy megbukik a kerületek ellenállásán, mint a fővárosé?

FÁ: Én attól félek, hogy abban a pillanatban, amikor a Belügyminisztérium azt mondja, hogy Budapesten ebben a három kerületben lesz türelmi zóna, a kerületek igyekezni fognak ezt azonnal megvétózni. Ezerféleképpen meg tudják akadályozni, hogy a lányok normális körülmények közt dolgozhassanak.

MN: Vállalkozók is jelentkeztek, hogy építtetnének, de nem számítanak akkor ők is prostitútornak?

FÁ: De. Ez egy ördögi kör. Vagyis minden körülmények között ez csak úgy működik, ha maguk a lányok csinálják. Bárhonnan elő fogják teremteni erre a pénzt, hiszen dolgozni akarnak.

MN: Tudják-e a prostituáltak pontosan, hogy mi számít védett övezetnek? Gyakran a rendőr szabja meg, hogy mennyi a 300 méter, a prostituált pedig tiltakozhat, a rendőr beviszi.

FÁ: Kétfajta rendőr van: az egyik már minden fölött szemet huny, és elege van abból, hogy a lányokat bevigye, és jön a bizonyító eljárás, és van a másik fajta, aki a 305 méterre is azt mondja, hogy 290.

MN: Mekkora a prostituáltak bevételkiesése a törvény életbe- lépése óta?

FÁ: A lányok inkább sétálgatnak, mert nem mernek egy helyben állni, és örülnek, ha meg tudnak kötni napi egy üzletet, legalább annyit, ami a létfenntartásukra elég. A kuncsaftoknak pedig fel kell térképezniük egész Budapestet, hogy hol vannak elszórva a lányok. Ha tavaly egy lány 25 ezret megkeresett egy nap, akkor most körülbelül a tizedét. Ehhez még hozzá kell számolni a kiszabható büntetéseket. Pesten van már egy ötmilliós klub, olyan lányok, akiknek ötmilliós pénzbírságuk van. Amikor az egymilliós klub megalakult, akkor még mulattam. Ezen már nem. Ha pedig nem törleszt abból a kicsiből, amit elvétve keres, előállítják vagy beviszik, az ügy bíróságra kerül, a lány bent tölt néhány napot, majd kijön, és ott folytatja, ahol abbahagyta.

MN: Van-e pénzük a prostituáltaknak a tisztes családapák egészségének megóvása érdekében bevezetett egészségügyi igazolás kiállíttatására?

FÁ: A világ minden országában, ahol engedélyezett a prostitúció, a lányoknak van egészségügyi könyvük. Más kérdés, elő tudják-e teremteni rá a pénzt: az első átfogó negyedéves vizsgálat 28 ezer forintba kerül, ezt követően havi ötezret kell fizetniük. Eddig nem szorgalmaztam igazán, hogy meglegyen az igazolásuk, mert nincs értelme, az idő múlik, az igazolás lejár, zóna meg sehol. Most, hogy közelítünk a célhoz, próbálok mindenkit rábeszélni arra, hogy menjenek orvoshoz.

MN: Mennyire erős érdekérvényesítő csoport a prostituáltaké? Csatlakoznak-e az egyesülethez, nem tartanak-e a futtatójuktól?

FÁ: Ez csak úgy működik, ha mindketten tudomásul veszik, hogy ez az egyesület azért van, hogy a lány nyugodtan dolgozhasson. Ha itt különféle harcok kezdődnek, akkor mindenki azt fogja mondani, íme, ezért nem kellenek a prostituáltak. Tudomásul kell venni, hogy végre van rá lehetőség, hogy legálisan dolgozzanak, nem kell attól rettegni, hogy hetente négyszer beviszik a lányt. Szabad a vásár: a türelmi zónában a lány annyit kereshet, amennyit bír.

MN: Az APEH bejelentette, hogy ellenőrizni fogja a prostituáltakat, például a távozó klienstől kéri a nyugtát.

FÁ: Nevetséges, hiszen a kliens mondhatja, hogy csak meglátogatta a lányt. Akkor hogy bizonyít az APEH, próbavásárlást csinál?

MN: Hallott-e már arról, hogy - ahogy ezt a törvény lehetővé teszi - egy klienst megbüntettek?

FÁ: Abban a pillanatban, hogy megkötik az üzletet, mondjuk autóban vagy tiltott helyen, az szabálysértés, és elvben büntethető lenne, de ilyen esetről még nem hallottam. A lány is tagad, hiszen fontos a visszajáró vendég.

MN: A New York-i egyezmény, amelyet Magyarország is aláírt, abból indul ki, hogy a prostituált áldozat. Egyetért ön ezzel?

FÁ: Mindenki maga dönti el, hogy ebből akarja-e a kenyerét megkeresni, vagy nem. Ezért nem igazán érzem úgy, hogy a prostituált teljes mértékben áldozat lenne, vagy ki lenne szolgáltatva. Azokban az országokban, ahol a prostitúció jól működik, sok nő ugyanúgy választja ezt a munkát, ahogy nálunk is. Nem egy prostituáltat ismerek, aki főiskolát végzett, és mégis ezt választotta. És nem hiszem, hogy kényszerből. A prostituáltakkal kapcsolatban mindig kiragadják az extrém példákat, mondjuk amikor emberkereskedők markába kerül, de ezek ritka esetek.

MN: Mit szól ön a prostituáltak nyilvántartásba vételéhez, amelyet a New York-i egyezmény tilt? A kötelező egészségügyi igazolással gyakorlatilag meg is sértettük az egyezményt.

FÁ: Aki ezzel keresi a kenyerét, vállalja, hogy nyilvántartásba vegyék. Az egyezményből már ki kellett volna lépni, mert álszent. A világ minden országában a bordélyházak mellett működik az utcai prostitúció, azt soha nem lehet felszámolni vagy megszüntetni. Ezért kellene a vigalmi negyedet létrehozni, ahol a lány az utcán is állhat, meg bent is dolgozhat, vagyis maga dönt.

Varró Szilvia

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/37. (09. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra