Az Országos Cigány Önkormányzatot (OCÖ) választó elektori gyűlésen a baloldali Demokratikus Roma Koalíció (DRK) másodjára, hét hét elteltével is elsöprő győzelmet aratott. Bár a végeredményen ez nemigen látszik, ezúttal a fő rivális Lungo Drom (LD) küldöttei is voksoltak a jelöltekre. Az esemény hősei azok az elektorok, akik - közel háromezren - egy újabb hétvégéjüket áldozták arra, hogy a tűrhetetlenül rossz választási rendszer keretében, méltatlan körülmények között nyilvánítsák ki választói akaratukat.Szombaton déltájban a Hungexpo B pavilonja előtt a bejutásra várakozó tömeg mérete jelzi, hogy az Országos Választási Bizottság (OVB) szigorított a regisztráció menetén, okulva január 11-ei tapasztalataiból (lásd: "Megvan. Flóri balhézik. Minden rendben", MaNcs, 2003. január 16.). A Legfelsőbb Bíróság utóbb megsemmisítette az első forduló eredményét, mert az LD obstrukciós kivonulása után a gyűlés a voksolás kezdetekor már nem volt határozatképes. A számítógépes rendszer ezúttal nemcsak a be-, hanem a kilépőket is regisztrálja, így mindenkor pontosan tudható, hány elektor tartózkodik az épületben.
A délelőtt 11-re meghirdetett kezdés csúszik. Az elektorok pártállása ezúttal is egyértelmű: a DRK a szimpatizánsainak már a buszokon fehér sálat osztott, amihez a parkolóban aztán kisebb élelmiszercsomag is társult. A levegőben a büfékben árult csirkepörkölt illata száll, a már bejutott elektorok pártállástól függően lefoglalják a helyeket a széksorokban, az idő múlatására páran kisebb csoportokban, az odasereglő fotósok gyűrűjében táncolni kezdenek. Délután két órára a szavazásra jogosultak 64 százaléka, 2993 fő tartózkodik a hatalmas hodályban. Ficzere Lajos OVB-elnök a nagyszámú kamerára tekintettel kicsit patetikus bevezetővel (kulcsszavak: határok nélkül, Európa, kölcsönös értékek) nyitja meg a gyűlést.
Januárban az erőviszonyok már a levezető elnökök megválasztásakor kiderültek. Most a rivális tömörülések vezetői előre megállapodtak a két levezető elnök és a háromtagú szavazatszámláló bizottság tagjainak személyéről, ami előrevetíti, hogy egyik fél sem kívánja megakadályozni a választás sikeres lebonyolítását. Az egymástól elkülönülten ülő LD-s és DRK-s szavazók megszavazzák a közös jelölteket, majd elkezdődhet a jelöltlisták állítása. A szükséges tízszázalékos támogatottság a két nagy koalíció 53-53 fős listájának esetében értelemszerűen megvan, de már ekkor látszik, hogy
a baloldalon mintha több
rózsaszínű cédula emelkedne a magasba. A szavazás nagyon gyorsan és flottul zajlik, és csak a Pálfi Miklós volt OCÖ-elnökhelyettes vezette Harmadik Erő elnevezésű, független jelölteket tömörítő alkalmi csoportosulás jelöltjeinek állításakor lassul le némileg.
A januárban még DRK-s színekben indult Pálfi akkor a legnépszerűbb jelöltnek bizonyult, ezért mostani különutas indulása elvileg a baloldalt oszthatná meg. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a lungo dromos szektorok között szaladgáló, Farkas Flórián közelébe vissza-visszatérő segítők a széksorokban ülő híveket rendre a független jelöltek támogatására buzdítják. A DRK-s szektorokban a nevek hallatán - a túloldallal ellentétben - egyetlen kéz sem emelkedik magasra, így viszont mindenki számára egyértelmű, hogy a függetlenek szavazólapra kerülését az LD szorgalmazza. A fondorlat annyira nyilvánvaló, hogy Farkasék egy idő után taktikát változtatnak: a sameszok "ne szavazd meg" kiáltásokkal, lefelé mutató karmozgásokkal próbálják visszafogni a beindult szavazógépet. "Én is a függetlenek listáját tömörítem, vállalom a jelölést" - kiáltja a mikrofonba az emelvényen az egyik önjelölt, de hiába: a háromezerből alig tízen támogatják. Hasonlóan sikertelen a Száztagú Cigányzenekar vezetője, Raduly József is: a bukta hírét üdvrivalgás fogadja. A listára harmincöt harmadik erős és kilenc mindenkitől független jelölt kerül. A levezető elnök negyed ötkor szünetet rendel el, hogy az OVB kinyomtathassa az ábécésorrendben számozott, összesen 150 nevet tartalmazó szavazólapokat.
Az elektori gyűlésnek a januárihoz képest ekkor több mint ötórányi fórja van, és nem tűnik lehetetlennek, hogy este tízre végeredmény szülessen, vagyis hajnali négyre még az ország legtávolabbi zugaiba is hazaérjenek az elektorok. A szavazás megkezdésére azonban
csaknem öt órát kell
várni. A zavart, mint kiderült, nem technikai, hanem jogértelmezési vita okozta: az OVB helyszínen megszületett állásfoglalása (4/2003.) szerint a szavazólapon a jelölt neve alatt csak akkor lehet feltüntetni az őt indító koalíciót, ha annak tagja az a szervezet, amelyiknek képviseletében az illető az elektori jogosultságot az őszi kisebbségi választáson megszerezte. Az íven ezért az eredeti 53-53 lungo dromos és DRK-s név közül végül csak 49-49 alatt szerepel valamelyik koalíció neve, az ősz óta az "ellenfélhez" átállt jelöltek valódi hovatartozása a szavazólapról nem olvasható le. Ez később nem kis kalamajkát okoz.
A békésen várakozó, üldögélő, elemózsiázó elektorokat eközben senki nem méltatja arra, hogy közölje a késedelem okát. Ehelyett a hangszórókból kérés nélkül ömlik többek közt a Nagyecsedi Fekete Szemek örökzöldjeinek áradata. Bár a nap folyamán mindig voltak, akik itt-ott táncolni kezdtek, és a szavazás végeztével, este 11-kor az egyik levezető elnök maga kért zenét, a nagy többség nem sok kedvet mutatott a mulatozásra.
Az óriási, a füsttől lassan egyre átláthatatlanabb teremben eközben többfelé furcsa beszélgetések zajlanak. "Az Aladárt meg a Zsigót ne ikszeljétek be" - magyarázza egy nagydarab, rövid hajú férfi egy öttagú, fehér sálas békési csoportnak a teendőket. Mint a fejtágítást követően megtudom, az úr a DRK-t alkotó egyik szervezet, a Cigány Szervezetek Országos Szövetsége (CSZOSZ) fiatal és ambiciózus elnökjelöltjének, Kövesi Vilmosnak az embere, a viharsarki csoport tagjai CSZOSZ-es elektorok. Kövesiék szervezkedésének a híre eljuthatott a DRK érintett vezetőinek a fülébe is: a Narancs meg nem erősített információi szerint a szünet alatt a konfliktust egy zártkörű egyeztetésen, Teleki László roma-ügyi államtitkár jelenlétében és közbenjárására sikerült feloldani. A közös akaratot megtestesítő, a DRK-s jelöltlista tagjainak sorszámait feltüntető fénymásolt szavazási segédlet már Horváth Aladárt, a Roma Parlament (RP) elnökjelöltjét és Zsigó Jenő RP-elnököt is tartalmazza. Hogy a korábban bevallottan nem a miniszterelnöki tanácsadó Horváth Aladár hívének számító Telekit mi vagy ki késztette arra, hogy kiálljon Horváthék mellett, nem tudhatjuk.
Maga a választás csak este kilenc után kezdődik meg, a teremben a bejelentés szerint 2832-en tartózkodnak, a határozatképességhez kétség sem férhet. Bár a voksolás elvileg titkos, a fülkéken kívül, a teremben mindenhol kisebb-nagyobb csoportok töltögetik együtt az A3-as íveket. Segédletet és a jelöltek fényképes listáját tartalmazó füzetecskét az LD is kiosztott. Az OVB állásfoglalásából fakadó probléma jelentkezésére nem sokat kell várni: sokaknak feltűnik, hogy a segédlet értelmében olyan jelölteket is be kéne jelölniük a szavazólapon, akiknek a neve alatt nem szerepel a DRK- vagy a Lungo Drom-koalíció megjelölés, sőt az ellenfélhez tartozó jelölőszervezet van feltüntetve. "Ne úgy töltsd ki, hibás a papír, már hozzák az újat" - magyarázzák egymásnak az elektorok mindenfelé.
Új lista persze nincs,
viszont hatalmas sor alakul ki az emelvény előtt: több százan szeretnének az elrontottnak hitt helyett új ívet kapni. Benga Oláh Tibor, a DRK-s levezető elnök eközben csitítja az elektorokat: "Testvéreim, hova siettek, azért jöttünk, hogy rendben leszavazzunk, nem kell rohanni sehova." A szavazatszámlálók a pulpituson egyenként gyűjtik be a rontott, és adják ki az új lapokat. A sor lassan fogy, az urnákat háromnegyed 11-körül zárják le, a hangszórókból felharsan az obligát Bódi Guszti.
Hiába van vége magának a választásnak, az OVB szervezte buszok nem indulhatnak el, amíg nem hirdetik ki a végeredményt. A fásult, néhány esetben 18-20 órája talpon lévő elektorok egykedvűen üldögélnek a székeken, vagy álldogálnak, beszélgetnek a büféknél. A füst miatt kinyitják az ablakokat, a pavilon pillanatok alatt kihűl, a legtöbben kabátban várakoznak tovább.
Éjjel kettőkor az egyik büfénél hatalmas éljenzés, kiabálás tör ki. Hívei és a kamerák között Horváth Aladár feje látszik, sokan ölelgetik: "Nyertünk! Nyertünk!" - kiáltják többen. Ekkor érdekes közjáték kezdődik: Kövesi Vilmost a körülötte álló hat-nyolc tagbaszakadt férfi hangosan "Víli, Víli!" - kiáltásokkal kezdi éljenezni. A kórushoz egyre többen csatlakoznak, miközben Kövesi, Horváth és a többiek megindulnak az emelvény felé. A hangerőviszonyok ekkor még eldönthetetlenek. A pulpitus és a széksorok közé érve ismét felcsendül a Kövesit éltető minikórus, hívei a tömeg felé fordulva élénken gesztikulálnak. Erre az ekkor már főleg DRK-s elektorokból álló tömegből teremszerte sok százan kezdik Horváth nevét skandálni: az este hátralévő részében Kövesi néhány fős tábora már csendben marad.
A szavazatszámláló bizottság elnöke felsorolja az egyes jelöltekre leadott szavazatok számát, majd sorrendben a legtöbb szavazatot kapott, az új OCÖ-be mandátumot szerzett 53 jelöltet. Horváth Aladár kapta a legtöbb voksot, Kolompár Orbán, a Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma elnöke a kilencedik, Kövesi Vilmos a huszadik lett. Az 51 DRK-s jelölt mellett az utolsó két helyen két lungo dromos, Farkas Flórián és ifj. Bogdán János szerzett mandátumot.
A kislistás szavazás eredménye a korábbi alkalmakhoz hasonlóan aránytalan és igazságtalan: nem tükrözi, hogy a mintegy 1350 DRK- szimpatizáns mellett a teremben ült még és a hosszú procedúrát végigcsinálta közel ezer Lungo Drom-szavazó is. A vesztesek, köztük Farkas Flórián eddigi OCÖ-elnök, fegyelmezetten vették tudomásul a végeredményt, és együttműködést ígértek. A pulpituson ünneplő Horváth Aladár jogosan dicsérte az elektorok türelmét és kitartását: a megismételt elektori gyűlésen a romák a törvény hibáin magasan felülemelkedve a jogalkotóknak is példát mutattak demokratikus elkötelezettségből.
Hogy az eddigi ellenzék győzelme hoz-e valódi megújulást a roma politikában, hogy az erőviszonyok az új testületben hogyan alakulnak, egyelőre nem tudható. Az elengedhetetlen szociális, oktatási, foglalkoztatási és választási reformok kikényszerítéséhez a roma kisebbség nem is kívánhat jobb eszközt, mint egy erős és hiteles képviseletet. Az elektori gyűlés most ennek a lehetőségét teremtette meg.
Miklósi Gábor
