A várakozások szerint a Szabad Demokraták Szövetsége közelgő tisztújító kongresszusán újraválasztják az eddigi elnököt. Hosszabb távon a tét az ismét a népszerűsége mélypontján lévő kisebbik koalíciós párt fennmaradása. Alacsony támogatottságának okát az SZDSZ-t féltők a párt szürkeségében, liberális céljai gyenge képviseletében, a lehetőségek rossz kihasználásában látják. A vezetők eddig elsősorban a párt behatárolt politikai mozgásterére hivatkoztak. A reform most a koordinációs munkára irányul, de a vezetők szerint felerősödni látszik a párt belső ellenzékéhez kötődő parttalan viták lezárásának az igénye is.
Kuncze Gábor: A változtatás igénye azért merülhet fel, mert senki nem lehet elégedett az SZDSZ 4-5 százalékos támogatottságával. Ugyanakkor vannak bizonyos fogódzók, melyek mentén el lehet indulni: szabaddemokrata politikusok vezetnek négy tárcát, illetve az SZDSZ-nek van egy nagyon színvonalas programja. Ha a támogatottság nem nő, akkor nyilván az a probléma, hogy nem jut el az emberekhez, hogy fontos ügyekben mit képvisel a párt. Másrészt nyilván nem világos, hogy a kormányzati munkán belül pontosan milyen szerepet tud vállalni, illetve az sem, hogy a kormányon belüli arányok bizonyos korlátokat jelentenek a párt számára. Amin mindenképpen változtatni kell, és ez már elindult, az az SZDSZ-es minisztériumok munkájának az összehangolása egymással és a párttal, és a kommunikáció, a nyilvánosság előtti jelenlét javítása. Merthogy ez az, ami egyelőre szemmel láthatóan nem működik megfelelően.
MN: Mi akadályozta a párt vezetését abban, hogy már korábban beinduljon ez a "szigorú és következetes" munka?
KG: Semmi nem akadályozta, magunk jöttünk rá, hogy problémák vannak, és változtatni kell.
MN: A párt tartalmi politikájával kapcsolatban is vannak ilyen önkritikus észrevételeik?
KG: Másoknak vannak kritikus észrevételeik, ezeket azonban részben nem osztom, másrészt sokszor nem tartom megvalósíthatónak, harmadrészt meg nem gondolom, hogy a felvetések követése javítaná az SZDSZ pozícióját. Ami a tartalmat illeti, a pártnak van hová visszanyúlnia, hiszen mindig is színvonalas programokat készített, és ezeket akarta megvalósítani, másrészt van egy elvrendszere, amit a megalakulása óta képvisel, és ez nem változott meg. Én nem látok változtatni valót, mert azt gondolom, hogy az SZDSZ továbbra is a liberális értékek mentén fogalmazza meg a politikáját.
MN: A probléma nem a megfogalmazott célok megvalósításának alacsony hatékonyságában, az érdekérvényesítés gyengeségében rejlik?
KG: Szerintem az SZDSZ jól áll e tekintetben. Sokan nem veszik ugyanis figyelembe, hogy a párt most öt és fél százalékot ért el a választásokon, és ez korlátokat szab a programja megvalósításában. Ugyanakkor ha ehhez hasonlítjuk, azt kell mondanom, hogy az SZDSZ kormányzati súlya jelentős, a kormány programjában szerepelnek a mi programunkban is hangsúlyos elemek, és Magyarországon az események most az SZDSZ által kívánatosnak tartott irányba mennek, legfeljebb nem a kellő határozottsággal.
MN: A választás előtt az SZDSZ a legfontosabb célnak többek közt a közügyek tisztaságát, a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását jelölte meg.
KG: Valamint a diplomás-minimálbért és a sorkötelezettség eltörlését. A diplomás-minimálbér 2002 szeptemberében megvalósult, a sorkötelezettség 2006-os megszüntetése a mi követelésünkre került be a kormány programjába, és ezt sikerült most előre hozni 2005 első fél évére.
MN: A parlament két hete kezdte tárgyalni az "üvegzsebcsomagot". Ön szerint az elmúlt nyolc hónapban minden rendben volt ez ügyben?
KG: Azt nem gondolom, de észre kell venni, hogy a jelenlegi kormány alatt mindennek lett következménye. Ha nem volt közbeszerzés, lett, ha valahol vétenek a szabályok ellen, akkor annak személyi következményei vannak. Ami a demokratikus intézményrendszer megerősítését illeti, a parlament hetente ülésezik, az ellenzéknek hetente van lehetősége a kormányzatot szembesíteni az ígéreteivel, cselekedeteivel, az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottság megalakult, s ez feltehetően a jövőben is így lesz.
MN: Mi a véleménye a "salátatörvények" benyújtásával kapcsolatos gyakorlat folytatódásáról, vagyis hogy nem feltétlenül összetartozó jogszabályokat, módosításokat egy csomagban terjesztenek be, és így az ellenzék nem teheti egyértelművé, hogy melyik elemet támogatja, és melyeket nem?
KG: Ha ez így van, akkor azt mi is kifogásoljuk, és a jövőben el kell kerülni. De van, amikor magát a törvényt nem lehet salátatörvénynek nevezni. Ilyen a most benyújtott üvegzsebtörvény, amikor sok jogszabályt kell módosítani, hogy a közpénz elköltésével kapcsolatos szerződésre ne legyenek érvényesek az üzleti titokra vonatkozó szabályok.
MN: A feltételes mód használatával arra utalt, hogy ön szerint nem voltak problematikus módosító csomagok?
KG: Volt ilyen, például a száznapos program végrehajtásával kapcsolatos törvény. Ott az idő szűke miatt került erre sor.
MN: Mit gondol a Mécs-bizottság fémjelezte politikai gyakorlatról, tehát hogy egy fontos politikai kérdést, nevezetesen a kormányfő titkosszolgálati múltját vizsgáló, ellenzéki kezdeményezésre létrejött parlamenti bizottság munkájáról a kormányoldal egy másik bizottság létrehozásával próbálja elterelni a közvélemény figyelmét?
KG: Folyik itt egy játék immár 12 éve a politikusok III-as főcsoportfőnökséghez kötődő múltjával kapcsolatban. Soha nem lehetett rendet csinálni, és az azóta elfogadott törvények nem teszik lehetővé a tisztánlátást. Miután a politika e kérdéshez nem a feltárás szándékával nyúl hozzá, hanem az aktualitások mentén próbálja napirenden tartani, szerintem a tisztánlátás érdekében szükséges volt a Mécs-bizottság felállítása, ugyanakkor a feladatát nem volt képes megfelelő szinten ellátni.
MN: Vannak szakértők, akik szerint az Országgyűlés által időközben kialakított jogszabályi környezet még a Medgyessy-ügyet megelőző állapothoz képest is visszalépést jelent az állambiztonsági múlt megismerésében.
KG: Nem értek egyet ezzel az értékeléssel, bár ami most született, azt én sem tartom megoldásnak. Az ügynöktörvénynek és az átvilágítási törvénynek az eredetileg benyújtott változata az SZDSZ számára megfelelt volna. A parlamenti vitában - nem a kormány szándékainak megfelelően - mindkét törvény tartalma lényegesen megváltozott. Az átvilágítási törvényé oly mértékben, hogy azt az SZDSZ elutasította, a levéltári törvényt elfogadta az Országgyűlés, de azzal kapcsolatban is emelhetők súlyos szakmai kifogások.
MN: Azoknak a módosításoknak egy részét, amelyek a nyáron beterjesztett változathoz képest bővítették a titkosszolgálatok jogkörét az iratok visszatartására, Fodor Gábor is jegyezte.
KG: Fodor Gábort bízta meg a frakció az MSZP-vel való tárgyalás lebonyolítására. Ezt az eredményt sikerült elérnie. De - őt is beleértve - az SZDSZ egyáltalán nem érdekelt abban, hogy a titkosszolgálatok múltbeli tevékenységét övező homály továbbra is fennmaradjon.
MN: Az ön kihívója, Bauer Tamás nem rejti véka alá pártkritikáját. Mit gondol az ő gyakran igen éles, a párt vezetését és politikai irányvonalát bíráló észrevételeiről?
KG: Ideológiailag az SZDSZ következetesen egységes a megalakulása óta, a Tamás által javasolt stratégia pedig nem valódi alternatíva. Az általa felvetett kérdések, melyek közül most mi is sokat említettünk, ezerszer szerepeltek már az SZDSZ napirendjén. Az igazi problémát én abban látom, hogy minden döntést követően újra- kezdjük a vitákat, ami megnehezíti a döntések következetes végrehajtását. Még mindig téma, hogy a koalíciós tárgyalások során milyen tárcákat kellett volna megszerezni. Ezt a vitát kilenc hónappal a kormány megalakulása után már nincs értelme tovább folytatni.
MN: Mi a véleménye a párt szürkeségét emlegető vádakról?
KG: Számos olyan ügy van, melyeket mi a koalíción belül, még a törvény-előkészítés során rendezni tudunk egymással, és akkor ezekről a közvélemény nem értesül. Ha az ellenvélemények kizárólag a nyilvánosságon keresztül jelennének meg, az gyengítené a bizalmat a felek között. 1990 óta minden kisebbik koalíciós pártnak szembe kellett néznie azzal, hogy kevésbé látszik. Egyébként ezen a kifogáson túlmenően konkrét javaslatok a másik oldalról nem merültek fel. Fodor Gábornak a zirci frakcióülésre készült vitairatáról is az volt a vélemény, hogy üres, és semmilyen megfontolható tartalmi javaslatot nem tartalmaz.
MN: Mit gondol Pető Iván azon megjegyezéséről, miszerint Bauer csak azért jelöltette magát elnöknek, hogy ügyvivő lehessen?
KG: Valóban elég régi gyakorlat, hogy a vesztes felet az elnök megválasztása után részvétnyilvánító szavazatokban részesítik, és ügyvivővé kenik fel. Én nem szeretném, ha most is ez történne, mert tiszta viszonyokat kell teremteni. Olyan ellentétek vannak köztünk, hogy abban az esetben, ha ő lenne az elnök, én nem akarnék vele együtt dolgozni, ezért aztán nem is jelöltettem magam ügyvivőnek. Ezzel szemben Bauer jelöltette magát. Ezért igaz az, amit Pető Iván mondott. Olyan ügyvivői testületre van szükség, amelyik képes döntéseket hozni és azokat végrehajtani. Nem érünk rá, hogy ne hozzunk döntéseket, hanem mindig csak vitatkozzunk, és önmagunkkal foglalkozzunk. A választók ennél fontosabbak.
Miklósi Gábor
