A kormány, az ellenzék és az iraki konfliktus: Hintapolitika

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2003/12. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az iraki háború már kitörése előtt különös kijelentésekre ragadtatta a hazai politikai élet szereplőit: a január végén az Irak lefegyverzése és az atlanti szolidaritás mellett zászlót bontó nyolcas kormányfői levelet társjegyző Medgyessy Péter az utóbbi hetekben már kormánya békepártiságát hangoztatta; Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szerint "normális ember nem lehet háborúpárti"; Kövér László csizmapucoló csatlósnak nevezte a miniszterelnököt és a külügyminisztert, Orbán Viktor pedig (tőle eddig szokatlan, de az elmúlt hónapokban tett kijelentéseit ismerve nem meglepő módon) az olajjal és Izraellel hozta összefüggésbe az iraki válságot. A helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint a magyar politikai elit komolytalan viselkedése.

Az iraki háború már kitörése előtt különös kijelentésekre ragadtatta a hazai politikai élet szereplőit: a január végén az Irak lefegyverzése és az atlanti szolidaritás mellett zászlót bontó nyolcas kormányfői levelet társjegyző Medgyessy Péter az utóbbi hetekben már kormánya békepártiságát hangoztatta; Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szerint "normális ember nem lehet háborúpárti"; Kövér László csizmapucoló csatlósnak nevezte a miniszterelnököt és a külügyminisztert, Orbán Viktor pedig (tőle eddig szokatlan, de az elmúlt hónapokban tett kijelentéseit ismerve nem meglepő módon) az olajjal és Izraellel hozta összefüggésbe az iraki válságot. A helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint a magyar politikai elit komolytalan viselkedése.ADonald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter által új Európának elnevezett közép-európai államok, a NATO tagjelöltjei és Dél-Európa kormányainak kiállása bizonyossá tette, hogy az "egységes európai külpolitika" márkanévvel eladni kívánt német-francia törekvések távolról sem azonosak az unió tagjainak és tagjelöltjeinek a véleményével. A nyílt levél megjelenése után úgy tűnt, a magyar kormány is felismerte: a közép-európai országok egységes fellépése és az atlanti szolidaritás melletti kiállás az európai erőviszonyok egyenrangú alakítóivá teheti a térség államait. Tévedett azonban, aki azt várta, hogy a Medgyessy-kabinet teljes mellszélességgel kitart a nyolcak levelében lefektetett álláspontja mellett: február második felétől a kormány tagjai már nem haboztak, ha módjuk nyílt a brit-amerikai törekvésektől elhatárolódni.

A február világszerte az iraki rezsim megdöntését ellenző csoportok és kormányok előretörését hozta. A hónap közepén a nyugati nagyvárosokban tízmillió résztvevővel lezajlott béketüntetések, a Berlin-Párizs tengely kibővülése Moszkvával és Pekinggel, majd Chirac elnök Közép-Európát szokatlanul éles hangnemben kioktató kijelentései jelezték: Washington és a vele tartó európai államok kemény ellenállásra számíthatnak Irak kérdésében.

Nyomulás jobbról

Itthon Orbán Viktor fölfedezte magában eddig rejtegetett békeszerető énjét, amikor szokásos vigadóbeli országértékelésében kijelentette: "Mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar emberek elsöprő többsége békét, igen, békét akar." Ettől kezdve a volt kormányfő minden adandó alkalommal igyekezett demonstrálni újsütetű békepártiságát, a polgári körök jobboldalán elhelyezkedő hívei pedig a február 15-i béketüntetés lenyúlásával terelték új mederbe nyár óta pihenő akcionizmusukat.

Simicskó István fideszes képviselő, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke a Narancs érdeklődésére elmondta: Magyarországot sem a nemzetközi jog, sem NATO-szövetségesi kötelezettségei nem kényszerítik a háború támogatására. Az ugyancsak ENSZ-felhatalmazás nélkül lezajlott kosovói légicsapások Fidesz általi határozott támogatását Simicskó István azzal indokolta lapunknak, hogy az 1999-es jugoszláviai NATO-beavatkozás egy kezdődő etnikai leszámolás eszkalációjának megakadályozására irányult, míg a mai Irakban nincs szó akut válságról. Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy mi a különbség Milosevic és Szaddám országaik lakosságával szembeni eljárása között, a Fidesz képviselője kijelentette: nem a két diktátor mentalitásában és kisebbségeivel szembeni eljárásában kell a különbséget keresni, hanem az 1999-es kosovói és a mostani iraki helyzet között. "Senki nem örül, hogy Szaddám Huszein hatalmon van, ám számunkra nehezen érthető, hogy miért éppen most, és nem az 1991-es kuvaiti háború után indult támadás megbuktatására."

A Fidesz és legfontosabb nyugati szövetségesei, az atlantista és Szaddám lefegyverzése iránt elkötelezett Berlusconi és Aznar álláspontja közötti ellentmondással kapcsolatban Simicskó István kifejtette: nem a jobb- vagy a baloldalhoz tartozás kérdése a háború támogatása vagy ellenzése. Az Irak elleni támogatás két legfőbb európai támogatója, Spanyolország és Nagy-Britannia Simicskó szerint saját nemzeti érdekeinek megfelelően, mindenekelőtt a két országban működő terrorszervezetek, az ETA és az IRA elleni fellépés igazolása miatt támogatja az akciót. "Mi éppen ezeknek a szempontoknak a hazai megfelelőit, a magyar nemzeti érdekeket keressük a Medgyessy-kormány háborús erőfeszítésekhez nyújtott támogatásában" - közölte a Naranccsal Simicskó István.

A Fidesz a háború kitörése után új színekkel gazdagítva folytatta verbális békeoffenzíváját. Orbán Viktor exkormányfő a TV 2-nek a háború kitörése napján adott telefoninterjújában kijelentette: "Senki nem beszél a világgal őszintén arról, hogy mennyiben játszik szerepet itt az olaj, egy új világrend kialakítása, van-e valami szerepe Izrael válságának ebben az egész konfliktusban, hogy jön a képbe a palesztin állam." A mérsékeltnek nevezett jobboldal vezérének tőle szokatlan, bár máshonnan nagyon is ismerős világmagyarázata után az Országgyűlés plenáris ülésén lapzártánkkor Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke arra kérte a kormányt, hogy "lépjen ki" az Egyesült Államok által vezetett "háborús koalícióból".

A legnagyobb ellenzéki párt vezetőinek állításaira reagálva kérdésünkre Juhász Ferenc honvédelmi miniszter kijelentette: a Fidesz aprópénzre váltja az állampolgárok háborús félelmeit, elfeledve, hogy maga is volt kormányon. A Fidesznek ellenzéki pártként is maradtak nemzetközi kötelezettségei - szögezte le Juhász.

Összességében azonban, bár a Fidesz néhány vezetője és mindenekelőtt Orbán Viktor retorikája az elmúlt hetekben a pontosabban nem definiált, de szünet nélkül hangoztatott ún. magyar érdek és a "magyar emberek béke-, igen, békevágyának" képviselete körül forgott, a nagyobbik ellenzéki párt, ha húzódozva is, de az EU-csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításokhoz hasonlóan megszavazta a parlament elé került, Irakkal kapcsolatos és minősített többséget igénylő határozatot. Az első komolyabb belpolitikai összecsapásra a Törökország megsegítésével kapcsolatos légtér- és úthasználat parlamenti vitája előtt került sor; mégpedig a Fidesz-frakción belül. A NATO-ban kikínlódott kompromisszum után, február 17-én megtartott négypárti egyeztetésen a párt képviselői hozzájárultak a csapatmozgásokat engedélyező határozati javaslat kivételes tárgyalásához, a Fidesz-frakció azonban felülbírálta Németh Zsolt és Simicskó István döntését. A nagyobbik ellenzéki párt két nappal később újabb kifogásokat emelt a határozattervezet ellen. Az újabb négypárti egyeztetésen a Fidesz delegáltjai kezdeményezték, hogy a határozat rendelkező része tételesen sorolja fel a Törökország megvédése céljából Magyarországon átszállítandó eszközöket. A Fidesz módosító javaslatainak elfogadása után az Országgyűlés február 24-én végül hozzájárult az időközben szintén az amerikaiakkal egyre inkább vonakodva együttműködő Törökország védelmét biztosító eszközök áthaladásához, Áder János frakcióvezető pedig március elején a Fidesz NATO-elkötelezettségéről biztosította Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövetet.

Vihar előtt

Juhász Ferenc az Index törzsasztalának vendégeként március 6-án kijelentette: a taszári bázis átadásán, valamint a török védelemhez szükséges légtérbiztosításon kívül más katonai jellegű hozzájárulást nem teszünk. A múlt héten érkezett újabb, immár kizárólag amerikai-brit kérés azonban nem egy NATO-tag megvédéséhez szükséges eszközök szállításáról, hanem az Irakot megtámadni készülő szövetséges csapatok terület- és légtérhasználatának engedélyezéséről szólt, és Magyarország azóta eleget tett e kérésnek. "A törökországi és az iraki célú légtérátengedések között az a fő különbség, hogy az első esetben a szövetségesi kötelezettségeinkből eredő katonai hozzájárulásról van szó, míg Irak ügyében politikai döntés született" - magyarázta lapunknak a honvédelmi miniszter, hogy a látszattal ellentétben miért sincs mégsem ellentmondás korábbi nyilatkozata és a fejlemények között. (Az eredetileg a Corriere della Sera című olasz lapban megjelent, a Taszáron kiképzett irakiak harci bevetéséről szóló híresztelésekkel kapcsolatban megjegyezte: azok a humanitáriussegély-osztást tanuló 50-es családapák, akiket Taszáron látott, szerinte nem grasszálnak amerikai delta force-os kommandósokkal vállvetve a tűzvonalban.)

Az azonnali reagálást igénylő amerikai-brit jegyzéket március 15-én, szombaton este kapta meg a kormány, amely vasárnapi ülésén döntött úgy, hogy a 11/1998-as országgyűlési határozatra hivatkozva eleget tesz a kérésnek. Vasárnapra a külügyminiszter kezdeményezte a négy parlamenti párt képviselőinek tárgyalását, ám azon a Fidesz nem vett részt. Az ellenzéki párt távolmaradása ügyében még aznap nyilatkozatháború tört ki a külügyi szóvivő helyettese és Áder János között. Kohári Lajos szerint a Fidesz frakcióvezetője elhárította Kovács László telefonos megkeresését, amikor a külügyminiszter tájékoztatni kívánta Ádert a szövetségesek kéréséről. Áder János erre reagálva arról tájékoztatta vasárnap az MTI-t, hogy Kovács személyi titkárának telefonja rossz időpontban érkezett, és a telefonáló nem adta meg a külügyminiszter elérhetőségét.

A Narancs úgy tudja, hogy a Törökországgal kapcsolatos huzavona és a korábban engedély nélkül a magyar légteret használó amerikai repülőgépek körüli események hazai fogadtatása miatt az amerikai kormány március közepére elvesztette türelmét Magyarországgal szemben. Kormány közeli forrásunk máshonnan meg nem erősített állítása szerint a magyar kormánykörökből érkező, a szükséges kétharmados parlamenti többség megszerzésének nehézségeit ecsetelő ellenvetések igencsak felbőszítették az amerikai diplomáciát, és miután a Fidesz világossá tette, hogy támadó hadműveletekhez szükséges csapatmozgásokra semmiképpen nem adja áldását, előkerült az 1998-ban meghozott, az Irakkal kapcsolatos ENSZ-határozatok betartatását elősegítő légtér- és területhasználat engedélyezését a kormányra bízó országgyűlési határozat.

A honvédelmi miniszter a Narancsnak azzal indokolta a légtérátengedés ügyében hirtelen bekövetkezett kormányzati stratégiaváltást, hogy először azért próbáltak új határozatot elfogadtatni az Országgyűlésben légtérátengedés-ügyben, hogy a parlamenti pártok demonstrálhassák: e kiemelkedően fontos védelmi és biztonságpolitikai kérdésben képesek nemzeti konszenzust kialakítani. Miután ez nem sikerült, a sürgető helyzetben a kabinet kénytelen volt az idézett, 11/1998-as határozatra hivatkozva átengedni a légteret.

Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő, az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja kérdésünkre szerencsésnek, bár a határidő rövidsége miatt kivitelezhetetlennek tartotta volna, ha a kormány - az 1998-as országgyűlési határozatra való hivatkozás helyett - a parlament elé viszi a légtérátengedés ügyét. "A Fideszt minden ehhez hasonló esetben színvallásra kell kényszeríteni, olyan helyzetbe kell hozni, hogy választania kelljen Nyugat-ellenes retorikája és fő nyugati szövetségesei álláspontja között" - jelentette ki a szabaddemokrata honatya, és felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ-felhatalmazás nélküli háborút leginkább ellenző Franciaország és Németország sem zárkózott el légtere átengedésétől az amerikaiak számára.

Fazakas Szabolcs, a külügyi bizottság szocialista tagja kérdésünkre kijelentette: a légtérátengedés alapjául szolgáló országgyűlési határozat 1998 februárjában a Fidesz jóváhagyásával született meg. Fazakas szerint a rendelkezésre álló, nem egészen egynapos határidőre tekintettel a kormány az egyetlen helyes és lehetséges megoldást választotta.

"Az eset egyik tanulsága az, hogy az Országgyűlésnek pontos határidővel, pontosan meghatározott eszközökre vonatkozó határozatokat kell hoznia a jövőben előforduló hasonló esetekben" - mondta a Narancsnak Simicskó István, aki emlékeztetett arra, hogy éppen erre irányult a februári, Törökország védelmére vonatkozó javaslathoz pártja által benyújtott módosító indítvány. A képviselő ugyanakkor különösnek tartja, hogy Törökországgal kapcsolatban a kormány nem érte be az 1998-as parlamenti határozatra történő hivatkozással (talán azért, mert abban nincs szó Törökországról), hanem új országgyűlési határozat elfogadását kezdeményezte. Simicskó a Fidesz további lépéseit firtató kérdésünkre elmondta: "értékelni fogják a helyzetet", de konkrét lépésekről még nem tudott beszámolni. A honvédelmi bizottság elnöke mindenesetre attól tart, hogy az afganisztáni és iraki konfliktust még több háború követi, és ebben a helyzetben szükségesnek tartaná, hogy a parlamenti pártok "ne csak beszéljenek a nemzeti egységről".

Puhulás balról

Jacques Chirac francia elnök február végi, Közép-Európa atlantista kormányfőit ledorongoló kijelentése után a térség kormányfői közül Medgyessy Péter elsőként látogatott Párizsba, ahol Chirackal találkozva már az iraki válság békés rendezése iránti elkötelezettségét hangoztatta. Bár kijelentette, hogy "egy ponton túl" nem tűrhető az ENSZ-határozatokkal való iraki szembeszegülés, korainak tartotta a magyar kormány egyoldalú amerikai akcióval kapcsolatos álláspontját firtató kérdést. (Kovács László külügyminiszter már két nappal korábban elkerülhetetlennek nevezte a háborút.) A honvédelmi miniszter március elején az Indexben kijelentette: "nem látott még normális embert, aki háborúpárti lenne", és "teljesen természetesnek tartja", hogy a közvélemény kilenctizede elutasítja a háborút, továbbá közölte, hogy a maga részéről "nem Amerika háborúját" támogatja, "hanem Szaddám Huszein békéjét" tartja elfogadhatatlannak. A januári végén kinyilvánított határozott atlantista kiállás a jelek szerint négy-öt hét alatt elolvadt. Lapunknak Juhász Ferenc az idézett kijelentését később úgy magyarázta, hogy normális ember nem szeretheti a háborút. A kormány ezért mindig annak a reményének adott hangot, hogy sikerül a válságot diplomáciai úton rendezni, és a demokratikus nemzetek konszenzust tudnak kialakítani. Ma már nyilvánvaló, hogy a konszenzusos rendezés esélye elszállt, de azt a reményt továbbra sem szabad feladni, hogy a háború gyorsan véget ér, és a lehető legkevesebb áldozattal jár - mondta Juhász.

"Nem a kormány álláspontja, hanem retorikája puhult fel az elmúlt hetekben" - értékelte a Narancs érdeklődésére a Medgyessy-kabinet álláspontjában január vége óta bekövetkezett változásokat Eörsi Mátyás, aki szerint a nyolc európai kormányfő leveléhez történő csatlakozással a magyar miniszterelnök elkötelezte magát Szaddám Huszein diktatúrájának lefegyverzése mellett. Eörsi szerint a kormány defenzívába szorult a háborúval kapcsolatos kommunikációban, részben a közvélemény "érthető háborúellenessége", részben pedig a Fidesz "Szaddámot segítő politikája" miatt. "Az MSZP ebben a kérdésben akkor is meghátrál, ha igaza van" - jelentette ki, hozzátéve: a pacifista közvélemény nyomásának engedő vagy azt meglovagoló politikai erők Chamberlain 1938-as megbékélési politikáját folytatják.

Fazakas Szabolcs nem ért egyet koalíciós képviselőtársával abban, hogy a kabinet nem képviselné kellő eréllyel a háborúval kapcsolatos álláspontját. "A kormány éppúgy békepárti, mint a közvélemény" - fogalmazott kérdésünkre a szocialista politikus, aki szerint a nyolc kormányfő levele éppen az említett békevágyat tükrözi. Fazakas úgy véli: a transzatlanti partnerség és a szoros német-francia szövetség egyaránt Magyarország érdeke, szerinte e két kapcsolat erősítése a jelenlegi helyzetben sem zárja ki egymást. "Hazánknak egységes EU-ra és ütőképes NATO-ra van szüksége." Fazakas a nemzetközi közösség sürgős feladatának nevezte a második világháború utáni, idejétmúlt erőviszonyokon alapuló ENSZ átalakítását, mivel a világszervezet hitelét vesztette az iraki válság kezelése során. Ebben a helyzetben a magyar patrióták kötelessége az összefogás, nem pedig a "világpolitikai helyzet belpolitikai küzdelmekre fordítása", amit a Fidesz egyes vezetőivel szemben "az ország lakossága" megértett, és "felnőttként viselkedik a nehéz helyzetben".

Gavra Gábor

Miklósi Gábor

Mentő tételek

A magyar légtér átengedésével kapcsolatos jogi huzavona különlegessége, hogy kicsiben azt a némileg paradox nemzetközi jogi helyzetet érzékelteti, ami az Irak elleni háborút is jellemzi. A Biztonsági Tanácsban (BT) ifj. George Bush és Tony Blair próbálta már egy ideje Szaddám lerohanását határozattal szentesíteni, idehaza a Medgyessy-kormánynak lett szüksége nagy hirtelen négypárti támogatásra a légtér átengedéséhez. Egyik javaslatot sem terjesztették be, és miután így mindkét kísérlet hamvába holt, a döntéshozók itt is, ott is jelentős energiákat mozgósítottak a patthelyzet feloldására.

A magyar kormánynak kétségkívül óriási szerencséje volt, amikor rálelt a frappáns megoldást jelentő, évek óta valamelyik parlamenti sarokban porosodó 11/1998-as országgyűlési határozatra. A még a Horn-kormány idején elfogadott, utóbb csiszolatlan gyémántnak bizonyult határozat releváns pontja így szól: "Az Országgyűlés előzetés hozzájárulását adja ahhoz, hogy az Irakra vonatkozó ENSZ-határozatok érvényesítését célzó nemzetközi fellépésben részt vevő országok harci és szállító repülőeszközei a Magyar Köztársaság légterét, valamint szükség szerint a kijelölt magyar repülőtereket igénybe vegyék." A hihetetlenül pongyolán megfogalmazott szöveg - amint arra Kende Tamás nemzetközi jogász a Népszavában múlt szerdán megjelent elemzésében rámutatott - nem határozza meg, hogy konkrétan melyik vagy milyen típusú ENSZ-határozatra vonatkozik. Emellett hiányzik az időbeni korlátozás, és az sem szűrhető le belőle, hogy két ENSZ-tagállam fellépése már nemzetközi fellépésnek minősül-e. A kiterjesztő értelmezés tálcán kínálta magát, és a kormány nem habozott élni a lehetőséggel.A határozattal azonban mindemellett lehet még baj. Az indoklásában hivatkozott két alkotmány-cikkelyt ugyanis az alaptörvény 2000. évi módosításakor törölték. Itt is a fontosabbikat idézzük: "A fegyveres erők - a hatályos nemzetközi szerződésen alapuló hadgyakorlat, illetőleg az Egyesült Nemzetek Szervezete felkérésére végzett békefenntartó tevékenység kivételével - csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával léphetik át az államhatárokat" [40/B § (1)]. Halmai Gábor alkotmányjogász úgy látja, hogy önmagában ettől a 11/1998-as határozat még nem vált érvénytelenné, mert azt csak újabb határozat érvényteleníthetné. Ha azonban a kormány a jövőben normatív érvényességűnek tekinti, tehát a benne foglalt feltételek ismételt előállása esetén automatikusan rá hivatkozva engedné át a lég- vagy reptereket, akkor a határozat vizsgálata már az Alkotmánybíróság (AB) illetékességi körébe tartozna. Az AB viszont a mindenkor hatályos alkotmányszöveghez méri az elé citált jogszabályokat, és ekkor már nem számítana, hogy a rendelkező rész vagy az indoklás nélkülözi-e az alkotmányos alapot: a határozat minden bizonnyal alkotmánysértő volna - vázolta Halmai a 11/1998. borús kilátásait a Narancsnak. Ha azonban kiderül, hogy csak annak a BT-határozatnak a végrehajtását szolgálja, amire most az amerikaiak hivatkoznak, akkor nincs szó téves jogalkalmazásról - tette hozzá.

Eközben persze Washingtonban és Londonban sem pihentek. Kende Tamás lapunknak kifejtette: a nemzetközi jog éppen napjainkban válik a politika prédájává. A Medgyessyéknél ezúttal kevésbé szerencsésnek bizonyuló Bush-adminisztráció például az utolsó pillanatban nem túl elegáns fordulattal rájött, hogy tulajdonképpen nincs is szükség új BT-határozatra, mert az 1441-es számú is kellő jogalapot szolgáltat a támadáshoz. A két versengő, újító szellemű jogértelmezés egyike szerint ami most történik, az tulajdonképpen megelőző csapás a (minden bizonnyal) tömegpusztító fegyverekkel rendelkező Irakra. Ami persze súlyos nemzetközi biztonságpolitikai aggályokat vet fel: milyen alapon dönthetett az USA például a bizonyítottan atomfegyverrel rendelkező Pakisztán javára? Hol késik a kemény fellépés a kiszámíthatatlan észak-koreai rezsim ellen?

Nem áll erősebb lábon a másik érvrendszer sem, mely arra hivatkozik, hogy mindenkinek joga van demokráciában élni, és ezért a "demokrácia-export", a (valóban) diktatúrában élő iraki nép felszabadítása kellő legitimációs alapot teremt Irak lerohanásához - folytatta Kende Tamás. Nehéz lenne ugyanis megindokolni, hogy mivel és miért éppen most érdemelték ki az irakiak azt a kegyet, hogy a nyugati demokráciák hadseregei végre megszabadítják őket despotikus vezetőjüktől.

Bush és Blair szerencséjére a minap előkerült egy harmadik, a fentieknél jóval hagyományosabb interpretáció is. A szigetország hadseregének bevetését lehetővé tévő kormánydöntést március 17-én Lord Goldsmith, a brit főügyész igyekezett jogi érvekkel körülbástyázni. Goldsmith szerint Irak megtámadását az ENSZ alapokmánya VII. fejezetének megfelelően a 678-as, 687-es és az 1441-es ENSZ-határozatok "összesített hatása" teszi lehetővé. A 678-as Irak Kuvaitból való kiűzését, a térség biztonságának megteremtését célozta, a 687-es Irak tömegpusztító fegyvereinek a megsemmisítését írta elő, a tavaly novemberi 1441-es pedig "súlyos következményeket" helyezett kilátásba, ha Szaddám továbbra sem tartja be a 687-es határozatot. Mindez némi olajozással idővel a BT most még morgolódó állandó tagjainak a torkán is lecsúszhat.

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2003/12. (03. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra