A kormány, az ellenzék és az iraki konfliktus: Hintapolitika

  • Miklósi Gábor
  • 2003. március 27.

Belpol

Az iraki háború már kitörése előtt különös kijelentésekre ragadtatta a hazai politikai élet szereplőit: a január végén az Irak lefegyverzése és az atlanti szolidaritás mellett zászlót bontó nyolcas kormányfői levelet társjegyző Medgyessy Péter az utóbbi hetekben már kormánya békepártiságát hangoztatta; Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szerint "normális ember nem lehet háborúpárti"; Kövér László csizmapucoló csatlósnak nevezte a miniszterelnököt és a külügyminisztert, Orbán Viktor pedig (tőle eddig szokatlan, de az elmúlt hónapokban tett kijelentéseit ismerve nem meglepő módon) az olajjal és Izraellel hozta összefüggésbe az iraki válságot. A helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint a magyar politikai elit komolytalan viselkedése.

Az iraki háború már kitörése előtt különös kijelentésekre ragadtatta a hazai politikai élet szereplőit: a január végén az Irak lefegyverzése és az atlanti szolidaritás mellett zászlót bontó nyolcas kormányfői levelet társjegyző Medgyessy Péter az utóbbi hetekben már kormánya békepártiságát hangoztatta; Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szerint "normális ember nem lehet háborúpárti"; Kövér László csizmapucoló csatlósnak nevezte a miniszterelnököt és a külügyminisztert, Orbán Viktor pedig (tőle eddig szokatlan, de az elmúlt hónapokban tett kijelentéseit ismerve nem meglepő módon) az olajjal és Izraellel hozta összefüggésbe az iraki válságot. A helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint a magyar politikai elit komolytalan viselkedése.ADonald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter által új Európának elnevezett közép-európai államok, a NATO tagjelöltjei és Dél-Európa kormányainak kiállása bizonyossá tette, hogy az "egységes európai külpolitika" márkanévvel eladni kívánt német-francia törekvések távolról sem azonosak az unió tagjainak és tagjelöltjeinek a véleményével. A nyílt levél megjelenése után úgy tűnt, a magyar kormány is felismerte: a közép-európai országok egységes fellépése és az atlanti szolidaritás melletti kiállás az európai erőviszonyok egyenrangú alakítóivá teheti a térség államait. Tévedett azonban, aki azt várta, hogy a Medgyessy-kabinet teljes mellszélességgel kitart a nyolcak levelében lefektetett álláspontja mellett: február második felétől a kormány tagjai már nem haboztak, ha módjuk nyílt a brit-amerikai törekvésektől elhatárolódni.

A február világszerte az iraki rezsim megdöntését ellenző csoportok és kormányok előretörését hozta. A hónap közepén a nyugati nagyvárosokban tízmillió résztvevővel lezajlott béketüntetések, a Berlin-Párizs tengely kibővülése Moszkvával és Pekinggel, majd Chirac elnök Közép-Európát szokatlanul éles hangnemben kioktató kijelentései jelezték: Washington és a vele tartó európai államok kemény ellenállásra számíthatnak Irak kérdésében.

Nyomulás jobbról

Itthon Orbán Viktor fölfedezte magában eddig rejtegetett békeszerető énjét, amikor szokásos vigadóbeli országértékelésében kijelentette: "Mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar emberek elsöprő többsége békét, igen, békét akar." Ettől kezdve a volt kormányfő minden adandó alkalommal igyekezett demonstrálni újsütetű békepártiságát, a polgári körök jobboldalán elhelyezkedő hívei pedig a február 15-i béketüntetés lenyúlásával terelték új mederbe nyár óta pihenő akcionizmusukat.

Simicskó István fideszes képviselő, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke a Narancs érdeklődésére elmondta: Magyarországot sem a nemzetközi jog, sem NATO-szövetségesi kötelezettségei nem kényszerítik a háború támogatására. Az ugyancsak ENSZ-felhatalmazás nélkül lezajlott kosovói légicsapások Fidesz általi határozott támogatását Simicskó István azzal indokolta lapunknak, hogy az 1999-es jugoszláviai NATO-beavatkozás egy kezdődő etnikai leszámolás eszkalációjának megakadályozására irányult, míg a mai Irakban nincs szó akut válságról. Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy mi a különbség Milosevic és Szaddám országaik lakosságával szembeni eljárása között, a Fidesz képviselője kijelentette: nem a két diktátor mentalitásában és kisebbségeivel szembeni eljárásában kell a különbséget keresni, hanem az 1999-es kosovói és a mostani iraki helyzet között. "Senki nem örül, hogy Szaddám Huszein hatalmon van, ám számunkra nehezen érthető, hogy miért éppen most, és nem az 1991-es kuvaiti háború után indult támadás megbuktatására."

A Fidesz és legfontosabb nyugati szövetségesei, az atlantista és Szaddám lefegyverzése iránt elkötelezett Berlusconi és Aznar álláspontja közötti ellentmondással kapcsolatban Simicskó István kifejtette: nem a jobb- vagy a baloldalhoz tartozás kérdése a háború támogatása vagy ellenzése. Az Irak elleni támogatás két legfőbb európai támogatója, Spanyolország és Nagy-Britannia Simicskó szerint saját nemzeti érdekeinek megfelelően, mindenekelőtt a két országban működő terrorszervezetek, az ETA és az IRA elleni fellépés igazolása miatt támogatja az akciót. "Mi éppen ezeknek a szempontoknak a hazai megfelelőit, a magyar nemzeti érdekeket keressük a Medgyessy-kormány háborús erőfeszítésekhez nyújtott támogatásában" - közölte a Naranccsal Simicskó István.

A Fidesz a háború kitörése után új színekkel gazdagítva folytatta verbális békeoffenzíváját. Orbán Viktor exkormányfő a TV 2-nek a háború kitörése napján adott telefoninterjújában kijelentette: "Senki nem beszél a világgal őszintén arról, hogy mennyiben játszik szerepet itt az olaj, egy új világrend kialakítása, van-e valami szerepe Izrael válságának ebben az egész konfliktusban, hogy jön a képbe a palesztin állam." A mérsékeltnek nevezett jobboldal vezérének tőle szokatlan, bár máshonnan nagyon is ismerős világmagyarázata után az Országgyűlés plenáris ülésén lapzártánkkor Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke arra kérte a kormányt, hogy "lépjen ki" az Egyesült Államok által vezetett "háborús koalícióból".

A legnagyobb ellenzéki párt vezetőinek állításaira reagálva kérdésünkre Juhász Ferenc honvédelmi miniszter kijelentette: a Fidesz aprópénzre váltja az állampolgárok háborús félelmeit, elfeledve, hogy maga is volt kormányon. A Fidesznek ellenzéki pártként is maradtak nemzetközi kötelezettségei - szögezte le Juhász.

Összességében azonban, bár a Fidesz néhány vezetője és mindenekelőtt Orbán Viktor retorikája az elmúlt hetekben a pontosabban nem definiált, de szünet nélkül hangoztatott ún. magyar érdek és a "magyar emberek béke-, igen, békevágyának" képviselete körül forgott, a nagyobbik ellenzéki párt, ha húzódozva is, de az EU-csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításokhoz hasonlóan megszavazta a parlament elé került, Irakkal kapcsolatos és minősített többséget igénylő határozatot. Az első komolyabb belpolitikai összecsapásra a Törökország megsegítésével kapcsolatos légtér- és úthasználat parlamenti vitája előtt került sor; mégpedig a Fidesz-frakción belül. A NATO-ban kikínlódott kompromisszum után, február 17-én megtartott négypárti egyeztetésen a párt képviselői hozzájárultak a csapatmozgásokat engedélyező határozati javaslat kivételes tárgyalásához, a Fidesz-frakció azonban felülbírálta Németh Zsolt és Simicskó István döntését. A nagyobbik ellenzéki párt két nappal később újabb kifogásokat emelt a határozattervezet ellen. Az újabb négypárti egyeztetésen a Fidesz delegáltjai kezdeményezték, hogy a határozat rendelkező része tételesen sorolja fel a Törökország megvédése céljából Magyarországon átszállítandó eszközöket. A Fidesz módosító javaslatainak elfogadása után az Országgyűlés február 24-én végül hozzájárult az időközben szintén az amerikaiakkal egyre inkább vonakodva együttműködő Törökország védelmét biztosító eszközök áthaladásához, Áder János frakcióvezető pedig március elején a Fidesz NATO-elkötelezettségéről biztosította Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövetet.

Vihar előtt

Juhász Ferenc az Index törzsasztalának vendégeként március 6-án kijelentette: a taszári bázis átadásán, valamint a török védelemhez szükséges légtérbiztosításon kívül más katonai jellegű hozzájárulást nem teszünk. A múlt héten érkezett újabb, immár kizárólag amerikai-brit kérés azonban nem egy NATO-tag megvédéséhez szükséges eszközök szállításáról, hanem az Irakot megtámadni készülő szövetséges csapatok terület- és légtérhasználatának engedélyezéséről szólt, és Magyarország azóta eleget tett e kérésnek. "A törökországi és az iraki célú légtérátengedések között az a fő különbség, hogy az első esetben a szövetségesi kötelezettségeinkből eredő katonai hozzájárulásról van szó, míg Irak ügyében politikai döntés született" - magyarázta lapunknak a honvédelmi miniszter, hogy a látszattal ellentétben miért sincs mégsem ellentmondás korábbi nyilatkozata és a fejlemények között. (Az eredetileg a Corriere della Sera című olasz lapban megjelent, a Taszáron kiképzett irakiak harci bevetéséről szóló híresztelésekkel kapcsolatban megjegyezte: azok a humanitáriussegély-osztást tanuló 50-es családapák, akiket Taszáron látott, szerinte nem grasszálnak amerikai delta force-os kommandósokkal vállvetve a tűzvonalban.)

Az azonnali reagálást igénylő amerikai-brit jegyzéket március 15-én, szombaton este kapta meg a kormány, amely vasárnapi ülésén döntött úgy, hogy a 11/1998-as országgyűlési határozatra hivatkozva eleget tesz a kérésnek. Vasárnapra a külügyminiszter kezdeményezte a négy parlamenti párt képviselőinek tárgyalását, ám azon a Fidesz nem vett részt. Az ellenzéki párt távolmaradása ügyében még aznap nyilatkozatháború tört ki a külügyi szóvivő helyettese és Áder János között. Kohári Lajos szerint a Fidesz frakcióvezetője elhárította Kovács László telefonos megkeresését, amikor a külügyminiszter tájékoztatni kívánta Ádert a szövetségesek kéréséről. Áder János erre reagálva arról tájékoztatta vasárnap az MTI-t, hogy Kovács személyi titkárának telefonja rossz időpontban érkezett, és a telefonáló nem adta meg a külügyminiszter elérhetőségét.

A Narancs úgy tudja, hogy a Törökországgal kapcsolatos huzavona és a korábban engedély nélkül a magyar légteret használó amerikai repülőgépek körüli események hazai fogadtatása miatt az amerikai kormány március közepére elvesztette türelmét Magyarországgal szemben. Kormány közeli forrásunk máshonnan meg nem erősített állítása szerint a magyar kormánykörökből érkező, a szükséges kétharmados parlamenti többség megszerzésének nehézségeit ecsetelő ellenvetések igencsak felbőszítették az amerikai diplomáciát, és miután a Fidesz világossá tette, hogy támadó hadműveletekhez szükséges csapatmozgásokra semmiképpen nem adja áldását, előkerült az 1998-ban meghozott, az Irakkal kapcsolatos ENSZ-határozatok betartatását elősegítő légtér- és területhasználat engedélyezését a kormányra bízó országgyűlési határozat.

A honvédelmi miniszter a Narancsnak azzal indokolta a légtérátengedés ügyében hirtelen bekövetkezett kormányzati stratégiaváltást, hogy először azért próbáltak új határozatot elfogadtatni az Országgyűlésben légtérátengedés-ügyben, hogy a parlamenti pártok demonstrálhassák: e kiemelkedően fontos védelmi és biztonságpolitikai kérdésben képesek nemzeti konszenzust kialakítani. Miután ez nem sikerült, a sürgető helyzetben a kabinet kénytelen volt az idézett, 11/1998-as határozatra hivatkozva átengedni a légteret.

Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő, az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja kérdésünkre szerencsésnek, bár a határidő rövidsége miatt kivitelezhetetlennek tartotta volna, ha a kormány - az 1998-as országgyűlési határozatra való hivatkozás helyett - a parlament elé viszi a légtérátengedés ügyét. "A Fideszt minden ehhez hasonló esetben színvallásra kell kényszeríteni, olyan helyzetbe kell hozni, hogy választania kelljen Nyugat-ellenes retorikája és fő nyugati szövetségesei álláspontja között" - jelentette ki a szabaddemokrata honatya, és felhívta a figyelmet arra, hogy az ENSZ-felhatalmazás nélküli háborút leginkább ellenző Franciaország és Németország sem zárkózott el légtere átengedésétől az amerikaiak számára.

Fazakas Szabolcs, a külügyi bizottság szocialista tagja kérdésünkre kijelentette: a légtérátengedés alapjául szolgáló országgyűlési határozat 1998 februárjában a Fidesz jóváhagyásával született meg. Fazakas szerint a rendelkezésre álló, nem egészen egynapos határidőre tekintettel a kormány az egyetlen helyes és lehetséges megoldást választotta.

"Az eset egyik tanulsága az, hogy az Országgyűlésnek pontos határidővel, pontosan meghatározott eszközökre vonatkozó határozatokat kell hoznia a jövőben előforduló hasonló esetekben" - mondta a Narancsnak Simicskó István, aki emlékeztetett arra, hogy éppen erre irányult a februári, Törökország védelmére vonatkozó javaslathoz pártja által benyújtott módosító indítvány. A képviselő ugyanakkor különösnek tartja, hogy Törökországgal kapcsolatban a kormány nem érte be az 1998-as parlamenti határozatra történő hivatkozással (talán azért, mert abban nincs szó Törökországról), hanem új országgyűlési határozat elfogadását kezdeményezte. Simicskó a Fidesz további lépéseit firtató kérdésünkre elmondta: "értékelni fogják a helyzetet", de konkrét lépésekről még nem tudott beszámolni. A honvédelmi bizottság elnöke mindenesetre attól tart, hogy az afganisztáni és iraki konfliktust még több háború követi, és ebben a helyzetben szükségesnek tartaná, hogy a parlamenti pártok "ne csak beszéljenek a nemzeti egységről".

Puhulás balról

Jacques Chirac francia elnök február végi, Közép-Európa atlantista kormányfőit ledorongoló kijelentése után a térség kormányfői közül Medgyessy Péter elsőként látogatott Párizsba, ahol Chirackal találkozva már az iraki válság békés rendezése iránti elkötelezettségét hangoztatta. Bár kijelentette, hogy "egy ponton túl" nem tűrhető az ENSZ-határozatokkal való iraki szembeszegülés, korainak tartotta a magyar kormány egyoldalú amerikai akcióval kapcsolatos álláspontját firtató kérdést. (Kovács László külügyminiszter már két nappal korábban elkerülhetetlennek nevezte a háborút.) A honvédelmi miniszter március elején az Indexben kijelentette: "nem látott még normális embert, aki háborúpárti lenne", és "teljesen természetesnek tartja", hogy a közvélemény kilenctizede elutasítja a háborút, továbbá közölte, hogy a maga részéről "nem Amerika háborúját" támogatja, "hanem Szaddám Huszein békéjét" tartja elfogadhatatlannak. A januári végén kinyilvánított határozott atlantista kiállás a jelek szerint négy-öt hét alatt elolvadt. Lapunknak Juhász Ferenc az idézett kijelentését később úgy magyarázta, hogy normális ember nem szeretheti a háborút. A kormány ezért mindig annak a reményének adott hangot, hogy sikerül a válságot diplomáciai úton rendezni, és a demokratikus nemzetek konszenzust tudnak kialakítani. Ma már nyilvánvaló, hogy a konszenzusos rendezés esélye elszállt, de azt a reményt továbbra sem szabad feladni, hogy a háború gyorsan véget ér, és a lehető legkevesebb áldozattal jár - mondta Juhász.

"Nem a kormány álláspontja, hanem retorikája puhult fel az elmúlt hetekben" - értékelte a Narancs érdeklődésére a Medgyessy-kabinet álláspontjában január vége óta bekövetkezett változásokat Eörsi Mátyás, aki szerint a nyolc európai kormányfő leveléhez történő csatlakozással a magyar miniszterelnök elkötelezte magát Szaddám Huszein diktatúrájának lefegyverzése mellett. Eörsi szerint a kormány defenzívába szorult a háborúval kapcsolatos kommunikációban, részben a közvélemény "érthető háborúellenessége", részben pedig a Fidesz "Szaddámot segítő politikája" miatt. "Az MSZP ebben a kérdésben akkor is meghátrál, ha igaza van" - jelentette ki, hozzátéve: a pacifista közvélemény nyomásának engedő vagy azt meglovagoló politikai erők Chamberlain 1938-as megbékélési politikáját folytatják.

Fazakas Szabolcs nem ért egyet koalíciós képviselőtársával abban, hogy a kabinet nem képviselné kellő eréllyel a háborúval kapcsolatos álláspontját. "A kormány éppúgy békepárti, mint a közvélemény" - fogalmazott kérdésünkre a szocialista politikus, aki szerint a nyolc kormányfő levele éppen az említett békevágyat tükrözi. Fazakas úgy véli: a transzatlanti partnerség és a szoros német-francia szövetség egyaránt Magyarország érdeke, szerinte e két kapcsolat erősítése a jelenlegi helyzetben sem zárja ki egymást. "Hazánknak egységes EU-ra és ütőképes NATO-ra van szüksége." Fazakas a nemzetközi közösség sürgős feladatának nevezte a második világháború utáni, idejétmúlt erőviszonyokon alapuló ENSZ átalakítását, mivel a világszervezet hitelét vesztette az iraki válság kezelése során. Ebben a helyzetben a magyar patrióták kötelessége az összefogás, nem pedig a "világpolitikai helyzet belpolitikai küzdelmekre fordítása", amit a Fidesz egyes vezetőivel szemben "az ország lakossága" megértett, és "felnőttként viselkedik a nehéz helyzetben".

Gavra Gábor

Miklósi Gábor

Mentő tételek

A magyar légtér átengedésével kapcsolatos jogi huzavona különlegessége, hogy kicsiben azt a némileg paradox nemzetközi jogi helyzetet érzékelteti, ami az Irak elleni háborút is jellemzi. A Biztonsági Tanácsban (BT) ifj. George Bush és Tony Blair próbálta már egy ideje Szaddám lerohanását határozattal szentesíteni, idehaza a Medgyessy-kormánynak lett szüksége nagy hirtelen négypárti támogatásra a légtér átengedéséhez. Egyik javaslatot sem terjesztették be, és miután így mindkét kísérlet hamvába holt, a döntéshozók itt is, ott is jelentős energiákat mozgósítottak a patthelyzet feloldására.

A magyar kormánynak kétségkívül óriási szerencséje volt, amikor rálelt a frappáns megoldást jelentő, évek óta valamelyik parlamenti sarokban porosodó 11/1998-as országgyűlési határozatra. A még a Horn-kormány idején elfogadott, utóbb csiszolatlan gyémántnak bizonyult határozat releváns pontja így szól: "Az Országgyűlés előzetés hozzájárulását adja ahhoz, hogy az Irakra vonatkozó ENSZ-határozatok érvényesítését célzó nemzetközi fellépésben részt vevő országok harci és szállító repülőeszközei a Magyar Köztársaság légterét, valamint szükség szerint a kijelölt magyar repülőtereket igénybe vegyék." A hihetetlenül pongyolán megfogalmazott szöveg - amint arra Kende Tamás nemzetközi jogász a Népszavában múlt szerdán megjelent elemzésében rámutatott - nem határozza meg, hogy konkrétan melyik vagy milyen típusú ENSZ-határozatra vonatkozik. Emellett hiányzik az időbeni korlátozás, és az sem szűrhető le belőle, hogy két ENSZ-tagállam fellépése már nemzetközi fellépésnek minősül-e. A kiterjesztő értelmezés tálcán kínálta magát, és a kormány nem habozott élni a lehetőséggel.A határozattal azonban mindemellett lehet még baj. Az indoklásában hivatkozott két alkotmány-cikkelyt ugyanis az alaptörvény 2000. évi módosításakor törölték. Itt is a fontosabbikat idézzük: "A fegyveres erők - a hatályos nemzetközi szerződésen alapuló hadgyakorlat, illetőleg az Egyesült Nemzetek Szervezete felkérésére végzett békefenntartó tevékenység kivételével - csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával léphetik át az államhatárokat" [40/B § (1)]. Halmai Gábor alkotmányjogász úgy látja, hogy önmagában ettől a 11/1998-as határozat még nem vált érvénytelenné, mert azt csak újabb határozat érvényteleníthetné. Ha azonban a kormány a jövőben normatív érvényességűnek tekinti, tehát a benne foglalt feltételek ismételt előállása esetén automatikusan rá hivatkozva engedné át a lég- vagy reptereket, akkor a határozat vizsgálata már az Alkotmánybíróság (AB) illetékességi körébe tartozna. Az AB viszont a mindenkor hatályos alkotmányszöveghez méri az elé citált jogszabályokat, és ekkor már nem számítana, hogy a rendelkező rész vagy az indoklás nélkülözi-e az alkotmányos alapot: a határozat minden bizonnyal alkotmánysértő volna - vázolta Halmai a 11/1998. borús kilátásait a Narancsnak. Ha azonban kiderül, hogy csak annak a BT-határozatnak a végrehajtását szolgálja, amire most az amerikaiak hivatkoznak, akkor nincs szó téves jogalkalmazásról - tette hozzá.

Eközben persze Washingtonban és Londonban sem pihentek. Kende Tamás lapunknak kifejtette: a nemzetközi jog éppen napjainkban válik a politika prédájává. A Medgyessyéknél ezúttal kevésbé szerencsésnek bizonyuló Bush-adminisztráció például az utolsó pillanatban nem túl elegáns fordulattal rájött, hogy tulajdonképpen nincs is szükség új BT-határozatra, mert az 1441-es számú is kellő jogalapot szolgáltat a támadáshoz. A két versengő, újító szellemű jogértelmezés egyike szerint ami most történik, az tulajdonképpen megelőző csapás a (minden bizonnyal) tömegpusztító fegyverekkel rendelkező Irakra. Ami persze súlyos nemzetközi biztonságpolitikai aggályokat vet fel: milyen alapon dönthetett az USA például a bizonyítottan atomfegyverrel rendelkező Pakisztán javára? Hol késik a kemény fellépés a kiszámíthatatlan észak-koreai rezsim ellen?

Nem áll erősebb lábon a másik érvrendszer sem, mely arra hivatkozik, hogy mindenkinek joga van demokráciában élni, és ezért a "demokrácia-export", a (valóban) diktatúrában élő iraki nép felszabadítása kellő legitimációs alapot teremt Irak lerohanásához - folytatta Kende Tamás. Nehéz lenne ugyanis megindokolni, hogy mivel és miért éppen most érdemelték ki az irakiak azt a kegyet, hogy a nyugati demokráciák hadseregei végre megszabadítják őket despotikus vezetőjüktől.

Bush és Blair szerencséjére a minap előkerült egy harmadik, a fentieknél jóval hagyományosabb interpretáció is. A szigetország hadseregének bevetését lehetővé tévő kormánydöntést március 17-én Lord Goldsmith, a brit főügyész igyekezett jogi érvekkel körülbástyázni. Goldsmith szerint Irak megtámadását az ENSZ alapokmánya VII. fejezetének megfelelően a 678-as, 687-es és az 1441-es ENSZ-határozatok "összesített hatása" teszi lehetővé. A 678-as Irak Kuvaitból való kiűzését, a térség biztonságának megteremtését célozta, a 687-es Irak tömegpusztító fegyvereinek a megsemmisítését írta elő, a tavaly novemberi 1441-es pedig "súlyos következményeket" helyezett kilátásba, ha Szaddám továbbra sem tartja be a 687-es határozatot. Mindez némi olajozással idővel a BT most még morgolódó állandó tagjainak a torkán is lecsúszhat.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.