Az amerikai bázisokkal kapcsolatos mostani fordulatokhoz némileg hasonló események a kilencvenes évek elején egyszer már lejátszódtak. A volt szovjet hadsereg még ki sem vonult egészen, amikor Csóti György, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke az Észak-atlanti Közgyűlés bruges-i ülésén 1992 novemberében felajánlotta, hogy külföldi csapatok állomásozzanak Magyarországon. Akkor többen - köztük a bizottság elnöke, Horn Gyula is - kifogásolták, hogy a felajánlásról előzőleg sem parlamenti, sem bizottsági döntés nem született, sőt korábban a képviselők a NATO-csatlakozás gondolatát is elutasították. Az Országgyűlés csak 1995 novemberében, már a daytoni tárgyalások lezárása után engedélyezte (H. 1745/1995.), hogy a délszláv válság rendezését biztosító IFOR-erők átvonuljanak az országon, és átmenetileg itt állomásozzanak. Az első amerikai kontingens így az IFOR-erők részeként, 1995 végén érkezett Magyarországra. A taszári bázist a NATO a boszniai békefenntartók logisztikai és műszaki támogatására használta: ez, valamint a boszniai magyar műszaki alakulat sikerei jelentős részben hozzájárultak az ország NATO-tagságának elnyeréséhez. Az 1999-es szerbiai NATO-bombázások idején azonban a Kaposvár melletti légibázis már új feladatot kapott: Aviano mellett a taszári támaszpont is kiemelt szerepet játszott a hadműveletekben.Bár a kiszivárogtatás időzítésének egyértelmű a politikai üzenete, az egyes németországi amerikai támaszpontok Kelet-Európába, így hazánkba telepítésével kapcsolatos puhatolózások hátterében mégsem a német-amerikai viszony heveny megromlása keresendő: minderről már jó ideje folynak óvatos tárgyalások. A bázisok esetleges áthelyezésének stratégiai és anyagi okai vannak, a taszárihoz hasonló amerikai támaszpontok itthoni elszaporodásában viszont felesleges reménykedni.
"A NATO és az Egyesült Államok európai katonai jelenléte egy korábbi időszak viszonyait tükrözi, és ezért ideje a képességeket a mostani kihívásokhoz igazítani" - foglalta össze a washingtoni magyar nagykövet a Narancs kérdésére a véleményét. Az egyes amerikai katonai bázisok áthelyezéséről Simonyi András szerint jelenleg nem tárgyalás, hanem "együttgondolkodás" folyik, amit azonban nem az amerikai fél kezdeményezett. A dialógusra nem azért került sor, mert most vita van bizonyos NATO-tagországok között: a Varsói Szerződés már jó egy évtizede megszűnt, és a szövetségnek hosszabb ideje gondot okoz, hogy az elavult struktúra nem alkalmas az új fenyegetések hatékony semlegesítésére, gyors reagálásra, akut válságkezelésre.
Végvári vitézek
A megoldás a jelenleg főleg Németországban állomásoztatott amerikai erők egy részének a szövetség "peremvidékére" helyezése lehet - erősítette meg a Stratégiai Védelmi Kutatóhivatal lapunkban is rendszeresen publikáló tudományos főigazgató-helyettese. Tálas Péter úgy látja, hogy a szövetséges haderők javának nem a kontinens szívében, a legvédettebb helyen kell állomásoznia, hanem a potenciális veszély miatt a határországokban. Az áttelepítés mellett szólhat a dél- és kelet-európai régió olcsósága is, ellene pedig a költözés horribilis költségei. Hosszabb távon a logisztikai szempontok és a politikai-gazdasági stabilitást növelő hatás miatt mindenesetre valószínűleg kifizetődő lesz a költözés.
Kérdés persze, hogy leselkedik-e valóságos veszély a NATO-ra a keleti végeken. Oroszországnál ugyanis jelenleg kevés fontosabb és jelentősebb stratégiai partnere van Amerikának és a NATO-nak. És bár a NATO és Oroszország együttműködési megállapodása nem rögzített erre vonatkozó tilalmat, Moszkvának vélhetően lesz egy-két keresetlen szava a Lengyelország keleti határaihoz közel tervezett nagyobb amerikai támaszpontok létrehozásához.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy a tervezett kelet-európai bázisok létrehozása Tálas szerint elsősorban nem a NATO, hanem Amerika céljait szolgálja. "Minimális a szövetségi szintű együttműködés, az Egyesült Államok Brüsszelt megkerülve ad hoc alapon hoz létre koalíciókat egy-egy akció támogatására, ahogy azt tette Afganisztánban vagy teszi most Irakban" - nyilatkozta lapunknak a szakértő. Mint elmondta, Európa stratégiai szempontból egyre kisebb szerepet játszik a washingtoni döntéshozók szemében, akiknek az új generációja hajlandó akár olyan drasztikus lépések megtételére is, mint a nagy németországi hadiipari megrendelések felmondása. A nyugat-európai bázisok és logisztikai háttér fokozatos leértékelődésével és leépítésével egyidejűleg új támaszpontokat hoznak létre a válsággócokhoz közelebbi, de még biztonságos és az amerikaiakat tárt karokkal váró kelet- és dél-európai országokban. Bár a folyamat nyilvánvalóan nem kötődik közvetlenül az aktuális helyzethez, az Egyesült Államok és iraki háborús terveit nyíltan ellenző szövetségesei között kirobbant konfliktushoz, mindez jó, bár nem túl elegáns ürügyet szolgáltatott a tervezett haderő-átcsoportosítás bejelentéséhez.
Vendégvárás
Ezeket az elképzeléseket azonban egyelőre meglehetős homály veszi körül: csak találgatni lehet, hogy Magyarország mit ajánlhat fel, illetve hogy az amerikaiak mit kérhetnek tőlünk a 2004 utánra tervezett átcsoportosítás keretében. Tálas Péter szerint elsősorban Taszár fejlesztése és esetleg egy további támaszpont létesítése merülhet fel, rakéták hazánkba telepítését azonban nem tartja valószínűnek. A taszári légibázis bővítése egyébként azért is lenne logikus lépés, mert az amerikaiak ottani óriási beruházásai eredményeképpen létrejött modern alapinfrastruktúra a szakértők szerint egy, a jelenleginél jóval nagyobb létesítményt is ki tudna szolgálni. Mindezt lapunknak Simonyi András is megerősítette: a diplomata szerint Taszár emellett több szempontból is modellértékű lehet. A gyors reagálású modern hadviselésnek ugyanis pont az ilyen, általában alvó, de szükség esetén gyorsan aktivizálható bázisok képezhetik a gerincét. A taszári tapasztalatok - a helyi civil lakossággal kialakított együttműködést is beleértve - a régióban máshol is jól hasznosíthatók lehetnek, közölte lapunkkal a nagykövet, utalva a jövőbeni magyar hozzájárulás egyik lehetséges formájára. A magyarországi lehetőségek számba- vételekor egy nagyobb amerikai katonai kórház létesítése is felmerült: e célra jelenleg a fővárosi Honvéd Kórház tűnik a legalkalmasabbnak.
Magyarország egyébként a legszívesebben vélhetően éppen olyan felajánlásokat tenne szövetségesi elkötelezettségének demonstrálására, mint amilyen az iraki önkéntesek jelenleg is zajló taszári kiképzése. Az ilyen jellegű hozzájárulások, de még az újabb bázisok céljára történő területátadás is jóval olcsóbbak és kisebb politikai kockázattal járnak, mint a harctéri cselekményekben vagy a béketeremtésben, békefenntartásban való közvetlen részvétel. Míg Lengyelország, Csehország és Szlovákia továbbra is aktívan részt vesz az Egyesült Államok különböző katonai akcióiban, a NATO-tagság kiérdemlése óta Magyarország már jóval óvatosabb. Az új, keleti bázisrendszer kialakításakor az aspiránsokat Washington egészen bizonyosan versenyeztetni fogja egymással, és egyenként fog velük megállapodni. Bár a ramsteinihez hasonló óriástámaszpontok kiépítése a régióban szinte bizonyosan kizárható, a még így is jelentős gazdasági, védelmi és a még nem NATO-tagországok esetében politikai előnyök nem kis teljesítési kényszert rónak a kelet- és dél-európai szövetségesekre.
Miklósi Gábor
A kisujjunkat adtuk
