Bezár a sportbizományi: Hármas sípszó

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2003/1. (01. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A kései szocializmus kereskedelmi intézményeinek fővárosi rajongói a hetekben újabb oázistól kénytelenek búcsút venni: a BÁV Rt. bezárja a Dohány utcai "sportbizományit". Sok észérvet nem lehet felsorakoztatni egy dermesztően csúnya és veszteséges üzlet fennmaradása mellett, egyet mégis muszáj. Az a kor, amelyik milliárdos piac-templomot épít a gagyi-eklektika dicsőítésére, jobban megbecsülhetné a műfaj autentikus kegyhelyeit. Mert minden csúf kis szegletével együtt ez a bolt mára a 80-as évek tárgyi igénytelenségének és kereskedelmi "kultúrájának" a múzeumává patinásodott.

A kései szocializmus kereskedelmi intézményeinek fővárosi rajongói a hetekben újabb oázistól kénytelenek búcsút venni: a BÁV Rt. bezárja a Dohány utcai "sportbizományit". Sok észérvet nem lehet felsorakoztatni egy dermesztően csúnya és veszteséges üzlet fennmaradása mellett, egyet mégis muszáj. Az a kor, amelyik milliárdos piac-templomot épít a gagyi-eklektika dicsőítésére, jobban megbecsülhetné a műfaj autentikus kegyhelyeit. Mert minden csúf kis szegletével együtt ez a bolt mára a 80-as évek tárgyi igénytelenségének és kereskedelmi "kultúrájának" a múzeumává patinásodott.Asportbizományi bezárása abba a folyamatba illeszthető, amelynek nyomán alapvetően megváltozott a nagyobb belvárosi utak környékének kereskedelmi funkciója. A Ferenciek tere-Astoria -Blaha Lujza tér-tengely még bő egy évtizede is a pesti beszerzőkörutak egyik kihagyhatatlan állomása volt. Azóta viszont csendben megszűnt a Lottó, a Csillag, az Úttörő Áruház, és velük egy sor kisebb üzlet. A bakfisosztályoknak mindörökre leáldozott, a bezárt boltok helyén többnyire újak nyíltak, a mellékutcákban pedig örvendetesen elszaporodtak a szórakozóhelyek. E változó miliőben már-már kövületnek számított a Síp utca sarkánál a hatvanas évek eladótereinek hangulatát nyomokban máig őrző sportbizományi.

Már a kirakatot szemlélve

hatalmába kerít a bizsergés: egyfajta sajátos keveréke annak az izgalomnak, amit csak a fémdetektor visítása képes kiváltani kincsvadászokból és a "bálás holland ruha érkezett" felirat az ínyenc turkálókból. A fényes orkán síkezeslábasok, kézisúlyzók, horgászúszók, sportcipők, üvegpoharak, tornadresszek és sok más érdekes apróság felkavaró, eklektikus forgatagában megnyugtató, hogy gondos kezek művirágokkal és találomra kiszórt flitterekkel ünnepi hangulatot próbáltak a fémportál táblaüvegei mögé varázsolni. Megnyugtató, mert a kirakatrendezés szabályainak, valamint az évezredes kulturális tradíciókat szintetizáló esztétikai szempontoknak a mámoros semmibevétele nem holmi ízlésficam jele. A vidám koncepciótlanság sokkal inkább őszinte beismerés: felkészít arra, hogy maga a bolt sem írható le a kiskereskedelmi egységekről korábban szerzett tapasztalataink mentén.

Belépve azonnal megüt a küszöbönálló bezárás mélabúja: a helyiség félig üres, az eladók tájékoztatása szerint bizományba már csak szezonális sportcikket, ródlit és korcsolyát vesznek át. A sportbizományiban már a fénykorban, a 80-as években is lehetett a nagykereskedelemből származó új árucikkeket találni, és ahogy folyamatosan nőtt az arányuk, úgy erodált lassan az üzlet bizományi profilja. A vásárlás izgalmát viszont részben éppen ez okozta, hiszen az ember soha nem tudhatta, hogy a használt vázas hátizsákok között mikor mosolyog rá egy, a profi hegymászók igényeit is kielégítő darab, a Tisza cipő korszakának ínségében pedig egy-egy szállítmány Adidas sportcipő híre futótűzként terjedt a vásárlók között.

Az izgalom másik, máig tartó forrása viszont éppen a bizományba felvett tárgyak kiszámíthatatlanságából fakad. Decemberben például rögtön a bejárat mellett jobbra egy régi Shimano versenybicikli, egy futó- és egy lépcsőzőgép várta, hátha megtetszenek valakinek. Szemben, a fehér, laminált pozdorjalapokból épített, mostanra félig üres polcokon és tárlókban mókás összevisszaságban sorakoznak a javak: horgászólmok, horgok és úszók minden mennyiségben, sötétzöld sportszárak, balettcipőszerű bebújós tornapapucsok, gyűrűhinták, különböző méretű és színű üvegpohárkészletek és kétféle, tyúkanyó formájú, fröccsöntött műanyag óriásvekker. A hetvenes évek óta a cégnél dolgozó eladó hölgy kedvesen, de némi érthető melankóliával mutatja sorra a javakat.

A másik oldalon a kínálat a teljesség igénye nélkül a szörfruhától az ujjatlan pamut tornadresszen át a síkabátig és a legkülönbözőbb szemüvegekig terjed. A polcokon és akasztókon hátizsákok és kézitáskák, expanderek, narancssárga mentőmellények, búváruszonyok és ipari alpinista beülők díszelegnek, a turkáló szekcióban pedig kis szerencsével még a nyolcvanas éveket idéző korhű trikókat, bugyikat és sportnadrágokat is lehet bányászni. A használtboltok természetes kelléke a bóvliérzet, ám ez itt az új árucikkeket is mágikusan beragyogja.

A bolt legtitokzatosabb része a

pincehelyiségbe vezető lépcső

Három csővázas, alumíniumlap-arcú, tessék-lássék módon felöltöztetett próbababa állja el az utat, de még zavarba ejtőbb a hatalmas, zárt szekrények látványa: mi lehetett az, amit még ebben az üzletben sem raktak ki a polcokra? Odalent a Dexion-Salgó rendszerű szürke acélpolcokon néhány használt síbakancs és síléc, új és használt korcsolya, műanyag kerti szék és felfújható gumimatrac várja, hogy valaki megmentse, mielőtt örökre egy poros külvárosi raktárpolcra kerül. Kapható még kormányozhatatlan sárkány is több színben: őket a sokévi pincebeli raboskodás után záráskor illene szélnek ereszteni. Az üzlet haláltusája közepette, a lassan kiürülő polcok mellett egyre hangsúlyosabbá válnak a dolgozók humorérzékét dicsérő dekorációk. A hiánygazdálkodás szülte üzlet esszenciális rútságát a pincében például sportkatalógusokból kivágott, itt sosem forgalmazott termékek reklámfotóival, utazási prospektusokból származó télisport-fényképekkel, a világ első üvegszálas teniszütőjének egy eredeti, narancssárga, falra szögelt példányával és ősrégi fasílécekkel sikerült idézőjelbe tenni.

A BÁV Rt.-nél még nem döntötték el, hogyan hasznosítsák az üzlethelyiséget. A sportbizományi mindenesetre nem csak annak a mementója, hogy a kereslet helyett a tervhivatal szabályozta kereskedelem réseit hogyan sikerült némi leleménnyel így-úgy betölteni. Emlékeztet a használt cikkek hajdani megbecsültségére is: a fogyasztási szokások változása miatt a konzumtársadalom levetett javait előbb-utóbb nálunk is csak külvárosi bolhapiacokon lehet majd fellelni.

Miklósi Gábor

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2003/1. (01. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...