- seres -

"Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a Duna lefelé folyik." Ez a Bős-ügyi megnyilatkozás csak egy apró mozzanat volt a miniszterelnöki másfél órából, amit már azért is érdemes volt végigülni, mert mégiscsak más Horn live, mint amikor egy fél percet benyomnak belőle a híradóba. Töltsön másfél órát kedvencével, és megkapja a teljes dózist: Best of Horn Gyula.

Amikor én iskolába jártam, nem volt szó individuális oktatásról, személyközpontúságról, de még a Waldorf-módszer sem volt központi kérdés. Ehelyett "pedagógusnak" nevezett kontraszelektált állami terroristák uralták az agyunkat és a mozgásterünket, főállásban kiabáltak és megszégyenítettek, szolgáltak és védtek, leadták a tananyagot, van még kérdés? Nincs. A gondolkodás, a vita se rövid, se hosszabb távon nem volt pálya, a szocializmus amúgy sem volt éppen a gondolkodás világa; a kifejlesztendő embertípus passzív volt, kívülről irányítható, hierarchiákban magát jól érző, deformált lelkű, alázatos barom.

Az etikátlan magatartáson túl a médiatörvényt is megsértette a kormány azzal, hogy saját híradó gyártásáról hozott döntést - állítja az MDF-es képviselőnő, aki az ügyben kétszer is felszólalt az elmúlt héten az Országgyűlésben. A Felel a kormány című heti produkcióról nem szavaztak ugyan a kormánytagok, csak rábólintottak, mintegy tudomásul véve, hogy az a leghatékonyabb kommunikációs eszköz, amit az ember maga állít elő. Elvégre kiben bízhatunk meg ebben a mai médiavilágban?

A dohányzás, akár az ivás, autóvezetés, zsírevés vagy tévénézés, öl, butít, nyomorba dönt - a különbség az, hogy ez utóbbiakat nem szigorítja törvény. Anépjóléti miniszter az USA-ra hivatkozva a passzív dohányosokat akarja védeni a parlamentnek benyújtott tervezetével - akár a nemdohányzók akarata ellenére is. Kérdés, mi lesz, ha minden kulturális/etikai vitának a jogi kényszer vág elébe.

1997. április 21-én délelőtt rendőrök szállták meg a HavariaPress nevű kis hírügynökség budapesti irodáját. Ám mivel nem éppen azt találták, amit kerestek, úgy döntöttek, találnak mást, ha már úgyis ott vannak. A groteszk elemekkel is átszőtt eljárás a jog és az adatvédelem határairól szól, meg arról, korlátozhatja-e a rendőrség a sajtó szabadságát.

Egy nappal azután, hogy Torgyán doktor sajtóértekezletén közölte, nincs Maczó-ügy a pártban, és különben is, ő olyan erős, hogy megengedheti magának a mellébeszélést, az FKgP és az Országgyűlés alelnök asszonya hivatalosan, írásban is megkapta: leváltották a párt alelnöki posztjáról. Ezzel az "ügy" lezárult, hiszen a személyeskedő vita egyik félnek sem az érdeke, politikailag pedig az FKgP sínen van: a KDNP-vel a hátán a Fidesz felé tart.

Istenem, Linda Blair: a világ egyetlen színésznője, aki azzal vált ismertté, hogy nyílt színen zöldet hányt, és 360 fokkal el tudta csavarni önnön fejét (az Ördögűző című emlékezetes darabban), és ezzel maradandót alkotott, persze akkor még kicsi volt, úgy nem kunszt. Linda most visszatért egy Leoni nevű naiv fodrászlány szerepében, aki arra indul be, minél rejtélyesebb tömeggyilkos a pasija; van ilyen, a nők egy része pl. kifejezetten a fasiszta tömegpusztítókat csípi, gondoljunk csak Hermann Göringné vagy Radovan Karadzicné vágyának titokzatos tárgyára.

Szóval így is lehet rádiózni. Jó látni ezen a filmen, hogy rádiózás alatt nem csak azt lehet érteni, hogy szervusz, Jenő, halló, halló, igen, ott vagy?, hol laksz, hány éves vagy, akkor most játsszunk, de előbb következzék a Nyálfej Sisters, és a szám címe, Kiabálj-é-é, hanem meg lehet kérdezni a kedves hallgatótól, hogy mikor élvezett el utoljára nővel/pasival, szintén kicsi-e a fütyije, mit gondol a halálbüntetésről, és ő is utálja-e a főnökét annyira, mint a műsorvezető. Ki lehet mondani dolgokat, nem kell félni a kimondott szótól, hogy jaj, de kiegyensúlyozottnak kell lenni, jaj, nehogy már megbántsak valakit. Életet lehet adni az éveknek.

Az előző rész tartalmából: Luxemburgban Laci mint EUCD-alelnök kizárja saját pártját a szervezetből, mivel Gyuri hajlandó lenne Pistával és Józsival is, de ő, Laci, csak Viktorral meg Sanyival. Gyuri nagyon ki van bukva, iszik, kábítózik, kereszténydemokrata pornóvideókat néz, nagyon odavan. Tibi, aki régen az ügyészségen fejtett ki ellenállást, csak nem tudni, mi ellen, most szürke eminenciásként azt javasolja Gyurinak, hogy cserébe viszont ők zárjanak ki mindenkit a pártból, aki nem ők. Gyurinak nagyon tetszik az ötlet. Béla verset ír.

Az ORTT döntött, a szerződéseket aláírták: ha minden terv szerint halad, már novembertől nézhetjük a két vadiúj, magyarul beszélő privát csatornát. Szeptemberben ugyan még várható egy bírósági döntés, amely, nem kizárt, csöppnyi foltot is ejthet az ORTT végső döntésének tisztaságán; az MTM-SBS és az RTL Klub szerződését azonban ez már nem érintheti. A vesztes Írisz tévé pedig szabad idejében az igazát keresi, és más befektetés után néz.

Ez is jól kezdődött: már a törvények beterjesztése is csúszott két hónapot. Március közepe helyett a kabinet május közepén méltóztatott benyújtani a pakkot a törvényhozásnak, amely 28-án meg is kezdte (pontosabban: folytatta) áldásos vitakultúrájának ápolását a legfontosabb elvi kérdésektől a legapróbb technikai pepecselésekig. A

A Ki Nem Talált Műsorok vetélkedőjén arany helyezést érhetne el az az ember, aki "sovány eszezéssel" (E. P.) a következőkre jutott, A 3-ik vonal címmel. Éjféltől egy órán át egyetlen arcot láthatunk szemből, ott ül a nagyszobánkban, pont belebámul az életünkbe, de nem velünk beszél, hanem azzal a szerencsétlennel, aki betelefonált a műsorba; a dolog szépsége, hogy nevezett személy nem láthatja a műsorvezetőt, mert a kábeltévés macák azt mondják neki, menjen távol a tévétől, különben sípol és begerjed (nem a műsorvezető, a készülék). Így egy színtiszta rádiós műfaj vizualizálódik szemünk láttára, ami csak és akkor fogyasztható, ha a velünk szemben ülő arc olyannyira lenyűgöző, hogy feledteti a műfaji korlátot és a betelefonálók IQ-szintjét.