G. Nagyné Maczó Ágnes leváltása : Népi púder

  • - seres -
  • 1997. október 9.

Belpol

Egy nappal azután, hogy Torgyán doktor sajtóértekezletén közölte, nincs Maczó-ügy a pártban, és különben is, ő olyan erős, hogy megengedheti magának a mellébeszélést, az FKgP és az Országgyűlés alelnök asszonya hivatalosan, írásban is megkapta: leváltották a párt alelnöki posztjáról. Ezzel az "ügy" lezárult, hiszen a személyeskedő vita egyik félnek sem az érdeke, politikailag pedig az FKgP sínen van: a KDNP-vel a hátán a Fidesz felé tart.
Egy nappal azután, hogy Torgyán doktor sajtóértekezletén közölte, nincs Maczó-ügy a pártban, és különben is, ő olyan erős, hogy megengedheti magának a mellébeszélést, az FKgP és az Országgyűlés alelnök asszonya hivatalosan, írásban is megkapta: leváltották a párt alelnöki posztjáról. Ezzel az "ügy" lezárult, hiszen a személyeskedő vita egyik félnek sem az érdeke, politikailag pedig az FKgP sínen van: a KDNP-vel a hátán a Fidesz felé tart.

Valószínűleg óriási hibát követ el, aki csupán két (egy tényleges és egy potenciális) pártvezető személyeskedő, ávós-papázó, könnyező vitájaként értelmezi az elmúlt hét kisgazda-viharát. Bár hosszú ideje köztudomású, hogy Torgyán síkideg lesz Maczótól és improvizatív politizálásától, két dolog kellett a mostani kenyértöréshez. Egyrészt a választások közeledte, és ezzel összefüggésben az FKgP enyhe hanyatlása, másrészt a párt mozgástere a második választási forduló után, tehát az esetleges koalíció kérdése.

A mostani belbotrányt az

Új Szövetség

című, Debrecenben előadott dolgozat okozta: G. Nagy Iliánné dr. Maczó Ágnes ebben arra a következtetésre jutott, hogy 1998-ban a lengyel példát alapul véve a teljes nemzeti jobboldalnak össze kell fognia a közös ellenség legyőzésére; az FKgP-KDNP- MDF-MIÉP választási szövetség azonban nem tartalmazná a szerinte máig liberális Fideszt. A dolgozat név szerint is megemlíti azt a Torgyán-főtanácsadót, aki a Fidesz felé tolja a kisgazdákat, és aki információnk szerint már régóta követeli Maczó kirúgását: Pokol Bélát. Maczó egy tévéműsorban hasonló vádakkal illette a két másik tanácsadó Bélát, Horváthot és Szabadit is, valamint Várhelyi András főtanácsadót. Maczó attól tart, hogy "a kisgazdapárt jelentős, de nem döntő választási eredményével a Fidesz liberális uszályába kerül, s így csak a népi púder jogfolytonosságát jelentené a balliberális hatalom arcán"; bármit is jelentsen ez, az üzenete egyértelmű.

Az ily módon idegenszerűnek tartott Fidesz azonban érdekes módon ugyancsak a

lengyel ideológiát

vallja: Deutsch Tamás alelnök legalábbis a tévében erről beszélt, és bár nem részletezte a kisgazdákhoz való viszonyt, a "lengyel út" az eddigi "békés egymás mellett élést" felváltó hivatalos Fidesz-retorika lehet hamarosan, az FKgP-vel való koalíciózás pedig erősen kisgazda-kompatibilisra is sikerülhet: "a nemzet érdeke", "a választók akarata" (ez már egyszer bejött másoknál), "az ország kormányozhatósága" - ez az érv mindent überelhet, mert kormányozni, azt nagyon akarnak már mindketten; ez az a közös érdek, ami elválasztja őket.

Előbb persze még győzködniük kell választóikat: a Népszava legújabb adatai szerint a kisgazda szavazók 35 százaléka választaná másodikként az újabban "kisebbik rossznak" számító Fideszt, a fiatal demokraták híveinek azonban csak 18 százaléka preferálja másodlagosan az FKgP-t, sőt 21 százalék semmiképpen sem szavazna rá (a kisgazdáknál csak 4 százalékos a Fidesz-ellenszenv).

Maczó tehát önmagában

logikusan lépett:

pontosan azt gondolta végig elvi szempontból (ez nagyon fontos nála: van egy népi-radikális értékrendje, és ezt fontosabbnak tartja az aktuális választási taktikánál), amit Torgyán doktor is lebegtetett, amikor hangos populizmusa a MIÉP-es tömegek lenyúlását célozta (mai verzió: "szélről csak ordibálni lehet"). Csak éppen a sok gyakorlatias jogász Béla lebeszélte őt az 1-2 százalékos Csurka-pártról, míg a sokak által megszállottnak tartott Maczó nem más, mint Torgyán korábbi énje: nyíltan vállalni a jobboldali nemzeti radikalizmust, és nem kirekeszteni szegény, minden alap nélkül szélsőségesnek tartott MIÉP-et.

Ez volt szeptember utolsó hétvégéjén, hétfőn aztán állt a bál. A szokásos délelőtti frakcióértekezleten a legélesebben Homoki János javasolta Maczó parlamenti alelnöki visszahívását és a frakcióból való kizárását. A Narancsnak Homoki a "pártfegyelemmel" indokolta fellépését, hogy tehát Maczó volt az, aki debreceni programjával vétett a pártalkotmány ellen. Kedden az országos elnökség leváltotta Maczó Ágnest, ezt szerdán az Országos Vezetőség is megerősítette, csütörtökön Torgyán közölte, hogy nem közöl semmit, pénteken az exalelnök megkapta a hivatalos határozatot, hét végén pedig bejelentette: lemondja 56-os amerikai útját, mert "provokációktól" tart. Most hétfőn már, úgy tudjuk, nem volt napirenden a "Maczó-ügy" - de az elnök és a volt alelnök között azért a biztonság kedvéért ott ült a Győriványi Sándor nevű hangszigetelő elem.

Így nem volt szó arról a Maczó melletti

vidéki aláírásgyűjtésről

sem, amely a volt alelnök, illetve a népi plebejusok párton belüli erejét lett volna hivatott demonstrálni. A Kunszentmiklóson startolt és néhány alapszervezet által felkarolt "országos akció" azonban a jelek szerint kifulladt, mielőtt megkezdődött volna: az általunk telefonon megkeresett megyei irodák legalábbis nem tudtak ilyen kezdeményezésről. (A Maczó-ügyről egyébként az FKgP-központ körfaxon hírzárlatot rendelt el, úgyhogy magáról az ügyről nem nyilatkoztak.)

Torgyánnak sok oka van, hogy menessze Maczót: az alelnök ugyanis többször élesen bírálta az elnök személyzeti politikáját, felesége szerepeltetését (úgy tudjuk, a párt gazdasági igazgatója mellett Cseh Mária az, aki megrostálhatja a 98-as vidéki jelöltek alkalmasságát), és sok báziskisgazda aggodalmát fejezi ki, amikor jó két éve szóvá teszi az elnököt körülvevő, nem választott jogász

technokraták uralmát

a kisgazdapártban. Meg nem erősített értesülésünk szerint nem szült jó vért az sem, hogy Maczó hol a párt államfő-, hol kormányfőjelöltjeként próbált nyomulni.

Az öntörvényű ötgyermekes családanya 1991-ben lép át az MDF-frakcióból (a pártnak nem tagja) a függetlenek közé. 1992-ben azzal bírálja Csurkát, hogy dolgozata "eltorzított, provokatív és durva utánzata" az ő parlamenti beszédeinek. Egy látványos 1993. augusztusi kisgazda-nagygyűlésen belép élete első pártjába ("évek óta hívtak"), ahol egyből alelnökként kezd; alig egy évre rá már parlamenti alelnök. Tavaly nyáron cikkez a sajtó először "burkolt nézetkülönbségről" Torgyán és Maczó között; épphogy elkerüli a fegyelmit, amikor Pokolékat bírálja. Idén aztán többször is elbaltázza viszonyát Torgyánnal: megkerülésével elmegy egy MIÉP-nagygyűlésre, rótmanózik a parlamentben, útelzárást hirdet földtörvény-ügyben, élő tévéadásban lehazaárulózza a már ismert tanácsadókat.

Úgy tudjuk, Torgyán nem akar látványos szakítást Maczóval, inkább a csöndes, magától-majd-kilép-féle kivárásra játszik. Ez akár be is következhet: a Narancs értesülése szerint Ma-czó Ágnes légüres térbe került, az elnökségben és a kibővített frakcióértekezleten alig álltak ki mellette.

- seres -

Figyelmébe ajánljuk