Istenem, Linda Blair: a világ egyetlen színésznője, aki azzal vált ismertté, hogy nyílt színen zöldet hányt, és 360 fokkal el tudta csavarni önnön fejét (az Ördögűző című emlékezetes darabban), és ezzel maradandót alkotott, persze akkor még kicsi volt, úgy nem kunszt. Linda most visszatért egy Leoni nevű naiv fodrászlány szerepében, aki arra indul be, minél rejtélyesebb tömeggyilkos a pasija; van ilyen, a nők egy része pl. kifejezetten a fasiszta tömegpusztítókat csípi, gondoljunk csak Hermann Göringné vagy Radovan Karadzicné vágyának titokzatos tárgyára.
Leoni nem megy el idáig, ő beéri Joe Martínezzel (Jerome Ehlers), aki a mindig kompetens videóborító szerint "nem az a fajta férfi, akivel minden sarkon találkozhat az ember" (ezt most átrakjam a Szüret rovatba? Á, jó ez itt is), azonkívül "okos, erős, és üldözi a rendőrség". A rendőrség ugyanis azt hiszi, hogy Joe (akivel nem minden sarkon találkozik az ember) öli meg azokat a kiscsajokat, akikkel időnként félrekúr. A dolog ennél komplikáltabb, de ez csak nagyon lassan feslik fel ebben az ausztrál produkcióban (eredeti cím: Fatal Bond - Fatális Szövetség; tehát Végzetes, nem pedig Polgári), amelynek olyan silány a színészi felhozatala, hogy szemmel láthatóan jól működött az Első Ausztrál Kontraszelekciós Művek, amely végül kiválogatta a Fatális Szövetség tehetségtelen gárdáját, hogy pont passzoljon a rossz forgatókönyv unalmas dialógusaihoz.
Tehát: Leoni összejön Joe-val (aki okos és erős, bár nem minden sarkon találkozik vele az ember), Joe viszont időnként csajozik, felgyújtja bátyja gyilkosát, persze ettől még lehet rendes ember, kérdés, hogy az-e, és hogy miért vág állandóan olyan arcot, mint aki nem fizette be a postán a tévéelőfizetését. Végzetes.
- seres -
