Horn Gyula a Közgázon: Lapossági fórum

szerző
- seres -
publikálva
1998/13. (04. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a Duna lefelé folyik." Ez a Bős-ügyi megnyilatkozás csak egy apró mozzanat volt a miniszterelnöki másfél órából, amit már azért is érdemes volt végigülni, mert mégiscsak más Horn live, mint amikor egy fél percet benyomnak belőle a híradóba. Töltsön másfél órát kedvencével, és megkapja a teljes dózist: Best of Horn Gyula.

"Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a Duna lefelé folyik." Ez a Bős-ügyi megnyilatkozás csak egy apró mozzanat volt a miniszterelnöki másfél órából, amit már azért is érdemes volt végigülni, mert mégiscsak más Horn live, mint amikor egy fél percet benyomnak belőle a híradóba. Töltsön másfél órát kedvencével, és megkapja a teljes dózist: Best of Horn Gyula.

Borzalmas barna hodály az ex-Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem zsúfolásig telített IV. előadóterme, ahol a függöny is barna, úgyhogy az előtte hetente megjelenő szürke pártelnöki zakók maga a színpompa. A Pártelnökök a Közgázon című rendezvénysorozat gyakorlatilag országos kampánynyitónak is felfogható, hiszen legkésőbb erre kitalálják a PR-osok pártjuk Központi Választási Üzenetét, amit aztán az elnökök spontán képzavarokkal próbálnak eljuttatni a fiatal hallgatókból álló kritikus tömegnek.

A kormányfő elegáns világfian nyit: egy japán közmondást idéz, amely szerint "a hídon akkor kell átmenni, ha odaérünk". Mint a legtöbb japán közmondásnak, haikunak és elektronikus ketyerének, ennek sincs semmi értelme, de egy olyan régi zen buddhista gondolkodó, mint a mi miniszterelnökünk, ezen aforizmával próbál meg utalni hazánk közelgő EU- és NATO-csatlakozására. E folyamatot persze elsősorban ő és pártja szeretné levezényelni májustól, hiszen "más ez a világ, mint a korábbi", az országban "valódi átalakulás" történt, csak hagyják őt érvényesülni. Különösen egy dolgot sajnál a miniszterelnök háromperces bevezetőjében: "elszaporodtak az ígérgetések" a kampányban, ami tényleg sajnálatos, és főleg hitelesen hangzik annak az embernek a szájából, aki a vagyonadótól kezdve az egyenlő közteherviselésen át a nyugdíjasok reptetéséig már mindenkinek mindent megígért, még azt is, hogy senkinek nem ígér semmit.

A röpke bevezető után záporoztak

a hallgatói kérdések,

írásban, a pultra, profin és szakszerűen, úgy, ahogyan az MTV 1 szervilis riporterei soha nem fognak tudni kérdezni. Milyen üzleti titkokat rejtenek a megkötött koncessziós szerződések? Jobb tulajdonosok-e a magyar államnál a külföldi állami tulajdonosok? Gazdaságilag mitől baloldali az MSZP? Üzleti titkok nincsenek; igen, jobb tulajdonosok; gazdaságilag nincs olyan, hogy bal- vagy jobboldal - jöttek sorra a szakszerű válaszok, megtűzdelve a közkedvelt szófordulatokkal ("Eeropunjó", "szakszeetek", "titkosügyi miniszter" stb.) és egy bonyolult, szófoszlányokból álló gondolati síkkal ("mivel lovas nemzet vagyunk..., a rendszerváltás..., a ló másik oldala") - a kormányfő itt a termékhamisítás problémájáról kísérelt meg okfejteni.

A kormányzati gazdasági sikerek objektív felvázolásába, a politikai folyamatok elfogulatlan elemzésébe ágyazva a következő szigorú tényeket is rögzítette a Magyar Köztársaság miniszterelnöke:

- Nyugaton a nagy gazdasági változásokat, a stabilitás megteremtését mindig a baloldali szocdem kormányok hozták, nem a jobboldal (ez maximum a híres 1819-es dél-korzikai tőzsdekrachra, ha vonatkozik);

- Németországban is mindig koalíciós vita van az SPD és a CSU között (pláne hogy az SPD ellenzékben van);

- Az RMDSZ azért került kormányra Romániában, mert ez a kormány komolyan vette a nemzetiségi kérdést (és mert ott volt egy választás);

- A Postabank nem szocialista érdekszféra és nem konszolidáció, ami most folyik;

- "Elképesztően fellazultak Magyarországon a dolgok";

- A büntetési tételek túl alacsonyak, mégpedig amiatt az álliberális és álhumánus szemlélet miatt, amely a bűnelkövetőknek több jogot ad, mint az áldozatoknak;

- Bős ügyében nincs nagy baj, Hága lehetőség arra, hogy megállapodjunk a szlovákokkal, különben is, "mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a Duna lefelé folyik".

E kőkemény tényeken kívül

megtudtuk azt is, hogy P. Katalin ügyében "én abortuszpárti vagyok"; hogy "csökkenteni kell az ollót a köz- és a privátszféra bérei között"; hogy Szekeres Imréből nem lesz gazdasági miniszter; hogy nem lesz MSZP-Fidesz-koalíció; hogy ez a koalíció bizonyított, és ez "morális kérdés"; hogy a tárcák elosztásáról nem, de a "koalíció részleteiről" igenis tárgyalt az SZDSZ-szel; hogy azért kell neki az SZDSZ, mert különben nincs meg a kétharmad az EU-jogharmonizációs törvényekhez (= a koalíciókötés új ideológiája); hogy a miniszterelnökség mellett 18-20 fős EU-integrációs stratégiai tervezőcsoport felállítását tervezi. A Népszava által közölt magyar-szlovák szerződéstervezet pedig egyrészt abszolút nem ciki, semmi államtitok nincs benne, másrészt meg "az ember röstellkedhet a külföldi partnerei előtt", hogy ugye, hogy fellazultak a dolgok, lásd fent.

Egy konkrét esetben kisebb felháborodás tárgya is volt a miniszterelnök: szépen felzúdult az ifjú értelmiség, amikor a nyugdíjasok ingyenes reptetését Horn azzal indokolta: "fontos erkölcsi kérdés, hogy segítsünk az idősek helyzetén, ha úgy tetszik, ez a baloldali filozófia; hát miért ne utazzanak?", különben is, ő mindegyik utazási céget előtte megkérdezte, tudja-e vállalni a dolgot. Akkor jó. "Kedves lányok és fiúk, reményeink szerint ti is lesztek idősek." Tény.

Ennél már csak egy lényegesebb üzenete volt a magyarok miniszterelnökének: "Én azt szeretném, hogy legyen Magyarországon labdarúgás." Egy olyan álliberális és álhumánus Magyarországon igenis legyen labdarúgás, ahol a ló másik oldala miatt elképesztően fellazultak a dolgok, elszaporodtak az ígérgetések, de a nyugdíjasok reptetése, akárcsak a koalíció sikere, erkölcsi kérdés, és ahol a Duna ugyan lefelé folyik, de az Eeropunjó felé vezető hidakon legalább akkor megy át az ember, amikor odaér: se előbb, se később.

- seres -

A Csintalan című újság

Ha én kampányban gondolkodnék Pesterzsébet és Ferencváros Fradi-pályán túli részében, talán ugyanezt csinálnám: nyolcoldalas színes újságot adnék ki a saját nevemen; az én újságomban csak és kizárólag a rólam írt megannyi cikkből és a velem készült megannyi interjúból adnék közre, olyanokból, amelyek szinte mellékesen olyat kérdeznek, vajon "történelmi figurának" tartom-e magam, vagy hogy megsértenek-e azzal, ha azt állítják rólam, "plebejus" vagyok "az elitben" (nem sértenek meg - válaszolom kulturáltan), vagy amelyek megjegyzik rólam, hogy "laza csávó, laza életfelfogás"; és hát ott lenne díszhelyen, középütt, két kolumnán egy 94-es Narancs-interjú is (Okos és szép és baloldali), bizonyítandó, hogy nincs olyan kérdezői attitűd, amit ne lehetne kampányra felhasználni; erősíteném proli chique önimázsomat, plusz rádobnék lapátokkal félértelmiségi-lázadó konformizmusomra, és így egyszerre lehetnék olyan, mint a sarki hentes, és olyan, amilyen a sarki hentes szeretne lenni; a személyesség jól jönne személyiség helyett, a médiabenyalás politikai program helyett, és én is inkább a sajnálatos reálkapitalista körülmények által bedarált, baloldali értékek mentén gondolkodó független személyiség képét közvetíteném magamról ahelyett a reálkapitalista, xéniázó mutyizó helyett, aki időnként virtuális politikai vagy gazdasági érdekek ügyében networköl, mindenhol ott van, és mindenki a barátja. Tényleg, miért kell mindenhol ott lenni?

- sl -

szerző
- seres -
publikálva
1998/13. (04. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra