Nyolc kis kritika

  • - seres -
  • 1997. július 24.

Zene

Az előző rész tartalmából: Luxemburgban Laci mint EUCD-alelnök kizárja saját pártját a szervezetből, mivel Gyuri hajlandó lenne Pistával és Józsival is, de ő, Laci, csak Viktorral meg Sanyival. Gyuri nagyon ki van bukva, iszik, kábítózik, kereszténydemokrata pornóvideókat néz, nagyon odavan. Tibi, aki régen az ügyészségen fejtett ki ellenállást, csak nem tudni, mi ellen, most szürke eminenciásként azt javasolja Gyurinak, hogy cserébe viszont ők zárjanak ki mindenkit a pártból, aki nem ők. Gyurinak nagyon tetszik az ötlet. Béla verset ír.

PÁRT

Magyar szappan

KDNP

Az elõzõ rész tartalmából: Luxemburgban Laci mint EUCD-alelnök kizárja saját pártját a szervezetbõl, mivel Gyuri hajlandó lenne Pistával és Józsival is, de õ, Laci, csak Viktorral meg Sanyival. Gyuri nagyon ki van bukva, iszik, kábítózik, kereszténydemokrata pornóvideókat néz, nagyon odavan. Tibi, aki régen az ügyészségen fejtett ki ellenállást, csak nem tudni, mi ellen, most szürke eminenciásként azt javasolja Gyurinak, hogy cserébe viszont õk zárjanak ki mindenkit a pártból, aki nem õk. Gyurinak nagyon tetszik az ötlet. Béla verset ír.

Tomi azonban mindenkit megelõz, és kizárja Tibit és Gyuri barátait a frakcióból, úgyhogy Gyuri már csak azt tudja bejelenteni: maga távozik. Gyuri durcás, szopja az ujját, elnökségi ülést hív össze, de hiába: a választmány megint összehívja a tisztújító elnökségi ülést, amit a bíróság nem ért, de még aznap illegálisnak nyilvánít, és kizárja az elnökséget az elnökségbõl. Tibi a saját farkába harap.

Gyuri, a legitim pártelnök frakció nélkül marad, és nagyon mérges. A frakcióhétvégén megjelenik Jézus Krisztus és Helmut Kohl. Jézus békét és alázatot hirdet, ezért azonnal feljelentik az etikai bizottságnál. Többen megkérdezik, hogy ki hívta ezt a hippit, és hogy õ-e a Wim van Welzen. Kohl elmeséli, hogyan mûködik a CDU, de senki nem tud németül, a tolmács pedig rég átült a népszerû Fideszbe. Tomi, a legitim frakcióvezetõ párt nélkül marad, de gyorsan levédeti a KDNP logóját, nehogy a kampányban felbukkanjon. Jézus Krisztust a KDNP etikai bizottsága belsõ bomlasztás miatt elmarasztalja. Gyuri és Tibi keresztre feszítik Jézust. Utána megpróbálják Helmut Kohlt kizáratni a CDU-ból, de nem sikerül.

- seres -

Forgalmazza a Komintern

*** (az alakítás)

* (a rendezés)

KÖNYV

Megfújni!

Blues With The Feeling - Szájharmonika-iskola

Annyira gusztusosan látványos a kiadvány, mintha a dohánylobbi szponzorálta volna, ebbõl azonban csak annyi igaz, hogy a szájharmonika szakirodalma is jó néhány szívási technikát ismer.

Lényeges információ nemigen maradhatott ki; magyar szájharmonika-történelem, a cirkuszi mutatványoktól a jelentõsebb kocsmai figurákig, amerikai herfli-császárok életrajzzal, diszkográfiával, jellegzetes stílusjegyeikkel és publikus mûhelytitkaikkal. Szájharmonika-márkák és -típusok, hogyan játsszunk erõsítõvel, hová tekeri a potmétereket Pribojszki Mátyás, ha blueshangzást akar, és hová, ha egy kicsit húzósabbat.

A hangszergyártók, szaklapok és kiadók Internet-címe mellett a legérdekesebbek a különféle trükkök leírásai; ezek azok a mesterfogások, amiket a csávó a blueskocsmából soha nem fog elárulni, inkább magával viszi a sírba. Tüdõtágító gyakorlatok minden mennyiségben, a végjátékban a szentek bevonulásával. Szép, jó, minden kétséget kizáróan meg lehet belõle tanulni szájharmonikázni, a szerkesztés bizonyára csak azért olyan kaotikus, hogy legyen a könyvnek egy árnyoldala is, hátha valaki épp azt hiányolja.

- winkler -

*****

SzÍNHÁZ

Feltételes Megálló

Megálló Színház

Ha majd a - kitûnõ - kísérõzene és a - kiváló - kocsmazaj olykor nem nyomja el a - kitûnõ, kiváló, mert Hrabal stb. szerzõk írta - dikciót;

ha majd Pepin bácsi nem akar pepinebb lenni sörgyári komájánál és magyar hangja Kern Andrásnál;

ha majd az elõadás pergõbb lesz és a sör habja is rezegõbb, mint a nyárfa levele;

ha majd a - hátborzongató, ám hosszadalmas - finálét, a Hrabal-interjú magnóhangját némi színpadi játék (mondjuk sör) kíséri;

ha majd nem Amstel (!) sört isznak a szereplõk;

ha majd nem üvegbõl (!!);

ha majd a - mert azért vannak - korsók nem kicsiny mézes csuprok a Micimackóból, mely poharakból rendes korhelyek a felest isszák;

ha majd, akkor a hõség rekesze, a sörösláda teli lesz, így hibádzik néhány üveg (Prazdroj!), hiányérzetem van, mint egy habbal bõven mért korsó láttán, pedig amúgy teccik a mese Hrabal.

Mert a katarzis az eleitõl jelen van: Hrabal meghalt, az õ lelke lebeg vala az elõadás felett;

mert a zuhanás, az alászállás, a szörnyet-halás alaphangja az élet bohém(ia) kocsmazajába vész;

mert a seresrököszökön idõt múlató díszes kompánia másodpercekre mozdulatlanná, a világba mered, gyászdíszhuszárok;

mert akit gyászolunk, arról csak andekdotázni lehet, õ is fönn röhög rajtunk, ám a vicc poénja, a halálobulus sem esik le, beáll a csönd, Hrabal az ablakban, nekro-lóg;

mert olyan ez az egész, mint egy duhajkodásba, gajdolásba, alkoholba fulladt halotti tor, a megboldogult le van tudva és szarva, dögöljön meg;

mert mire a gyertyák csonkig égnek, sötét, szereplõk hátul ki, mi a vészkijáraton el.

Az elõadás ideális gyászdíszlete egy kocsma lenne, kerthelyiség, tölgyfa asztalok, korsó serek, szereplõk és közönség együtt sírvigadna Isten szabad ege alatt, mely ég esteledve, az elõadás végére odabiggyesztené a hiányzó ötödik csillagot.

- (ötö)salá -

Hrabal az ablakban (nekro-lóg); készítették: Benedek Nikolett, Bíró Dániel, Császár Mónika, Gregus László, Gerzson János, Hengl Kriszta, Molnár Karolina

lap

Civil szféra

Flaszter, Kurázsi

Múltkor írtam a lelkes, de borzalmas Fedél nélkül címû hajléktalan-lapról - akkor még csak hallottam arról, hogy van jó homeless-lap, is a Flaszter, amelyhez betörtek. Azóta olvastam Flasztert, sõt megjelent az új szám.

A Flaszter, ne túlozzunk azért, nem ; bár emlékeztetA Replika az a fajta, betûkkel zsúfolt társadalomtudományi folyóirat, ami nagyon jól tud mutatni a könyvespolcon, szép, színes a borítója, most épp pszichedelikus tojáshalmok és orvosi tájképek díszítik, a designja ott tart, ahol a számítógép-látta grafika ma (lapterv: Medve Zsuzsa, Gerhes Gábor), még a gerinc adta kisujjnyi teret is kihasználják. Most került a kezembe a 26-os szám: ez a júniusi, és ugyan már júliusból futunk kifelé, de annyi megemészteni valót hozott össze benne a Hadas Miklós vezette szerkesztõség, hogy az bõven kitart a következõig, ami õsszel várható. Elvittem nyaralni, de persze a két legrövidebb írást olvastam csak ki, a többi kétharmadába meg belekaptam, aminek oka kizárólag bennem és a nyárban keresendõ.

A felütés torokszorító. Egy 40 évesen, petefészekrákban elhunyt védõnõ-ápolónõ-szociológus, Sáfár Györgyi monológja, benne az egész lehetetlen szarság, amit magyar gyógyászatnak neveznek, és amit legjobb lenne soha nem megismerni. "Onnan tudtam, hogy valami nagy baj van velem, hogy az orvosok teljesen elkerültek." Hét oldal mindössze, mire a végére érsz, bõgni tudnál, és szétverni minden fehér köpenyes pofát.

A zárás John Perry Barlow kétoldalnyi lelkes és keserû Cyberspace Függetlenségi Nyilatkozata a persze rég itt lévõ jövõbõl. Elõtte egy másik kiáltvány, Magna Charta a Tudás Korához, amit szerzõi, a kiber-korszellemnek megfelelõen, deklaráltan jogdíjmentesen kínálnak fel szabad felhasználásra.

A monológ és a manifesztumok között három robusztus fejezet: 1. a fogyasztói szocializmusról (benne egyebek közt Hammer Ferenc és Dessewffy Tibor tanulmánya, Hammer MaNcs-béli egotripjeibõl ismerõs részletekkel), 2. a hír hatalmáról (benne pl. a külföldi tudósítók antropológiája - "Van itt valaki, akit megerõszakoltak, és beszél angolul?" - és a magyar tévéhíradó képi retorikájának elemzése Gayer Zoltántól), 3. na ez az, amibe bele se kezdtem, annyira riasztó a címe, a második kognitív forradalomról, ráadásul kérdõjellel, nekem pedig még az elsõrõl sincs gõzöm.

Sz. T.

**** (az ötödik * majd akkor, ha belül is adnak a szemnek)

videÓ

Összehányva

Túl kemény a képernyõre

A Zsaruk sorozat olyan Amerikában, mint nálunk a Kriminális, bár a mûsorvezetõ inkább Vágó Istvánra hasonlít, igaz, nem visel szemüveget, és olyanokat mond, hogy a közhelyszótár is belepirul. A sorozat valószínûleg a tévé feltalálása óta mûködik, minden bizonnyal nézettségilista-éllovas is, úgyhogy nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy kijöjjenek egy videóváltozattal, ami azokat az anyagokat tartalmazza, amelyek az adásokból a szerkesztõi (ön)cenzúra következtében kimaradtak.

A film elején figyelmeztetés: gyerekeknek és gyenge idegzetû felnõtteknek nem ajánlott, úgyhogy a gyanútlan nézõ azt várná, hogy na majd most megelevenedik valami olyan, amihez képest A bárányok hallgatnak a Kisvakond nadrágja, a Hetedik pedig a Két tudós tukán, aztán tíz percnek sem kell eltelnie ahhoz, hogy rájöjjön, itt valami egészen másról van szó. A szerkesztõk ugyanis csupán a felgyülemlett resztlit vagdosták össze, mint valami videóklipet, hogy azzal ijesztgessék a népet.

"Látják, ilyen egy zsaru hétköznapja!", mondja a mûsorvezetõ, a felvételeken pedig a tökös rendõrök ágrólszakadtakat, narkósokat, piásokat zsuppolnak be, azok meg elküldik õket a jó kurva anyjukba, ha még forog a nyelvük. Nagyon szomorú dolgok történnek rövidre vágva. Nincs miért, csak miként, másfél órás öncélú randalírozás a kamerával meg az ollóval. Ez még szégyennek is kevés.

- legát -

*

KiÁLLÍTÁS

Berberizmus

Férfihiúság - Marosi József borotvagyûjteménye

Isztambulban például a borbélyüzletek a legizgalmasabbak, igaz, nehéz megérteni, miért ott árulnak csak telefonkártyát, de nem bántam meg, hogy emiatt meglátogattam néhányat. Onnan sasolják a férfiak az utcán járó nõket, ott van az igazi nagy élet, jár a szájuk borotválás közben, és sohasem hibáz a berber.

Biztos vagyok benne, hogy Marosi József járt is ilyen borbélyüzletekben, mert gyûjtõkedvet igazán ezeken a helyeken lehet kapni. Esetleg a nagypapa szagától, attól a kellemes korai Barbon borotvaszappantól, ami kitúrósodik az udvari lavórban. Miután megborotválkozott, az ölébe mászni, és hozzádörgölõzni a frissen borotvált képéhez.

Hálás vagyok a fanatikus gyûjtõnek, hogy mindez eszembe juthatott a borotvapenge-fenõk, pengepapírok, a Bonsa német meg a Kampfe Bros. amerikai és az Ever Ready angol márkájú borotvakészletek közepette. Hogy ne is beszéljünk néhai Bruhács János mûköszörûs és késmûves eredeti számlájáról vagy Josef Oska Ondulacija feliratú üzletének megbarnult fényképérõl.

A kis teremben ott volt nagypapi is, életem elsõ esendõ férfiúja, aki nem tartotta embernek a szakállnövesztõket, de nyüszített, mikor a timsót nyomta, akitõl tehát genetikus szakálliszonyom és -allergiám származtatható. Még Bács Feri bácsi sem tetszene szakállal, aki a mûvészeti és tudományos referenciákkal teli megnyitóbeszédével megdobogtatta a nõi borotvaszíveket.

- sissovics -

Iparmûvészeti Múzeum, Bp. IX., Üllõi út 33-37.

*****

újságra. Célcsoportilag nincs igazán kitalálva (ellentétben a nagy példaképpel, a színes és izgalmas brit Big Issue-val), mert nyilván nem kell kétoldalas alpesi sítúra-cikk meg videóajánlat annak, aki az elõzõ oldal címlistájáról szedi össze, hol fog aznap aludni. Az új számban is: kevés konkrét infó, sok pszeudo-magazinizmus, Markos György-interjú. Na mindegy. Vegyünk Flasztert, helyenként olvasmányos. (86 forint, tehát ne kérj vissza a százasból, kapható: igazolványos utcai hajléktalanoknál.)

Az új Flaszter megjelenésérõl egyébként a Kurázsi címû havibaj adott hírt, amely fõként a Magyar Hírlap mellékleteként terjed. A Kurázsi informatív, de leginkább annak, aki amúgy is belterj, tehát ismeri a civil dörgést, mert aktívan önszervez, és nem akasztja ki a régi jó Matúzné-féle Híradóra emlékeztetõ, unalmasan hivatalszerû nyelvezet. Magyarországon 42 ezer nonprofit szervezet mûködik, többségük a Sanszon kívül biztos a Kurázsiból tájékozódik pályázatokról, alapítványokról, jogi helyzetrõl - de mit csináljon az, aki nem civil? Az ne élvezhessen élõ beszámolókat, jól szerkesztett interjúkat, radikális glosszákat? Merthogy mindez nincs benne. Van viszont elsõ oldalas vezércikk, amely kevesli a civil szférának juttatott állami támogatást (258 millió forint) és sokallja a pártoknak juttatott pénzt (1,6 milliárd forint).

Hogy egyértelmû legyen, íme a pontos összeg, amennyit az államnak a civilekre költenie kéne: 0, azaz nulla forint. A pártokat ugyanis választottuk. Civilnek lenni: szép dolog, de magánügy. Tessék adományszervezni.

- seres -

Mindkettõt kiadja a Nonprofit Alapítvány

***

LEMEZ

Egy az egyben

The Tenor Trio

Füstös, lendületes, természetes. Nem post és nem pre, nem lehet definiálni valamihez képest, egyszerûen azonos önmagával. Ilyen lehetett a jazz a század közepe tájt mondjuk egy klubban, Los Angelesben.

Egy ostoba PR-ötletbõl született a produkció, hogy a három tenor mintájára állna össze három tenorszaxofonos, ami, mondhatjuk, szokatlan kombináció. Aztán, mert a név védett, maradt a Tenor Trió címnek, de a zene nagy úr, az ostoba menedzserek ellenére is mûködik. Mondhatjuk, gurul. A nem túl fiatal urak felszabadultan nyomatják a sztenderdeket. Cole Porter, Sonny Stitt, Horace Silver, Sonny Rollins, Dexter Gordon, Benny Moten, Neil Hefti jól ismert kompozíciói hangzanak el egy az egyben, értelmezés, agyalás nélkül. A kórusok szépen szólnak, s köztük felszabadult szólók, duettek minden lehetséges kombinációban.

A szaxofonosok közül felénk talán a legismertebb Ernie Watts, a Charlie Haden Quartet West nevû formációból. Pete Christlieb Count Basie, Benny Goodman és Quincy Jones zenekaraiban gyûrte a tanulóéveit. Rickey Woodard Ray Charles zenekarában töltött néhány évet, majd felvételeket készített a Jimmy Cheatham´s Baby Blues Banddel, ha ez mond valakinek valamit. A ritmusszekció - Gerry Wiggins (zongora), Chuk Berghofer (bõgõ), Frank Capp (dob) - korrektül teszi a dolgát.

A Tenor Trió nem több és nem kevesebb, mint jó zene, üde, hagyományos jazz, és mint ilyen, korlátlanul szaporítható. Jó hallgatni, de aki kihagyja, az sem lesz kevesebb semmivel.

Czabán György Hurka

JVC, 1997

****

lap

Kiber-korszellem

Replika, 26

Figyelmébe ajánljuk