Ez is jól kezdődött: már a törvények beterjesztése is csúszott két hónapot. Március közepe helyett a kabinet május közepén méltóztatott benyújtani a pakkot a törvényhozásnak, amely 28-án meg is kezdte (pontosabban: folytatta) áldásos vitakultúrájának ápolását a legfontosabb elvi kérdésektől a legapróbb technikai pepecselésekig. A
és egy országgyűlési határozati javaslatból álló reformcsomagról, illetve a 412 módosító indítványról harminc plusz tíz órát vitatkozott a T. Ház, nem számítva a pénzügy- és népjóléti miniszteri expozékat. Négy bizottság is tárgyalta a nyugdíjrendszer átalakításának mibenlétét, de új érvek nem kerültek elő, vita főleg a finanszírozási és hatásbeli részletekről volt.
Abban mondjuk mindenki egyetértett, hogy a mostani rendszer változtatásra szorul. A Fidesz és az MDF elfogadta a tőkefedezeti elvet, csak államilag kötelezővé tétele ellen hadakozott, és az 1991-es hatpárti konszenzushoz, az önkéntes privát nyugdíjhoz való visszatérést sürgette. (Kérdésünkre az MDF-es Kis Gyula ugyanakkor határozottan cáfolta Kökény miniszter azon nyilatkozatát, amely szerint a kormány "számos ellenzéki módosítást" támogatni tudott.) A kisgazdák elhamarkodottnak és kockázatosnak nevezték a szerintük túl sietősen összerakott csomagot, a két kormánypárt pedig egyszerre hangsúlyozta a növekvő öngondoskodást és a háromnegyed részt így is domináns "társadalmi szolidaritást", a felosztó-kirovó rendszert. Az SZDSZ a polgárosodás előmozdítását is elővette érvei közt.
Legutóbb négy hónapja számoltunk be a nyugdíjreform alapelveiről, egyes részleteiről (Célegyenes, MaNcs, márc. 13.), ezért itt most csak röviden arról, mik az 1998. januártól várható
legfontosabb változások
(eltekintve most attól, hogy mivel Horn Gyula nemrég megállapodott az Idősügyi Tanács nevű civil szervezettel, ezért a nyugdíjemelés jövőre minimum 19 százalékos lesz):
* Az egyelőre változatlan, 30 százalékos járulék háromnegyede marad a felosztó-kirovó rendszerben, egynegyedét viszont (választhatóan) a tőkefedezeti elv alapján működő egyéni számlákon lehet majd gyűjteni (pályakezdőknek ez a verzió jövő júliustól kötelező);
* Csehák Judit módosító indítványa nyomán 2009 helyett 2013-ra tolódik az az év, amikor az új tőkefedezeti rendszer megkezdi az első életjáradékok kifizetését;
* Szociális minimáljuttatásként új elem az időskori járadék, amit azok a 62 éven felüliek kaphatnak, akik nem szereztek elég jogosultságot egy minimális nyugdíjszintre;
* Áttekinthetőbb lesz az özvegyi ellátások rendszere. A magára maradt házastárs ezentúl egy évig megkaphatja mind a saját, mind az özvegyi nyugdíjat (az elhunyt nyugdíjának a felét).
Értesülésünk szerint a pénzügyminiszter a tervezett végszavazás (és a NATO-közfelkiáltás) napjára, keddre időzítette egy egész törvénymódosító/harmonizáló javaslatcsomag szétosztását a T. Házban. Kis Gyula kérdésünkre
idegesítőnek
nevezte a hatoldalas, szerinte a képviselőknek nem postázott, Medgyessy Péter aláírásával ellátott T/4293/151-es okmányt, amely egyebek közt azt javasolja: "A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a járulékalap megállapításához szükséges számítási módot (...), az előírt adatszolgáltatás teljesítésének módját, a biztosítottak és az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartását és bejelentését, (...) feladatokat állapítson meg a nyugdíjbiztosítási önkormányzat, valamint az egészségbiztosítási önkormányzat igazgatási szervei számára." Az SZDSZ-es Ungár Klára szerint azonban a javaslatot megtárgyalta az Alkotmányügyi Bizottság, és célja csupán a törvény koherenciazavarainak kiküszöbölése. Az adatszolgáltatást pedig valóban pontosítani kellene.
A nyugdíjreform leginkább a pályakezdő fiatalokat érinti, valamint a már dolgozó, 47 évnél fiatalabb felnőtteket. Leginkább a 21 és 31 év közöttiek profitálhatnak a magánpénztárakból, amelyek főként a 300 működő és egyre sikeresebb
önkéntes kölcsönös
biztosító pénztárakból alakulnak. Mint Radnai György, a Pénztárfelügyelet elnöke lapunknak elmondta: "Minél hosszabb ideig tudja fizetni valaki az egyéni számlára a kamatozó tőkéjét, annál inkább halmozódik ez a pénz, a későbbi járadék."
Radnai szerint alapvetően a kor a fontos érv a (szeptembertől szigorú feltételek mellett szabadon alapítható) magánpénztárak mellett, nem annyira a kereset nagysága (bár Ungár Klára szerint a kereset sem elhanyagolható szempont). Fontos még a kasszák közti szabad átjárhatóság és az, hogy létrejön a pénztárak közös Garancia Alapja, amely szükség esetén jótáll, ha gáz van. A hozam nagysága sok tényezőtől függ, működési költségtől, a pénztár befektetéseitől, a tőkepiac helyzetétől. Egy biztos: kezdettől fogva látjuk, pontosan mennyit fizetünk mire, mi történik a pénzünkkel, mit várhatunk, ha megöregszünk. Már csak 30-40 évet kell aludni.
- seres -
Hogyan lépjünk?
Először is csak akkor léphetünk a privát nyugdíjpénztárak irányába, ha egyáltalán választhatunk. Ha jövőre vagy azután jutunk első munkahelyhez, akkor amúgy is kötelező nyugdíjjárulékunk 6 százalékának privát pénztárba utalása.
Ha választhatunk, és 47 év alattiak vagyunk, ne siessünk. Csak akkor döntsünk valamely magánpénztár mellett, ha úgy számolunk, hogy hosszú munkáséveink után itt magasabb hozamra számíthatunk, mint egyébként. Érdemes a megbízható hírű, jó nevű, nagyobb taglétszámú, nagyobb alaptőkéjű kasszákhoz fáradni; hogy ezek majd melyek lesznek, elválik. Azt is jó megnézni, kik lesznek a pénztár tisztségviselői, megbízunk-e bennük. Jelenleg kb. 300 önkéntes kölcsönös pénztár működik az országban, ám Radnai György elnök szerint ezekből 50-60-nál több nem válik majd kötelező magánpénztárrá.
Felvilágosítással szolgál a Pénztárfelügyelet ügyfélszolgálata (1372 Budapest, Pf. 486, tel./fax.: 111-3863); a Pénzügyminisztérium internetes, könnyen használható nyugdíjkiszámoló programja (www.meh.hu/pm); a társadalombiztosítási ügyfélszolgálatok; bankok, biztosítók, befektetők.
