"Húsz kigyúrt, rövid hajú rendőr jött be az irodába. Házkutatási parancsot nem mutattak fel, csak a rendőrigazolványukat", meséli Horváth Zsolt, a HavariaPress hírügynökség vezetője. "Fegyvereket kerestek." Horváth ugyanis hobbiból kiszuperált fegyvereket tart a lomtárában, ezeket találta meg véletlenül az a fiú, aki anno náluk dolgozott próbaidősként. "Meglátta a sufnit és rögtön szólt a rendőr haverjának." A haver történetesen a BRFK Szervezett Bűnözés Elleni Osztály Kábítószer-bűnözés Elleni Alosztályán dolgozott, így előbb ők vonultak ki a Benczúr utcai irodába illegális fegyverkészletek reményében. Amelyekről aztán rögtön látták, hogy hatástalanítottak, ezért, bár kihívtak egy fegyverszakértőt, leginkább magára az irodára fokuszáltak, ha már ott voltak.
Az 1995-ben alakult, három-négy fős stábbal működő HavariaPress a hazai média sajátos területén működik: bűnügyekre, balesetekre, tűzesetekre specializálódott, mégpedig oly módon, hogy különleges rádiókészülékekkel
lehallgatja
a szervek (plusz néha a gázművek) URH-frekvenciáit, így sokszor a szervekkel egy időben érkezik az esemény helyszínére, hogy fotózhasson, hírt írhasson: "Két kattintás, aztán már ott se vagyunk."
"Főleg a bulvárlapok igénylik, hogy a kép, a hír friss legyen, ne két-három nap késéssel számoljunk be az ügyről az alapján, amit a rendőrségi sajtóértekezleten elmondanak", mondja a több ismert rádióállomással és újsággal szerződött Horváth Zsolt, aki szerint a rendőröket hírmonopóliumuk megtörésén túl leginkább az zavarhatja, hogy "sokszor megörökítettük a lyukrafutásukat is", tehát amikor sikertelen volt egy rendőri akció. "A rendőrök azt szeretik, ha ők szervezhetik meg, milyen információkat adnak a sajtónak."
A rendőrök tehát jöttek, láttak és nagyot néztek. A hírügynökség szobájában ott áll egy kiszolgált SCUD-rakéta -- azt nagyméretű kávéfőzőnek nézték és ezért békén hagyták. 16 URH-adó-vevő készüléket azonban rögtön bepakoltak a kocsijaikba, akárcsak a számítógépet (ezeket máig nem adták vissza). Megtalálták azt a füzetet is, amelybe a hírügynökök rendre beírják az egyes eseményeket. A házkutatók igencsak
meglepődtek,
amikor látták, hogy néhány titkos akciójuk is dokumentálva van: "például amikor valódi fegyvercsempészeket fogtak le", meséli Horváth.
Kérdés, hogyan lehet titkos az, amiről a rendőrök teljesen normális frekvenciákon társalognak (az ORFK-n megtudtuk: még évekkel ezelőtt kivették a rendszerből a kódolást végző "sávfordítót"), és amely frekvenciák lehallgatásához nem kell mást tenni, mint legálisan bemenni az első rádióamatőr-boltba, legálisan venni egy legálisan gyártott URH-készüléket, legálisan hazamenni és legálisan gombokat csavargatni. Itt van például előttünk egy szép, színes elektronika-katalógus, benne olyan készülékek, mint az Air Control M6 többsávos vevő, a Pro-50 Scanner vagy az Albrecht AE 300, ami úgy néz ki, mint amivel már egy mikrohullámú sütőben olvadó fagyasztott csirke utolsó gondolata is lehallgatható.
Ugyanaznap délelőtt a rendőrök kihívták még a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot (KBI) és a Pénzügyőrség három nyomozóját is ("csak a Köjált meg a tűzoltókat nem hívták ki"), mivel Horváthnak ugyanott van a másik cége, egy vámügynökség is; a rend őrei ott helyben átlapoztak több ezer vámpapírt, valamint a Fővárosi Bábszínház egyik előadásának leltárát is - Horváth cége vámkezelte ugyanis az egyik szabadkai Petruska-előadás díszleteit. "Olyanok voltak a papíron, hogy 1 db felhő, 1 db királyfi. Nem értették, mi van." A stáb így el is nevezte az eljárást Petruska akciónak.
Jóval komolyabban veszi a HavariaPress a rendőrségi-ügyészségi eljárások sorát. A házkutatás után egy hónappal kiderült, hogy a lefoglalt fegyverek - természetesen - nem minősülnek fegyvernek, így ugrott az első vádpont, a lőfegyverrel való visszaélés (Btk., 263. §). Az ügy a kábítós-alosztálytól átkerült a KBI-ra, ahol előbb államtitoksértés (Btk., 221. §) volt a vád, majd egyévi szabadságvesztéssel is büntethető
szolgálati titoksértés
(Btk., 222. §). A KBI augusztusban lezárta a vizsgálatot, és az egészet átadta az Ügyészségi Nyomozóhivatalnak. A tárgyi bizonyítékok: a legális rádiókészülékek és egy kis füzet.
Az ominózus kis füzet, amelyet a KBI május óta titokvédelmi szakértő bevonásával vizsgál, az ORFK "kódkönyve", amely az egyes BRFK-szervek, -alosztályok rádiós fedőnevét és a csatorna számát tartalmazza, például hogy az ifjúságvédelmi osztályvezető Tulipán 2 néven a BS 2-25-ön ad (a nevet és a kódot megváltoztattuk - a szerk.). A kódkönyvet rádióamatőrök is adják-veszik feketén a börzéiken, de "hivatalosan is túl nagy példányszámban terjed ahhoz, hogy titoknak minősülhessen", véli Horváth. Egy július 31-i ügyészségi határozatból egyébként kiderül: nem elsősorban Horváth Zsoltékat vádolják "szolgálati titoksértéssel", hanem "ismeretlen rendőrt" - a szervek tehát szivárogtatásra gyanakszanak.
Dézsi Mihály ORFK-szóvivő a Narancsnak elismerte, hogy önmagában a rendőrsávok hallgatása nem illegális, az adók megvételébe nem lehet belekötni. "Csak éppen
illetéktelenek
is hozzájuthatnak szolgálati titkokhoz, visszaélhetnek például operatív akciók előkészületeivel." Horváth Zsolt: "Soha nem éltünk vissza semmilyen információval, nem is voltak konfliktusaink a rendőrökkel. A saját jól felfogott érdekünk is az, hogy ne zavarjuk a munkájukat."
Horváth és ügyvédje egyrészt azzal védekezik, hogy szolgálati titkot csak az sérthet (Btk.-nyelven: "aki a szolgálati titkot jogosulatlanul megszerzi" vagy "jogosulatlanul felhasználja"), aki ismeri a szolgálati titkot. Márpedig azt egy belső, nem publikus ORFK-utasítás és egy olyan 1995-ös BM-rendelet szabályozza, amelynek "szolgálati titokköri jegyzéke" a 18 pont egyikében sem ír rendőrségi URH-frekvenciákról. "Az államtitokról és a szolgálati titokról" szóló 1995-ös törvény is nehezen húzható rá az URH-sávokra, hiszen a titkot minősíteni kell, és nehezen hihető, hogy a belső, szolgálati párbeszédek minősített szolgálati titkok is egyben. Még az 1993-as frekvenciagazdálkodási törvény megsértésével is vádolják a Havariát, holott az sem biztos, hogy a jogszabály vonatkozik rá.
Nem kizárt, hogy itt lép be az 1992. évi adatvédelmi törvény, amely kimondja: "Az adatkezelő köteles gondoskodni az adatok biztonságáról", tehát a megfelelő "technikai és szervezeti intézkedések" megtételéről. Ha egyáltalán szolgálati titoknak minősül, amikor mondjuk egy rendőr beszól az URH-ján (mint az dokumentálva van): "Négy mongolt keresünk. Könnyen meg fogjátok őket ismerni: olyanok, mint a kínaiak, csak kurva nagy fejük van."
- seres -
