Ara-Kovács Attila

Nyirő újratemetése

A NATO-ban megtestesülő új akarat a nyugati lét minőségét és a társadalmak liberális működését próbálja globális méretekben terjeszteni, épp ezért vált a szervezet a közel-keleti despoták, a közép-ázsiai diktátorok, a vallási fanatikusok rémálmává, és némely NATO-tag kelet-európai ország politikai elitje számára nem kívánt, terhes kötelezettséggé.

A meg-megújuló küzdelem a Dél-kínai-tenger feletti uralomért már rég globális, mi több, geopolitikai jelleget öltött. Kína nem alaptalanul állítja azt, hogy Manila, sőt bizonyos mértékig még Hanoi is számíthat az Egyesült Államok csendes támogatására, de szimpátiájára mindenképp. Washington érdekei e téren egyértelműek: az Obama-adminisztráció fenn kívánja tartani az Egyesült Államok eddigi dominanciáját a csendes-óceáni térségben.

A Szociálliberális Unió által felállított kormány olyan törvényalkotó és -módosító dömpinggel kezdett bele az ország átalakításába, amely nagyon hasonló mindahhoz, ami az elmúlt két esztendőben Magyarországon zajlott.

Vlagyimir Putyin a múlt héten letette hivatali esküjét, és elnökként újabb öt évre átvette Oroszország vezetését.

„Ha az európai baloldal képes lesz olyan komoly és megvalósítható projekttel előállni, ami a kontinens nyugati országainak integrációját jelentős mértékben előreviszi, akkor e munkamegosztásban a demokratikus jobboldal, személyesen Merkel kancellár elengedhetetlen feladata és felelőssége lesz eltakarítani Európa útjából mindazt, amire a Kaczyńskik, az Orbánok, a Sloták és a hozzájuk hasonlók olyannyira büszkék.”

Azt már tudjuk, hogy a magyar médiatörvényt a volt román titkosszolgálat Magyarországon is kémkedő egykori besúgója vetette papírra. Nem lenne meglepő, ha az is hasonló kútfőből merítette volna az ötleteit, aki Orbán kazahsztáni beszédelemeit írta a minap.

A két elnökjelölt között van egy nagyon fontos stílusbeli különbség: eszméi és törekvései alapján a jobboldali Sarkozy tűnik újszerűbbnek, forradalmibbnak. A baloldali Hollande visszafogottsága nem elsősorban a külpolitikai területen járatlan ember óvatosságát tükrözi, inkább azt, hogy sokkal konzervatívabban közelít mindenhez, mint ellenfele.

Komoly feszültség alakult ki Marosvásárhelyen, ahol diákok és magyar politikai szervezetek kitartó követelésére az oktatási minisztérium engedélyezte a helyi orvosi egyetem intézményi kettéválását, egy magyarra és egy románra. A Le Monde, mely Ceausüescu bukása és a 90-es esztendők forróbb eseményei óta elvétve foglalkozik csak a térség etnikai problémáival, most cikket közölt az eseményről.

A román államfő és Orbán Viktor törekvéseinek eredője, szándéka és tartalma nagyon hasonló, ám míg az előbbi az unióval együtt, a nemzetközi intézmények elvárásaira és a transzatlanti kapcsolatokra figyelve igyekszik megvalósítani célját, addig az utóbbi szembeszáll mindennel és mindenkivel.

A francia Nemzeti Front nem a Jobbik tükörképe, hanem a mai Fideszé.

Egyben azonban Erdoğannak és a mögötte álló Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) kritikusai ma már egyetértenek: a külpolitikai manőverekben ugyanaz a zavarodottság és stratégiai dezorientáltság tükröződik, mint ami a kormánypárt egész ideológiáját is jellemzi.