Ara-Kovács Attila: Orient expressz

Az erőtér foglyai

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. május 2.

Egotrip

Komoly feszültség alakult ki Marosvásárhelyen, ahol diákok és magyar politikai szervezetek kitartó követelésére az oktatási minisztérium engedélyezte a helyi orvosi egyetem intézményi kettéválását, egy magyarra és egy románra. A Le Monde, mely Ceausüescu bukása és a 90-es esztendők forróbb eseményei óta elvétve foglalkozik csak a térség etnikai problémáival, most cikket közölt az eseményről.

Kiküldött tudósítója úgy értékelte a dolgot, hogy az RMDSZ, nem tehetvén mást, a követelések élére állt, lévén választások közelednek, márpedig egy konkurens, Magyarországról pénzelt nacionalista - a Fidesszel és a Jobbikkal azonos intenzitású kapcsolatot ápoló - pártocska igencsak megszorongathatja őket, ha elutasítják a "magyar ügy" forszírozását. Az RMDSZ előremenekül a csapdahelyzetből - állapítja meg a cikk -, és mivel a jelenlegi romániai kormánykoalíciónak szüksége van a támogatására, sikerrel zsarolhatta meg a kormányt.

Mindez két fontos kérdést vet fel. Az egyik: joga van-e az erdélyi magyarságnak saját orvosi egyetemhez? A válasz e kérdésre egy demokráciában az, hogy igen. A másik kérdésre, miszerint célszerű és józan-e, hogy a régi formájában állítsanak vissza egy egyetemet, a válasz már sokkal bonyolultabb.

Vagy tizenöt évvel ezelőtt Nagyváradon egyik ismerősöm fontoskodva adott át egy fecnire felírt telefonszámot, magyarázva: ez egy taxivállalaté, mely csak magyarokat alkalmaz. Az itteni magyarok más vállalkozást nem vesznek igénybe, csak ezt. Te is ezt hívd, ha szükséged lesz taxira, és add oda másoknak is.

Örömmel vettem tudomásul, hogy most már a magyarok is taxiznak, de később mégis bizarr érzéseim támadtak a dologgal kapcsolatosan. Nem telt el egy egész esztendő, és amikor a vállalkozás után kérdeztem, az emberek csak legyintettek. Kiderült, hogy a magyar taxisoknak eszük ágában sem volt mellőzni a román kuncsaftokat, így aztán számos magyar hiába hívta a "magyar" vállalkozás diszpécserét, az nem tudott taxit küldeni, így szép lassan rákaptak a "román" taxikra is. A gyakorlat felülírta a nemzeti buzgalmat, a kereslet megtalálta az épp rendelkezésre álló kínálatot, a nagy magyar taxiálmokon pedig gyorsan túllépett az idő.

Visszatérve az aktuális problémához: az erdélyi magyaroktól valaha tényleg elvették orvosi és gyógyszerészeti egyetemüket, de azt ma visszaállítani, ráadásul korábbi, izolált formájában, merő ostobaság. Ha ma etnikai elvárások alapján egyetemet alapít valaki, garantáltan bevásárolja magát a csődbe. A rendszerváltás hozadékaként a szóban forgó egyetemen volt magyar tannyelvű oktatás, az adminisztráció közös volt a román szakkal, és nyilvánvalóan román nyelvű volt. Most párhuzamos struktúrák alakulnak ki, külön rektorral, dékáni hivatallal, egyetemi szenátussal; kétszer olyan drága lesz az egész, ráadásul a magyar intézmény sokkal kevésbé lesz vonzó román diákoknak, mint a román szak a magyaroknak, így a finanszírozhatósági versenyben már azt megelőzően veszít, hogy egyáltalán létrejött volna.

Persze, mondhatják mások, egy magyar intézményben nagyobb eséllyel kaphatnak állást olyan oktatók, akik csak gyengén beszélik a románt, és vannak sokan, akiket épp etnikai alapon zárnak ki az intézmények, hisz sehol sincs ma már annyi állás, mint amennyi jelentkező. Ez tény, ugyanakkor az is tény, hogy ha valaha meggyengülne az RMDSZ kormányzati pozíciója, ugyan honnan szerez majd pénzt egy magyar tannyelvű párhuzamos állami intézmény? A magyar kormánytól? Aligha. Ez esetben vajon nem arra kellene törekedni, hogy olyan nemzetközi oktatási programot indítsanak be, amibe külföldiek is bekapcsolódhatnak, pótlólagos forrásokhoz juttatva az egyetemet, és nem csak az egyre kevesebb magyar diákra alapozva a jövőt?

Van azonban történetünknek egy másik tanulsága is. Az RMDSZ 1996 óta - csekély megszakítással - gyakorlatilag valamennyi kormánykoalícióban részt vett. A párt komoly eredményeket ért el a magyar pozíciók megerősítésében, egyetlen más konkurens szervezet sem volt és nem is lett volna képes ugyanezt elérni. A Fidesz viszont mindent elkövet, hogy az RMDSZ eltűnjön a színről. Az okokról már sokan elmélkedtek. A legvalószínűbb cél, hogy az RMDSZ nélkül elbizonytalanodó magyarság minél nagyobb számban vándoroljon Magyarországra, pótolva a populáció lemorzsolódását, illetve tovább növelve a Fidesz amúgy is - szalonképesen fogalmazva - kevéssé szekuláris rajongóinak táborát. Nem mellékes szempont az sem, hogy ekként Orbán Viktor még inkább magához köthetné a határon túliakat, helyi magyar marionettjeivel pedig közvetlenül befolyásolhatná a romániai politikai folyamatokat.

Abban az erőtérben, melyet Orbán létrehozott, mindenre rávetül a nacionalizmus, a hazugságok és a szennyes célok árnyéka, ha sikerül a magyar jobboldalnak úgy megosztania a határon túliakat, hogy saját politikai képviselettel ne rendelkezhessenek, akkor már menthetetlenül ők is foglyai lesznek ezen erőtérnek. Viszont ez esetben egyetlen Kárpát-medencei magyar sem teheti majd meg, hogy elfordítsa fejét, ha azokat a bírálatokat hallja, amelyek civilizált emberek körében Orbán neve hallatán megfogalmazódnak. Mert ezek a bírálatok már róla és neki is szólnak majd. A Le Monde idézett cikke, különösebb szépítgetés nélkül, előrevetíti ennek elkerülhetetlenségét. És mi lesz akkor a kisebbségi jogokkal? Ki segít majd védeni őket?

A kisebbségi magyarok tehát jobban tennék, ha megfontolnák saját kormányaik óvatos távolságtartását Budapesttől. Erdélyben mindenki tisztában van vele, valaha milyen közel állt egymáshoz - nacionalista útszéliségben és populista aljasságban - Traian Basescu elnök és Orbán Viktor miniszterelnök. Egyik sem akart mást, csak hatalmat, és egyiknek sem voltak gátlásai. Ám amint Európa képtelenné vált rá, hogy elnyomja undorát a kétharmados Magyarország láttán, Basescu szélsebesen váltott, biztosítva mindenkit: ő egészen más, mint Orbán. Efféle imázson dolgozik most Robert Fico is.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.