tévésmaci

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban lévő székházuk könyvtárában armanacot (Larressingle X.O.) szürcsölve a múltról fecsegtek, Sztupa azt kérdezte, hogyan meséljem el a teherpróbát? Vagy inkább azt, amikor még csak épült a híd és a míniumos korrózióvédelemtől narancssárga volt az egész, a pillérek, a kötélzet, minden tök narancssárga.

Amikor Sztupa és Troché útjai keresztezték egymást, épp a Frankfurti Keresztnél jártak, Sztupa menekült, Troché kergetett valakit, Sztupa Hanau felé iszkolt, Troché rongyolt Darmstadtnak.

Amikor Sztupa és Troché megváltoztatták a dolgokat, abban nem volt sok köszönet. Csak kevés.

Amikor Sztupa és Troché az öregedésről beszélgettek, a végén mindig az almaevésnél kötöttek ki. Ott aztán hatástalanná váltak az érvek, mindegyik csak szajkózta a magáét. Mert az almaevésnek történelme volt, jól hallották, nem története, hanem történelme, még az ősidőkből.

Amikor Sztupa és Troché felmentek a lépcsőn, a korai útszakaszon két dologra kellett különös figyelmet fordítaniuk - bár ahogy haladtak fölfelé, úgy sokasodtak a különböző szempontok, amikre tekintettel kellett lenniük.