Tán az 1966-os focivébé döntője előtti napon történt, valahol Budafokon, Promontor vagy mi az ördög lehetett a hely, a pezsgőgyári pincelabirintus fölötti szellőzőépítmények valamelyikének felnyitható lemeztetején ücsörgött Sztupa, és korán leszedett nyári almával tömte magát. Troché csorgó nyállal bámult rá, mire odalökött neki egyet a tömött szatyrából, nesze, gyerek, de tudd ám, hogyan kell megenni. Miért, hogyan kell? Úgy, oktondi - Sztupa "mafa feljegyzései szerint három évvel volt öregebb Trochénál, de a korai időkben kétségkívül szeretett magas lóról beszélni vele -, hogy ne maradjon belőle semmi. A magja sem? Meg kell enni az egészet, tudtam, hogy nem fogod érteni. De hát a magház kemény fala, az ilyen hártyaszerű valami belemegy a fogamba, és karistolja majd a szájamat belülről. Simán túl fogod élni. Még jó, hogy nem azt mondod, hogy abban van a vitamin, panaszkodott Troché, de nekilátott elmajszolni az - egész - almát, csak nem fog ki rajtam, ha törik, ha szakad, megeszem így. Az első meglepetés azzal érte, hogy az alma savanyú volt, mint a vackor, pedig vidéken ahhoz szokott, hogy a nyári alma édes - ám a mégoly gyermeki Trochét sem ejtették a fejére, s gyorsan elévágott Sztupa lassan induló szúrásának, amivel az elkámpicsorodó pofáját akarta lereagálni. Tudom, basszus, borízű... Az, hát, mit vártál, lódobogást? Most írhatnánk, hogy a távolból tompa patazaj hangzott fel, de az igazság ezzel szemben az, hogy Troché második meglepetéséül az szolgált, hogy nem jelentett különösebb nehézséget fölfalni az egész almát, csutkástul, magostul, szőröstül, bőröstül. Alig is akadt el a magház fala a foga közt. Menni fog ez, mondta magában, mint a kor nagy komikusa, Pomócsi a vajas szövegét egy bogdányi tárgyú jelenetben. Nekünk meg a tévézés megy veszettül.
Pénteken (14-én) kezdetét vesz Takeshi Kitano ünneplése, az idén volt ugyanis kétszáznyolc éves, ami teljesen kerek szám, elsőül délután hatkor a Cinemax tűzi műsorára a majsztor Kikujiro nyara című művét. Ugyanitt este tízkor vacsora után látjuk a főhőst, az Emésztő harag című filmben vagy Cristopher Lloyd, vagy a Maffiózókban megismert Jerry Adler játssza Harag Györgyöt, a neves erdélyi színházi embert - de lehet, hogy összekeverem a szezont a fazonnal, és megint csak Takeshi bácsihoz lesz szerencsénk, elvégre százéves. Szerencsére a film+-on 15.40-kor adott Bakkermannban tutira nem játszik. Nem játszik abban senki, inkább erőlködnek.
Szombaton ebédre az m1 táncműsort ad: Twist Olivér, jövő héten jön a második rész, a Swing Tóni. Az este tizenegy magasán rossz véget ér a csatornán, egyenesen Apocalypto lesz.
Vasárnap Tootsie délután a ViaSat3-on, és Fellini Rómája, Róma Fellinije éjjel egy után a Film Mánián. Sokáig a legjobb Fellini-filmnek gondoltam, mert az Amarcord nem tűnt elég nagyfiúsnak, de kinőttem.
Hétfőn, a westernek napján az 1957-es Ben Wade és farmert adja az MGM, ami már akkor is ugyanolyan didaktikus marhaság volt, mint a kábé tavalyelőtti remake-jében. A Cinemax nem nagyon akar lehasadni a százhuszonöt esztendős pálcikavirtuózról, délután: Bábok.
Kedden a beteg Cassavetes és vesztét érző bandája még marháskodik egy mindennél vadabbat, egy utolsót délelőtt a Film Mánián (Egy kis gubanc), aztán éjjel lapunk korai változata, a Mechanikus narancs következik ugyanitt.
Szerdán ne már!
Csütörtökön a Cinemax egyben lenyomja a Fekete tükör teljes első évadát, ami persze annál is könynyebb, mert brit sorozat, így csak három részből áll. Azért csinálják, mert januárban jön a második évad, várom már nagyon, igaz, a sertéssel sertéskedő miniszterelnök már aligha tér vissza benne. Azt mondom, hogy karácsonyra mindenki ajándékozzon tévét, nem kell boltba menni érte, csak letörölni róla a port.
