Sztupát Tulipános Fanfan üldözte, Troché Callnine Oneone-t igyekezett kézre keríteni. De minthogy a nevezetes eset a híres Frankfurti Keresztnél esett, mindkét páciens német volt, vagy annak vallotta magát. Tulipános Fanfan ezért Tulipános Vanvannak írta a nevét, és gyakran hivatkozott nemesi származására. Callnine Oneone névjegyén pedig az állt, hogy Kohlnein Wanwan, s a majsztró feszt a vörösökre szavazott vagy kínai felmenőit emlegette. Sztupa is rühellette, amit csinál, Troché meg aztán pláne. De az is meglehet, hogy észre sem vették egymást, amikor egyszerre fordultak be a nevezetes kereszteződésnél: Sztupa pont Darmstadt felől érkezett, ahova Troché tartott, ő viszont Aschaffenburg felől jött, így - gyakorlatilag szembemenvén - a négylevelű lóhere haránt irányban szembenső levelein pörögtek ki az egyenesről. Sztupa nem emlékezett Trochéra, de mintha látni vélte volna Kohlnein Wanwant, aki kétségkívül figyelemre méltó jelenség, de sajnos nem ért rá különös idegeneket bámulni, hiszen ott loholt a sarkában a kérlelhetetlen és gonosz, de legfőként alacsony termetű Tulipános Vanvan, egy egyterű, úgynevezett családi személygépkocsi volánja mögött (Mini Vanvan, sőt olyan kicsi volt, hogy csak Van, vagy, mint mondtuk, inkább volt). Kohlnein Wanwan sem volt az az óriás, de őt legalább nem kellett utálni, csak egy kicsit észre téríteni, bár ahhoz sem volt nagy kedve Trochénak, lévén nagyjából egyetértett Kohlnein viselt dolgaival, például ő is meggyőződéses baloldali volt. Dickenst olvasott sokat akkoriban, északnémet tengerészsapkát viselt, olasz neorealistákat nézett szívesen a moziban, s szívből megvetette a testmozgás azon formáját, amelyben valakit - még ha géperővel is - kergetni kellett. Az üldöző a mindenkori második helyezett, mondta. Szerencsére mi nem vetjük meg a testmozgást, ha azt a tévé előtti fotőjben rendezik, mint ezen a héten is.
Pénteken (11-én) nem feltétlenül kell tévézni, mert másnap nehéz napunk lesz, ám ha valaki mégis erre vetemedne, akkor menjen a Dunára. Este tízkor kezdődik ott a Hideg nyom című izlandi krimi, amiben feltehetően dohányzó alkoholisták üldöznek dohányzó alkoholistákat a hidegben vagy az esőben.
Szombaton lesz ugyan esti negyed kilenckor az m1-en valami Woody Allen, A füles, és délutáni fél ötkor pedig a Duna tol egy érdekes című magyar filmet régről, a Mágnes Miskát. Technováltozatát később Elektromágnes Miska címmel játszották, és azt énekelték benne, hogy a gróf kendre kiflit hány? A mi pékünknél például van "retró kifli", harminc froncsikért, nyilván ilyet tolt az a Miska is. De ez mind semmi, mi van akkor, ha beülünk a film+-re, mondjuk este hétkor, és lenyomjuk egy szuszra a Fantomas visszatért, a Féktelenült, a CopLandet és a Sweeney Todd - A Fleet Street borbélyát, megszakítva háromszáz óra reklámmal? Az van akkor, hogy én tízkor felállok, és a slozin elrejtett tévémen már előre megnézem a Sweeney Todd - A Fleet Street borbélya című rettenetet az RTL II-n, majd visszajövök a főtévéhez, s elmondom mindenkinek, hogy a rossz külsejű fodrász a gyilkos, de énekelnek is.
Vasárnap a nemzeti főadó ismét királyi napot tart: a múlt héten A király beszéde ment este, most A királynő - lehet, hogy az nem tud beszélni? Maguknak már mondott valamit? A film+ pedig Fufuvel víkendezik szintén már egy ideje este hétkor, de ez a legerősebb hétvégéjük, mert ahogy a Fantomas visszatér a legjobb Fantomas-film, úgy a Csendőrök New Yorkban a legfajább csendőrfilm. Éjjel kettőtől Golden Globe az HBO-n, csak nem nekem.
Hétfőtől már csak a film+-t érdemes nézni, de azt is csak reggel háromnegyed tíztől mindennap, akkor adják ugyanis a Folytassa... sorozatot, kezdve a fakabáttal, folytatva a nem számíttal, s taxisofőr(nő)vel, s csütörtökön végezve Jackkel. Tévézni még a fentieknél is nagyobb marhaság!
