tévésmaci

Farkasfog, a magvetemény

  • tévésmaci
  • 2013. február 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché a közeli világvárosban lévő székházuk könyvtárában armanacot (Larressingle X.O.) szürcsölve a múltról fecsegtek, Sztupa azt kérdezte, hogyan meséljem el a teherpróbát? Vagy inkább azt, amikor még csak épült a híd és a míniumos korrózióvédelemtől narancssárga volt az egész, a pillérek, a kötélzet, minden tök narancssárga.

Nem kell elmesélned, az Aranyfej című filmben az épülő hídon menekülnek az amerikai műkincstolvajok a magyar rendőrség és a magyar gyerekek elől, szerintem abban is míniumszínű. De egyfelől ki néz meg egy láthatatlan filmet, másfelől pedig félreérted az egészet, nem az a lényeg, hogy az épülő Erzsébet híd narancssárga volt, hanem az a lényeg, azt kell elmesélnem, hogy milyen volt. Milyen volt az, hogy egészen kicsi fiú voltam, és ott magasodott az a monstrum, teljesen másmilyen színe volt, mint bárminek az általam ismert világban, teljesen más színe volt, mint bárminek Budapesten. Szóltak, hogy ne örüljek, nem marad ilyen, rendes színe lesz, de nem érdekelt. Hogyan lehet elmondani, hogy micsoda dolog ez. S tényleg, amikor a teherpróba volt, akkor már rendes színe volt, valahol az egészen világos szürke és fehér közötti halvány mezőkön játszó szín, csalódott voltam, de el tudtam fojtani magamban, mert kellett a hely átélni azt a csodát, hogy villamosok, buszok és csurig rakott teherautók állják tele, de úgy, hogy beleállnak egymás farába, nincs egy talpalatnyi hely, ahol lehajolhatnál az elejtett zsebkendődért. Hogyan mondjam el akár csak azt, hogy járt rajta a villamos? Mondd meg, Troché, hogyan mondjam el? Próbáld úgy, ahogy most nekem, kicsit bután, de nagyon szenvedélyesen. Egyébként viszont mi a fenének mondanád el bárkinek is, a butaságot nem értenék, a szenvedélyt még kevésbé, senkinek semmi köze hozzá. Aki átélte, az sem biztos, hogy ezt jegyezte meg belőle. Ja, járt rajta a villamos, és? Mindezt nyilván magadnak kéne ismételgetned, hogy el ne felejtsd, már azt, hogy volt rád hatással valami, amit még ilyen esetlenül is, de szavakba lehet önteni. Még akkor is, ha speciel a kutya sem érti. Hagyjuk is, a tévét mindenki érti.

Pénteken (25-én) a Cinemax 21.45-kor adja a hosszú farth-ok és egyéb virtuózkodások tökéletesen értelmetlen filmjét A szakács, a tolvaj és a szeretője címmel. A kor összes szava benne cseng ebben az 1989-es műben, hülye kor volt, azt hittük, hogy még a manierizmusból is kisülhet valami.

Szombaton viszont a tv2 este hétkor elindítja az Elementaryt, Sherlock és Watson címmel, mely amerikai sorozat az angol Sherlocknak valami rímékelése lenne, amiben Watson személye a truváj, vajon nő-e a szegény? Még szép, hogy szegény, hisz Lucy Liu játssza. A Film Mánia este kilenctől sugározza Bruce Lee Tomboló ökör című marhaságát - milyen legyen az öröktárgy? Marha jó (mondhattam volna sületlenséget is). Egyes értelmezések szerint persze ökölről van szó inkább, de én az ököljogot elítélem, éljenek a tanult tinók!

Vasárnap21.40-kor A belső ember,Spike Lee 2001-es nekiveselkedése következik a tv2-n. Nincs hozzá egy rossz szavam se, noha lehetne.

Hétfőn adásszünet, szenteljünk az emlékezésnek. A múlt héten, 52 éves korában, szívleállás következtében elhunyt Robert F. Chew, akit mi Joe Stewartként, vagy még inkább Proposition Joe-ként ismertünk. A hírt természetesen a Baltimore Sun hozta le.

Kedden este tizenegykor a Film Mánián régi barátaink, A Jó, a Rossz és a Csúf lépnek fel. Mit mondhatnék én erre Tarantinónak vagy Raiminek? Western? Leó ne!

Szerdán Titus Pullo domborít a Nem írnek való vidékben (naná, az HBO-n), és a ViaSat3 fél tíz előtt ráküldi az angol Sherlockot a tv2-n ugyanakkor második résztávját futó amerikaira. S valami műsorváltozásban fellép a Dunán a frissen dekorált hűtőszekrényem részegen - ha nem hiszik, járjanak utána. Inkább elárulom: megküldték díszdoktornak Zanussi valamikori filmrendezőt, ezért kilenc után a Duna leadja az Illuminációt. Örülünk. Ám érte aligha kell bekapcsolni a tévét, legfeljebb a biztonsági öveket.

Neked ajánljuk