tévésmaci

A kutya meg a bicska

  • tévésmaci
  • 2013.02.17 15:01

Film

Amikor Sztupa és Troché átvágtak az Alföldön, Troché ült a szekér bakján. Debrecenből tartottak Mohácsra, kanyargott az út alattuk erősen, noha a széles síkságon éppenséggel vihetett volna toronyiránt is. Csendesen ballagtak, Sztupa el-elbólintott a saroglyában a szénára terített pokrócon. A lovak mintha arra is ügyeltek volna, hogy meg ne botoljanak, hogy meg se zökkenjen a szekér, semmi se zavarja az alvót. Troché a bakon maga is sűrűn biluxolt, ha nem szóltak volna a csengettyűk, ő is követi társát Morpheusz díványára. Balra sárga fövenyszőnyeg, jobbra, a mező felé levágott sarjúrendek, csak jöjjön már szembe valaki, szálljon fel egy madár, lássam meg a csárda füstjét, egyáltalán, történjen itt valami! Nem történt. Troché előhúzta iszákjából a kulacsot, de azonmód vissza is tette, csak álmosabb leszek tőle, csinálnom kell valamit, le nem szállhatok nyújtózni egyet, rövid sétát sem tehetek, hát hasítsunk bele! Azzal rávágott az ostorhegyesre, és uccu neki, vesd el magad, rántott egyet az alkotmány, elkezdtek szaladni hátrafelé az útszéli rekettyebokrok, s lángot vetett a lovak sörénye. Sztupa felriadt, sietősen fejébe nyomta a kalapját, el ne vigye a hirtelen támadt menetszél. Troché teli torokból rikkantott is, gyia, te, vagy valami ilyen egyszerűt. Noha nem egyenesedett ki egészen, de előredőlve csak kiállt a bakról, s nem tette le az ostort sem. A lovak tajtékot prüszköltek, de nem tűnt úgy, hogy nehezükre esne a vágta, tán még élvezték is a hirtelen jött táltosüzemet. Ordított már Sztupa is, aggyad neki, hajrá, hajrá, de a kalapját még erősen szorította a fejéhez, lefoglalva így a jobbját, ami jelentősen megnehezítette neki az előrehaladást, minthogy szándékában volt intenzíven nyomulni a bak felé. A vágta láttán a külvilág is észre tért, nem bujdosott tovább: előbb egy falucska templomtornya tűnt fel a horizonton, majd - már jóval közelebbről, úgyszólván karnyújtásnyira - egy tanya, Sztupa még a gerendára kitett dohányt is látni vélte, meglehet, tévedett. De nem téved az, aki a tévézést választja, mert abban ugye nincsen menetszél.

Pénteken este, talán a közeles Gyilkos Joe mozi-premierjének hála, a Film Mánia este tizenegykor megint előveszi az Élni és meghalni Los Angelesben című remeket, azokból az időkből, amikor még nem a vágóasztalon készültek az autósüldözések, hanem ápolatlan, láncdohányos kaszkadőrök ültek pusztulásra ítélt szedánok volánja mögé, s a padlón gurgulázó üres sörösdobozok társaságában mutatták be a napi attrakciót.

Szombaton is maradunk egy darabig a csatornán, 11.10-kor indul A canterville-i kísértet című örökmozi. Tényleg, ez a film 1986-os, nem is a legjobb a canterville-i dolgok közül, itt lenne már az ideje barátocskánkat újra ráereszteni a művelt világra. Egyáltalán, emlékszik még valaki reá? Bolgár film a Cinemaxon, húsz perc múlva? Hamis álmok. Mi lesz így az ebéddel? Negyed hétkor ugyanott Üvöltő szelek, nyilván olvasás helyett. Este nyolcra rátör az HBO-ra a Melankólia.

Vasárnap egy legenda is visszatér, de csak nagyon bátraknak vagy öncsalásra hajlamos blaustrumpfoknak ajánlom. A kis Valentinóval szembesülni ugyanis tartogathat néhány meglepetést a kánon csecséről táplálkozóknak (Duna, 21.10).

Hétfőre ránk marad nevezett Valentinó kora: adásszünet.

Kedden ezzel szemben Valdez lovai kelnek el a film+-ról, hét után. Mennyiért, mennyiért? Este tizenegytől a Film Mánián Pár dollárral többért.

Szerdán Pofa be! Quentin jön Montargis-ból 7 után a film+-ra, friss orosz állampolgárságának teljes vértezetében! Azt tanácsolom, figyeljék jó erősen az utolsó jelenetet, mert abban az új időkhöz igazítva Jean Reno helyett, de csak egy pillanatra (!) V. Putyin tűnik fel a nagy Gerard oldalán, csippent a szemével és viccesen a szája elé emeli mutatóujját. Este kilenckor a gátlástalanul túlértékelt újabb kori román film zászlóshajója, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap úsz' be a Dunára.

Csütörtökön kölcsönadom sütőtököm, ha valaki sokáig nézi, pont olyan lesz, mint a televízió: teljesen felesleges.

Neked ajánljuk