tévésmaci

Ebenézer pulykája

  • tévésmaci
  • 2013. január 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché megváltoztatták a dolgokat, abban nem volt sok köszönet. Csak kevés.

Tél volt, de nem az a tél, amelyikben hó esik, és száncsengő hangja veri fel az álmos falu csendjét. Hanem az a tél, amelyikben a sólé kimarja a csizmánkat, bokáig gázolunk valami trutymóban, és lefröcskölnek az esztelenül száguldozó autók. Az emberek egyszerűen fellöknek az utcán, mert annyi csomagot cipelnek magukkal, hogy nem is látnak ki mögüle, s ezt a sok csomagot érthetjük nyugodtan szó szerint meg átvitt értelemben is, annyira teleszuttyant nyomorultaknak a hócipője, és még esik is valami, hogy nem látnak ki a fejükből, és föllöknek, majd azt se mondják, hogy bocsánat vagy basszáj, hanem mennek tovább, ha lehet, még ostobább képpel. Sz'al ilyen tél volt, s közkívánatra meg kellett változtatni. Már ez a "közkívánatra" is elég necces volt, mert senki nem látott semmilyen fórumon olyan lakossági beadványt, ami azt tartalmazta volna, hogy mondjuk a tanács vagy nőtanács, a népfront vagy az önkormányzat szárítsa fel a latyakot, szedje le a karácsonyi fénycafrangokat a kopasz fákról, mert különben kihívjuk a fogyasztóvédelmet. Nem voltak ilyen megkeresések, s "mafa feljegyzései szerint nemzeti konzultációt sem tartott senki a tárgyban, szívás-e a nagyvárosi vagy vidéki tél, s töröljük-e el teljesen ingyen. Akkoriban nem is nagyon volt nemzeti konzultáció, tán egyszer tartottak népszavazást, azt kellett eldönteni, hogy ityeg a fityeg? Magasan nyertek az igenek. De a rossz idő ettől nem múlt el, már azért sem, mert ezt a referendumot speciel nyáron rendezték (féltek, hogy télen többségbe kerülnének a nemek). Sztupának és Trochénak mindenesetre "szólva lett", hogy csináljanak valamit ezzel a lucskos rettenettel, mert különben cudar világ jön. Visz-szatértek hát a közeli világváros szívében fenntartott irodájukból, mint két kelletlen fecske, nyarat csinálni. Hiányzott ez nekem, morgott Sztupa, csokiba mártott sült almát tolnék inkább hobbikünsztlerek baráti karéjában a vejnahtcmarkton. Troché csak hallgatott. Mi meg nézünk. Tévét, basszus.

Szombaton (22-én) befigyel az m1-re délután Copperfield Dávid, este meg A taxisofőr, amit a súlyosan lejárt szavatossági idő miatt ma már nyilván csak Robert de Niro háréjáért érdemes megnézni: háré Krisna! Ugyanekkor (este 11) a ViaSat3 az ", testvér, merre visz az utad? c. marhaságot tolja - nehéz lesz a választás. Mi lenne, ha alunnánk?

Vasárnap este kilenckor A remény rabjai (Duna) versengenek A panamai szabóval (AXN) és a pizzafutárölő Kefír Sutherlanddel (Fülke; film+). Éjjel egy előtt a világ második legjobb filmje kezd a Film Mánián (Amarcord). Az első A hosszútávfutó magányossága.

Hétfőn itt a karácsony, a tévénézés halála. Az Igazából szerelmet ma a ViaSat3 adja. A nemzeti közszolgálat viszont ad a kultúra testinek, nyolctól a Koncsalovszkij-féle Diótörlő, s amint véget ér, a Duna indítja a Kancsalovszkij-féle Garázsfuvolát, olcsóért, vagy elnéztem valamit. Jane Eyre kel vele versenyre, szintén az egyesen. A Film Mánián 20.40-től Hair lesz, válasszunk onnan egy szép karácsonyi dalt, ami szintén a fuvolázással kezdődik, míg a csajok a parkban lovagolnak.

Kedden a tv2 adja az Igazából szerelmet.

Szerdán ki? A ViaSat3 a Sztárom a párommal jön. Hol a bánatban van a Négy esküvő, egy temetés? Biztos leselejtezték az agyonhasznált kópiát. A Film Mániáról megint egy órával lekésik az Éjféli cowboy. No, barátaim, ha olvastátok volna a Huckleberry Finnt, most örülnétek, mert az AXN kilenckor elkezdi A Hatfield-McCoy-viszályt adni - s lezúzza három nap alatt. Nagy történet, az amerikai mitológia egyik sarokköve, igyekvő film, rossz színészekkel, s a főhős Kevin Costner házi rendezőjével. De még így is majdnem jó.

Csütörtökön a tv2-n Az elveszett frigyláda fosztogatói, a ViaSat3-on pedig a Veszedelmes viszonyok Malkovichcsal.

Szombaton (29-én) négyesével kezdi adni naponta az AXN a Justified harmadik évadát! Azért, mert január 8-án jön a negyedik! Itt a karácsony, ajándékozd el a tévédet!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.