Amikor Sztupa és Troché - "mafa határozott figyelmeztetése ellenére - a tőzsért, a rettenetes Háromszor Tőzsért keresték, át kellett vágniuk a vásáron. Nem szokásos hetivásár volt az, hanem országos állat- és kirakodóvásár. Lassan mentek, megálltak majd' minden sátornál, nem kerülték el a hurkasütőt és a pálinkásbutikokat sem. De akármilyen komótosan is haladtak, vásárfiát még egyikük sem vett, noha már látták a marhakereskedőket, lókupeceket, még az egy szem kígyóbűvölőt is; félős volt, hogy azonnal célba érnek. Szerencsére Troché megpillantotta a híres kajdacsi bicskás, Pemete asztalát, csupa fényes, hívogató szerszámmal rakva. Ej, lesz itt vásárfia, vágta hátba Sztupát, aki ugyancsak rikkantott egyet nagy felindultában. Pemete egykedvű biccentéssel fogadta őket, de kisvártatva mégis előbújt belőle az üzletember: van tengelici caklim is, csak még nem raktam ki, meglehet, nem is fogom, de nektek olcsóért megszámítom. Ne tegezzé', vetette oda Troché, valahogy furcsán elnyújtva az é hangot. De Sztupa csak annyit mondott, muta'! Troché csak nem nyugodott, gyöngyházas nyelű szalonnázót virítsál, kiscselédem! Pemete mintha zavarba jött volna, amit parancsol az úr, és mutatta a szalonnázókat, volt neki fanyelű, agancsos, szarunyelű, de gyöngyházas bizony nem. Gyöngyházasban görbe nagyfejes, gráci (grazi ti.), kismaskara, tán még kacor is volt, de náder biztosan, ám szalonnázó se nagy, se kicsi, se asszonynak való. Pemete még egy patadát is elővett, de hiába, Troché megmondta, így nem lesz üzlet, maga nem is bicskás, hanem csak egy... ám itt elakadt a szava, mert megakadt a szeme egy halason, sőt, hogy ne mondjam, halacskáson, na, az tényleg szép darab volt. Sztupa közben kedvvel forgatta markában a tengelici caklit, látszott, hogy odáig van érte. S ekkor megszólalt mögöttük egy reszelős hang: fegyverkezünk, fegyverkezünk? Hátra sem kellett fordulniuk, elég volt Pemete rémült képére pillantani, s tudták, a rettenetes Háromszor Tőzsér érkezett. Mint kegyedék a tévé elé.
Pénteken, no nem most, a múlt pénteken a helybéli lágyszívű kritikus elvitt magával a moziba, hogy nézzük meg Koltai Róbert Magic Boys című alkotását, híres külföldi színészekkel. Az volt ám a nagy szó! Michael Madsent is bírom nagyon, de ahogy Vinnie Jones mászkált a zsinórpadláson vérszomjasan, meg amilyen rémisztő ábrázattal ment le a pincébe, hát, az jutott eszembe, hogy ha megint csinálnának egy filmet Lugosi Béláról, egyszer már ugye csináltak, a nagyszerű Ed Woodot, amiben a nagyszerű Martin Landau Oscart is kapott Lugosi megformálásáért, nos, ha még egyszer..., akkor bizony Vinnie Jonesnak kéne adnia benne Lugosit, mert kiköpött olyan, s a játéktudásuk is nagyjából stimmel. Meg is kértem üstöllést jó földimet, Dávidot Kalászról, hogy formálja képpé e képzetet, s ő nem totojázott; nagy tudású fiú. Nézzék csak! S ha már itt tartunk, csatlakozván a tárgyban előttem szólóhoz, felháborítónak találom, hogy a világon legismertebb magyarról nincsen Pesten utca elnevezve: Lugosi Béla utcát ide, de menten! Amúgy ezen a pénteken is tré a műsor, éjjel egykor lesz a Film Mánián az Éjféli cowboy - az is ugye órás késéssel.
Szombaton is csak az az egy szem Tűzszekerek lesz a film+2-n, ötkor, amit már ezerszer láttunk.
Vasárnap ellenben cipóra röhögjük a buránkat, már délutántól. Negyed hatkor Folytassa, cowboy! (felteszem, az Éjféli cowboy folytatása) a Film Mánián, este pedig a ViaSat3-on Bean, az igazi katasztrófafilm, amelyben, ha jól emlékszem, Whistler anyját teszi magáévá hősünk. Fene a gusztusát!
Hétfőn tekintettel komcsi múltunkra, adásszünetet tartunk.
Szerdán is.
Kedden a Steve Biko emlékének szentelt Kiálts szabadságot! c. filmet dettó kommancseró múltunk miatt toljuk a Dunán kilenctől, s még utána belefér A Sakál apja (vagy napja) is a Film Mánián.
Csütörtökön mit nekem Ludas Matyi és Amélie csodálatos élete az m1-en, ha egyszer a tv2 egyben adja le az Addams Family, a galád család mindkét részét délután.
Ezekért nem érdemes tévét nézni, másért meg pláne.
