Szily László

A fű és a gomba között az a különbség, hogy ha szívsz, akkor tudod, hogy a hallucinációk nem igaziak, a gombánál viszont egyáltalán nem - mondta tudálékosan Jean Christophe. Vagy úgy, gondoltam, és amúgy viccesen megcsipkedtem a csőre alatti, pihés fehér tollal borított bőrlebenyt, aztán visszakapcsoltam hármasba.

A magyar pisztránghorgászok elképedve fogadták, hogy két minisztérium közös rendelettel eltörölte a szivárványos pisztráng tilalmi idejét, így arra az ívás idején is szabad horgászni. A Narancs által megkérdezett minisztériumi főosztályvezető-helyettes arra hivatkozott, hogy a szivárványos pisztráng nem szaporodik Magyarországon, a horgászok érdekvédelmi szervezetének vezetője pedig arra, hogy úgyis kevés van belőle. A legtapasztaltabb hazai pisztrángtenyésztő szerint amellett, hogy a szivárványos bizonyíthatóan szaporodik legalább két patakban, az új szabályok veszélyeztetik az őshonos sebes pisztráng túlélését is.

A váci vasútállomásra beszéltük meg a randevút. A peronon először egy csapat bóbitás királypingvinnel találkoztam, komoly arckifejezéssel billegtek a Vendéglátó Vállalat 387. sz. Italboltja felé. Aztán észrevettem A.-t, akivel ismeretlenül, e-mailen keresztül beszéltük meg a menyhalazást. Bár még sohasem találkoztunk, nem lehetett eltéveszteni. Nem csak azért, mert rajta kívül, ismeretlen okból, csak pingvinek tartózkodtak az állomáson. A horgászokat kivéve senki sem hord ujjatlan, fényes ízeltlábú-dzsekit.

A másnapi keszegezést tervezgettük I.-vel a Zóna Büfében. Majszi a tizedik kockacukrot kunyerálta lógó nyelvvel a dúsan tetovált pultostól, én ugyanúgy a tizedik gin-sört. A vicces kedvű pultos ezúttal nem a földre, hanem a kutya orrától öt centire, a bárszékre tette a cukrot. Majszi vadul szimatolt -hol az a kurva cukor??? -, majd könnyes, vádló tekintettel összeomlott. Tapi közben azzal kísérletezett, hogy lehetséges-e a földön fekve kienni a tálból az ajándék körömpörköltet. Kértem a felszolgálótól egy ollót és egy flakon extra zsíroldó hatású mosogatószert, és nekiláttam kibányászni a csontdarabkákat az állat bal hallójáratából. I.-vel egymásra néztünk. Igen. Minden korábbi tudósnál közelebb állunk ahhoz, hogy sikerüljön kitenyészteni az agy nélküli kutyát.

Az idén jó volt a vándorhorgásznak. Szigligeten bőséges volt az otellótermés, ráadásul új, térhatású képeket akasztottak ki a diszkóban. Vaskeresztesen ugyan bezárt Európa legnagyobb cumigyára, de virágzik a borkombinát. A Dunában és a Tiszában egyre több a menyhal, és már Pest központjában, a SOTE-klubtól száz méterre is foghat afrikai harcsát az, aki elviseli, hogy a leendő zsákmány a kifogás előtt órákon át a felszínen lebeg, gonoszul tátog és meredten fixírozza a horgászt. ´97-ben a horgászcikk-ipart nem forgatta fel a Tasmán Ördög tavalyi megjelenéséhez hasonló kataklizma, de kétségtelen, hogy igencsak elterjedt pontycsali lett a bojli.

"Mit szólna ahhoz, ha ezüstkarikát rakatnék a köldökömbe?" - kérdezte huncutul a kövér halőrnő, már a kocsmában ülve. Nem tudtam felelni. A tévében éppen a 100-ból 1 című vetélkedő ment, és arra a kérdésre, hogy melyik nép lakhelye a jurta, ketten azt a választ adták, hogy a jugoszlávé.

"Olyan hideg volt, hogy a csula megfagyott a levegőben" -mesélte volna később Géza bácsi, öreg mesterünk, ha eljön velünk a rácalmási kőgátakra süllőzni. Géza bácsi azonban egyrészt olyan büdös, hogy senki sem engedné beülni az autójába, másrészt pár hete úgy berúgott, hogy arcra esett a bringájáról, és még mindig csak makogni tud, és plasztikai rehabilitációra jár. Szóval Géza bácsi nem jött el, kapás viszont annál több volt.

Az MTK-Croatia Zagreb-focimeccs első félórájának végén nem volt verekedés a Hungária körúti stadion klubházában. Senki sem nyúlt Somlai Jánoshoz, a TV 2 riporteréhez - állítja Lasz György, az In-Kal Security tulajdonosa. A jelek szerint igencsak paranoid újságíró a jó társaság, a szívélyes bánásmód, az ET-ÜD málna és a sós kisperec ellenére elmenekült a helyszínről, méghozzá annyira szeleburdi sietséggel, hogy eltörte a saját orrát és összeverte az arcát, bontakozik ki az őrző-védő által vázolt történet. A Narancs által zágrábi száműzetésében megkeresett Somlai ezzel szemben kitart amellett, hogy akkreditációja ellenére az in-kalosok brutálisan összeverték.

A csali horogra nyársalásakor derült ki, hogy a csajomnak - aki Sanyi (orvhorgász) barátom lánya, s akit két éve ufók látogattak meg - gilisztafóbiája van. A hirtelen kitörő gilisztafóbia tréfás tüneteket produkál -főként azoknak, akik a partról figyelik az eseményeket. A csónakban egyébként is úgy pattogott a feszültség, mint egy csehszlovák damil fárasztás közben, mert Barbara közölte, hogy sohasem csókolózna olyan emberrel, aki fokhagymás főtt disznófejet eszik ebédre.

Gyanútlanul ültem a csónakban. Még nem tudtam, hogy a legkisebb hal kifogóját egy óriási, dülledt üvegszemű, szárított halfejjel jutalmazzák. Ha tudom, inkább belevetem magam a vízbe. Ehelyett meredten figyeltem az úszót, majd bevágtam, elvégre horgászversenyen voltam. A szomszédos ladikban, lehet, hogy a kora hajnali időpont tette, de határozottan úgy láttam, két püspöksüveges, a szokásos jogging helyett aranyhímzéses ornátust viselő versenyző ült, és etetés közben az aszkézis mibenlétét elemezte.

Mit tud az átlagos városi ember a juhászokról? A juhásznak 1) egész évben nem kell fürödnie, 2) már-már misztikusan szoros kapcsolata van kutyájával, 3) a misztikus kapcsolaton kívül van neki kampós botja meg baromi zsíros kalapja.

Éppen a számhoz emeltem az első falat fokhagymás kecsegét a Dunára néző csárda teraszán, amikor a szomszéd asztaltól felállt egy nagydarab, ismeretlen, baltával metszett arcú, fehér inges férfi; húszdekás pecsétgyűrűvel ékített kezét a velem szemben falatozó Sanyi vállára helyezte, majd keményen rákérdezett: "Megfelelő?" Megállt a szánkban a falat.