Telepített juhász

szerző
Szily László
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mit tud az átlagos városi ember a juhászokról? A juhásznak 1) egész évben nem kell fürödnie, 2) már-már misztikusan szoros kapcsolata van kutyájával, 3) a misztikus kapcsolaton kívül van neki kampós botja meg baromi zsíros kalapja.

Félkönyékre támaszkodva, horgászbottal a kézben hasaltam a szúrós fűfélék és száraz birkaszardarabok között a pár méter széles öntözőcsatorna partján, egy nádcsomó mögé kucorodva. Az elképzelhető legkényelmetlenebb testtartásban előrekúsztam még tíz centit, és éppen bedobtam volna, amikor vékony, magas, "Zöld Sasok" feliratú koszos pólót és piros, "Michael Jackson" márkájú orkánkalapot viselő férfi lépett mögém, kezében kampós végű bottal.

Feketesügeret szerettem volna fogni. Ez az Amerikából származó, ragadozó halfajta annyira óvatos, hogy az ember kénytelen amatőr felderítő módjára megközelíteni a vizet, hogy a leendő zsákmány el ne meneküljön. A szakkönyvek szerint csalinak használhatunk műlegyet, felszínen úszó fahalacskát vagy hosszú műanyag féregutánzatot.

A feketesügér Magyarországon nem őshonos hal, ennek megfelelően igen kevés vízben fordul elő. Lelőhelyeinek listája - hasonlóan a bankszektor, a szőrmekikészítés, a filmipar, a gyémántcsiszolás és a sajtó vezető pozícióihoz - a műlegyezők szektájának kezében van. Az engem feketesügerezni meghívó műlegyes - átérezve, hogy megszegi a Páholy szabályait - rossz lelkiismerettel megesketett, hogy soha senkinek nem árulom el, merre jártunk.

Tekintettel a feketesügér óvatosságára, a juhász hangos érkezése értelmetlenné tette a horgászatot, így jobb híján beszédbe elegyedtem vele. Társam közben gyorsan áttekert a szemközti partra műlegyezni.

Nem is annyira bántam, hogy így alakult a helyzet. Mindig őszintén érdekelt, hogyan irányítja a juhász a nyáját. Sohasem értettem, miként ért meg a kutya olyan bonyolult parancsokat, hogy "tereld balra az elejét, aztán szakítsd ki a nyájból azt a kis sántát, és hozz egy karton Szofit", ezért régóta vártam az alkalomra, hogy megismerkedjem egy hús-vér juhásszal.

Új barátom annyit rögtön elárult, hogy az ő élete sem fenékig tejfel: például napok óta nem tud elaludni, mert a nyájhoz tartozó bakkecske egész éjjel "baszogassa a birkákat". Döbbent reakciómat látva megnyugtatott, hogy nem minden kecske ilyen promiszkuus, az említett bak apja például sosem fanyalodott volna birkára. Az ősi juhászbölcsesség újabb részleteként azt is megtudhattam, hogy a kecske és a rackajuh szexuális élete kuvaszra emlékeztető állatfajt eredményez. "Ezt mindenki tudja" - nevetett barátom elnézően.

Végre eljött az én időm: a nyáj tilosba tévedt. A juhász az orrom előtt fog utasításokat adni "Tökös" nevű kutyájának! Végre fellebben a fátyol!

Tíz perc intenzív vizsgálódás után azt a következtetést vontam le, hogy talán nem minden juhász csinálja ugyanígy. Ismerősöm ugyanis egyetlen parancsot ismert, amely nagyjából a következőképpen hangzott: "kúúúrvanyádmebbaszod, he?!!!" Ehhez vadul lengette a botját, a kutya pedig megdöbbenésemre engedelmeskedett.

A fárasztó manőver befejezése után visszaültünk a fűbe. Vizsgálódásom középpontjába most "Tökös" került. Beszélgetőpartnerem ragaszkodott ahhoz, hogy a méretre és pofaalakulásra hosszú szőrű patkányt formázó állat fajtiszta puli. "Hát igen, az a bizonyos, már-már misztikus kapcsolat az ember és az őt szolgáló szeretett társ, az eb között" - gondoltam fennkölten. "Azér Tökös, mer tüzeléskor nem volt hajlandó dolgozni, mire hozzákötöttem a kocsirúdhó, aztán zsilettel kificcentettem a tökeit, nézze csak meg" - hozott vissza a juhász a földre.

Végigsimítottam a tökök szépen behegesedett helyén, aztán megbiccentettem a kalapom, és átmenekültem a túloldalra, a társamhoz. Õ az eltelt két óra alatt majdnem 40 darab feketesügeret fogott őzszőrből kötött száraz műléggyel.

Agyamat elöntötte a vér, fogtam magam, visszamentem a nyájhoz, magamhoz intettem a kecskét, majd a juhászra mutatva a fülébe súgtam egy titkos igét.

Azért mi, pestiek is tudunk valamit.

Szily László

szerző
Szily László
publikálva
1997/34. (08. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...