A halőrnő menyhalazás közben kapott el a Tisza-parton. Engedélyem nem volt, de meghívtam egy Valódi Vegyes Gyümölcspálinkára, úgysem volt kapás. "A csávóm tök buta, de úgy néz ki, mint Luke Skywalker" - mondta, ahogy leültünk az asztalhoz, és feddőn megrázta a mutatóujját, amitől rögtön rokonszenves lett. Sértett hangon megjegyeztem, hogy semmi olyanra nem gondoltam, de azért szívesen megmutatom a lézerkardomat.
Éppen megrendeltem az első kört, amikor bejött a gyermekarcú törpe, nyomában barátjával, egy medvetermetű törökkel. A törpe testalkata arányos volt, arca és magassága egy tízéves kisfiúé, de érezni lehetett, hogy sokkal idősebb. A pultnál felmászott egy koszos bárszékre, aztán fixírozni kezdett. A törzsalkoholisták hangosan biztatgatták, hogy táncoljon. Egyszer csak leugrott a székről, és őrült ugrándozásba kezdett egy VIVA-technoszámra. Hirtelen megállt, és maga elé mutatott egy köpésre. A medve kelletlenül feltápászkodott, és ő is rázni kezdett.
"A lányom barátja egy olyan Chippendale-fiú" - szólalt meg a halőrnő. Elszakadtam a táncolóktól, és rendeltem még egy kört.
"Egyszerűen gyönyörű. Úgy hívják őket, hogy Body Boys, és már táncoltak Jappánba´ is. Egyszer elmentem megnézni, hát, az egy nagy művész. Szólót táncolt. Az elején még katonaruhában volt, a végén már csak egy kisgatya maradt rajta. Erre ez a szép fiú most berakat egy karikát a szemöldökébe!"
A törpe egyszer csak ott állt az asztalunknál. Az arcomba lihegve megkérdezte: "Szánalmasnak tartasz?" Intettem, hogy nem, és rendeltem még egy kört. Levelek borították el a mocskos viaszosvászon terítőt. A halőrnő csillogó szemmel elém tolt egy párat "A 15 éves szerelmemnek írtam őket. Fél éve mindennap írok. Visszaküldi az összeset. De felbontja!"
Felemeltem az egyiket. Ennyi állt egy gyűrött füzetlapon: "Itt minden mindig ugyanolyan, nagyon unalmas, és én nem tudok másra gondolni, csak Önre. Nagyon szeretem Önt, vagy kicsit, már nem is tudom. Ön pedig még mindig nem szeret engem, ugye, Zsófia?"
Beleolvastam egy másikba. "Én eléggé szeretem Önt, hogy azt ne mondjam: nagyon. Ön viszont erre teljesen képtelen."
Nem tudtam volna megszólalni, de megmentett a törpe. Megint az arcomba hajolt, úgy lihegte, lelkesen: "Ha a barátom kérdezi, mondd azt, hogy régóta ismerjük egymást!" Semmit sem értettem, úgyhogy kértem még két pálinkát.
A gyermekarcú már a bárszéken ült, és egy szó nélkül a cigisdobozomra bökött, majd feltartotta a hüvelykujját. Megbabonázva odavittem neki az utolsó szál Pall Mallt. Biccentett, rágyújtott, aztán hátradőlt, mint Philip Marlowe az irodájában. Lábát hirtelen feltette a pultra, összenézett a medveszerű törökkel, és hisztérikusan felnevetett.
A halőrnő felpattant, egy pillanatig meg sem tudott szólalni a dühtől, majd vörös arccal odasziszegte a törpének: "Szopjon le egy puma!" Annak, úgy látszik, nem volt kedve a szexhez az észak-amerikai kontinens legnagyobb termetű macskaféle ragadozójával, mert ijedten elkotródott.
Indulnom kellett a többiekhez a partra. Fizetés után visszamentem a halőrnőhöz elköszönni. Lelkesen írt egy vastag füzetbe. Alig figyelt rám. A válla fölött belekukkantottam. Az aznapi dátum alatt ennyi állt: "Ellenőrzés. Pesti horgászok a palajon. Az egyikük meghívott a Hörcsögbe. Kicsit unalmas fiatalember volt. Félénk, nagyon jóságos, de nem eléggé határozott."
Szily László
