Menyből a hal

  • Szily László
  • 1997. november 6.

Sport

"Olyan hideg volt, hogy a csula megfagyott a levegőben" -mesélte volna később Géza bácsi, öreg mesterünk, ha eljön velünk a rácalmási kőgátakra süllőzni. Géza bácsi azonban egyrészt olyan büdös, hogy senki sem engedné beülni az autójába, másrészt pár hete úgy berúgott, hogy arcra esett a bringájáról, és még mindig csak makogni tud, és plasztikai rehabilitációra jár. Szóval Géza bácsi nem jött el, kapás viszont annál több volt.
"Olyan hideg volt, hogy a csula megfagyott a levegőben" -mesélte volna később Géza bácsi, öreg mesterünk, ha eljön velünk a rácalmási kőgátakra süllőzni. Géza bácsi azonban egyrészt olyan büdös, hogy senki sem engedné beülni az autójába, másrészt pár hete úgy berúgott, hogy arcra esett a bringájáról, és még mindig csak makogni tud, és plasztikai rehabilitációra jár. Szóval Géza bácsi nem jött el, kapás viszont annál több volt.

Kora délután érkeztünk, de csak sötétedés után jött az első. Közben volt időm elmesélni, hogy amikor a húgom pasiját az MTK-Croatia-focimeccsen összeverték az in-kalosok, öreg mesterünkhöz hasonlóan neki is eltört az orra. A mentő bevitte a gégészetre. Az orvos nézte a teljesen elferdült orrot, aztán helyretette a csontot. Kétségek közt vívódó alkotó lévén mégsem volt biztos a dolgában, úgyhogy megnézte az áldozata személyijét, és kicsit igazított a művén. Utána behívta a húgomat, hogy tetszik-e. A húgom mindig is pisze pasit szeretett volna. Pár pillanatig olyan is volt neki, de az asszisztensnő szerint a Jáninak jobban áll a merész sasorr. Eltelt öt perc, a fél kórház bent tolongott és tanácsokat osztogatott, az orvos meg egyre csüggedtebben mutatta be az új verziókat. A Jáni közben csendesen elájult.

Éppen ott tartottam, hogy a gipszet a jövő héten veszik le, és mindannyian izgatottan várjuk a végeredményt, amikor a bal oldali botom spicce megrezzent, a kapásjelző karika pedig felugrott a botig. Bevágtam. Éreztem, hogy komolyabb példány, hagytam, hogy ússzon egy kört, Tomi pedig ügyesen megszákolta a méretes, teli hasú kotont.

(Fenekező botokat dobtunk be a gát alatti mély vízbe süllőre. A megfelelően elrohasztott döglött sneciket a mélyhűtőben tartom nejlonzacskóban, ezért először kis híján "Sárgaborsópüré főtt disznófejjel"-t tűztem a horogra, de Béla időben figyelmeztetett.)

A második koton egy perccel később jött, ezúttal heringfilére. A harmadiknál csak azért lepődtem meg, mert sehol sem olvastam arról, hogy mamutoknál is alkalmazzák a családtervezés egyszerű, de annál hatásosabb módszerét. Alig fért bele a merítőszákba, és olyan anyaggal volt megtöltve, amibe jobb nem belegondolni. A következő félórában azon morfondíroztunk, hogy ki járhat ilyen időben a vízpartra dugni. Az NDK-s turisták és a mamutok kiestek, ezért Béla az ukrán uszályok személyzetét gyanúsította. Közben akasztottunk egy nejlonzacskót és egy analizálhatatlan, mintegy fél méter hosszú nyálkás gedvát. Ezek után legnagyobb döbbenetünkre fogtam egy menyhalat, majd rövid idő alatt még kettőt.

A menyhal titokzatos és perverz állat, leginkább foltos ebihalra hasonlít, kis popszakállal az álla közepén, testét vastag nyálka borítja, szóval rendkívül undorító látvány. Egész évben a kövek közt bujdokol, és csak akkor kezd élni, amikor a víz öt fok alá hűl, ráadásul kizárólag sötétben lehet fogni. A horgászkönyvek szerint "szaglása igen kifinomult", ehhez képest a leginkább olyan csalikra kap, mint az érett heringfilé vagy a rohasztott disznóbél. "A tőkehal egyetlen édesvízi rokona lévén, mája igen nagyméretű, az ínyencek különleges csemegéje" -mondja a szaksajtó. Mielőtt csorgó nyállal elrohannánk a legközelebbi horgászboltba speciális menyhalcsalikért, érdemes végiggondolni, hogy az állat nálunk átlagosan 15 dekásra nő, ezért az "igen nagyméretű" -egyébként tényleg finom -máj úgy negyed gramm lehet, a fagysérülések gyógyítása viszont fájdalmas és hosszú folyamat.

Az este további részében egy nejlonzacskón kívül más nem akadt. Másnap hallottuk, hogy Fonyódon annyira kapott a fogas, hogy még Géza bácsi is nyolcat fogott. Nem baj. Nekünk sokkal több kapásunk volt, az öreget meg bosszúból meghívtam egy dunai süllőzésre.

Szily László

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.