Kora délután érkeztünk, de csak sötétedés után jött az első. Közben volt időm elmesélni, hogy amikor a húgom pasiját az MTK-Croatia-focimeccsen összeverték az in-kalosok, öreg mesterünkhöz hasonlóan neki is eltört az orra. A mentő bevitte a gégészetre. Az orvos nézte a teljesen elferdült orrot, aztán helyretette a csontot. Kétségek közt vívódó alkotó lévén mégsem volt biztos a dolgában, úgyhogy megnézte az áldozata személyijét, és kicsit igazított a művén. Utána behívta a húgomat, hogy tetszik-e. A húgom mindig is pisze pasit szeretett volna. Pár pillanatig olyan is volt neki, de az asszisztensnő szerint a Jáninak jobban áll a merész sasorr. Eltelt öt perc, a fél kórház bent tolongott és tanácsokat osztogatott, az orvos meg egyre csüggedtebben mutatta be az új verziókat. A Jáni közben csendesen elájult.
Éppen ott tartottam, hogy a gipszet a jövő héten veszik le, és mindannyian izgatottan várjuk a végeredményt, amikor a bal oldali botom spicce megrezzent, a kapásjelző karika pedig felugrott a botig. Bevágtam. Éreztem, hogy komolyabb példány, hagytam, hogy ússzon egy kört, Tomi pedig ügyesen megszákolta a méretes, teli hasú kotont.
(Fenekező botokat dobtunk be a gát alatti mély vízbe süllőre. A megfelelően elrohasztott döglött sneciket a mélyhűtőben tartom nejlonzacskóban, ezért először kis híján "Sárgaborsópüré főtt disznófejjel"-t tűztem a horogra, de Béla időben figyelmeztetett.)
A második koton egy perccel később jött, ezúttal heringfilére. A harmadiknál csak azért lepődtem meg, mert sehol sem olvastam arról, hogy mamutoknál is alkalmazzák a családtervezés egyszerű, de annál hatásosabb módszerét. Alig fért bele a merítőszákba, és olyan anyaggal volt megtöltve, amibe jobb nem belegondolni. A következő félórában azon morfondíroztunk, hogy ki járhat ilyen időben a vízpartra dugni. Az NDK-s turisták és a mamutok kiestek, ezért Béla az ukrán uszályok személyzetét gyanúsította. Közben akasztottunk egy nejlonzacskót és egy analizálhatatlan, mintegy fél méter hosszú nyálkás gedvát. Ezek után legnagyobb döbbenetünkre fogtam egy menyhalat, majd rövid idő alatt még kettőt.
A menyhal titokzatos és perverz állat, leginkább foltos ebihalra hasonlít, kis popszakállal az álla közepén, testét vastag nyálka borítja, szóval rendkívül undorító látvány. Egész évben a kövek közt bujdokol, és csak akkor kezd élni, amikor a víz öt fok alá hűl, ráadásul kizárólag sötétben lehet fogni. A horgászkönyvek szerint "szaglása igen kifinomult", ehhez képest a leginkább olyan csalikra kap, mint az érett heringfilé vagy a rohasztott disznóbél. "A tőkehal egyetlen édesvízi rokona lévén, mája igen nagyméretű, az ínyencek különleges csemegéje" -mondja a szaksajtó. Mielőtt csorgó nyállal elrohannánk a legközelebbi horgászboltba speciális menyhalcsalikért, érdemes végiggondolni, hogy az állat nálunk átlagosan 15 dekásra nő, ezért az "igen nagyméretű" -egyébként tényleg finom -máj úgy negyed gramm lehet, a fagysérülések gyógyítása viszont fájdalmas és hosszú folyamat.
Az este további részében egy nejlonzacskón kívül más nem akadt. Másnap hallottuk, hogy Fonyódon annyira kapott a fogas, hogy még Géza bácsi is nyolcat fogott. Nem baj. Nekünk sokkal több kapásunk volt, az öreget meg bosszúból meghívtam egy dunai süllőzésre.
Szily László
