Püspök és paptetű

  • Szily László
  • 1997. október 2.

Sport

Gyanútlanul ültem a csónakban. Még nem tudtam, hogy a legkisebb hal kifogóját egy óriási, dülledt üvegszemű, szárított halfejjel jutalmazzák. Ha tudom, inkább belevetem magam a vízbe. Ehelyett meredten figyeltem az úszót, majd bevágtam, elvégre horgászversenyen voltam. A szomszédos ladikban, lehet, hogy a kora hajnali időpont tette, de határozottan úgy láttam, két püspöksüveges, a szokásos jogging helyett aranyhímzéses ornátust viselő versenyző ült, és etetés közben az aszkézis mibenlétét elemezte.
Gyanútlanul ültem a csónakban. Még nem tudtam, hogy a legkisebb hal kifogóját egy óriási, dülledt üvegszemű, szárított halfejjel jutalmazzák. Ha tudom, inkább belevetem magam a vízbe. Ehelyett meredten figyeltem az úszót, majd bevágtam, elvégre horgászversenyen voltam. A szomszédos ladikban, lehet, hogy a kora hajnali időpont tette, de határozottan úgy láttam, két püspöksüveges, a szokásos jogging helyett aranyhímzéses ornátust viselő versenyző ült, és etetés közben az aszkézis mibenlétét elemezte.

Bevágtam, de nem az történt, ami ilyenkor szokott. A zsinór nem csavarodott a nádszálakra, az úszó sem tört ketté, sőt a horogra tűzött csontkukacok sem pattantak az arcomba. A botot "elementáris erő igyekezett kitépni a kezemből", az orsóról "recsegve szaladt le a damil", az úszó "nyílként fúródott a titokzatos mélységbe". Mi lehet ez? Talán "Kapitális Aranyhasú"? Vagy "ázsiai Növényevő Torpedó"? Esetleg "Vizeink Tigriscsíkos Útonállója"? "Kínából Származó Planktonevő óriás"? "Nemcsók János Balatonért Felelős Kormánybiztos"?

A helyzet drámai volt. Hirtelen végigpergett előttem az életem.

Az első totyogó lépések. Snecizés a Zagyván hatévesen. Az első peremfutó orsó. Egy koraérett osztálytársnőmnek remegő kézzel mutatom meg a döglött bodorka helyes horogra fűzését. Heuréka!!! Felnőttem; Váradi Hedvig egy buli után hajlandó volt megérinteni a twisteremet. Aztán a munkás évek. Egy sasorrú, töpörödött öregember, aki mindig előttem ül az MTK-pályán. Több fordulón keresztül találgatom, hogy mit tart minden alkalommal a fogai között. Egyszer megnézem közelről is. Akkor még képes voltam meglepődni. Kopjafa alakúra faragott fogpiszkáló volt.

Mit jelent mindez? Határozott cél felé halad az élet, vagy körbe-körbe jár, mint egy rosszindulatú balin? Volt ennek értelme? Megérte? Vagy inkább végig keszegeznem kellett volna?

A végső titok közelében jártam, amikor a Tomi, akivel párban indultunk a versenyen, profánul rám kiáltott, hogy próbáljam közelebb húzni a halat. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Próbáltam magam felé cibálni az állatot, de az "egy gyorsvonat sebességével visszatört a mélybe".

A csónak veszedelmes imbolygásba fogott. Elborított a halálfélelem. Édes istenem, annyi mindent másképpen kellett volna csinálnom. Mégsem kellett volna azt írnom tegnap egy e-mailben, hogy a színházba menetel puszta lehetősége annyira felzaklatott, hogy "mézzel bekent katolikus papokra kellett lövöldöznöm utána, hogy visszajöjjön a lelki békém". Mennyivel nyugodtabban nézhetnék a perceken belül várható tragikus, de végtére is egyszer mindenképpen bekövetkező esemény elé, ha nem megyek el a múlt héten abba a buliba, ahol - most mennyire bánom! - annyira becsavarodtam, hogy a saját édes húgomat meg a pasiját egy órán keresztül Gazdálkodj okosan!-figurának láttam.

A veszély élesre állította minden érzékszervemet. Tisztán hallottam, hogy a szomszédos csónakban az egyik püspök éppen azt kérdezi a másiktól, hogy "Mi az aszkézis?", mire a másik rávágja, hogy "a majom keze", erre az első püspök rövid hallgatás után felhörren, és fejbe vágja a pásztorbotjával.

Ismét Tomi rángatott vissza a földre azzal az ideges hangon elhadart jó tanáccsal, hogy bármekkora is a hal, lesz, ami lesz, húzzam fel végre a felszínre, és ő megszákolja, merthogy a verseny első fordulója csak háromórás, és én már vagy félórája fárasztok. Így is tettem.

Most én kaptam egyet a fejemre, méghozzá a szák nyelével. A rettentő zsákmány ugyanis kétcentis paptetűnek - hivatalos neve: vágó durbincs - bizonyult.

A második forduló után jött az eredményhirdetés. A díjak elleptek egy mormon családra tervezett ebédlőasztalt. A sok tízezres botok és orsók közül rosszindulatúan meredt a versenyzőkre a szárított halfej.

Most itt áll az íróasztalomon, és kajánul figyel, a paptetű pedig az akváriumban úszkál. Naponta háromszor etetem extra adag tubifexszel, az első hormonkezelést a jövő héten kapja. Sokba lesz nekem, de nem adom fel. A legnagyobb hal kifogója ugyanis egy "festészettel is foglalkozó, ügyes kezű sporttársunk" olajképét nyerte. Jól fog mutatni a szárított fej mellett.

Szily László

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.