Szőnyei Tamás

Az orosz író magyar sorstársának életútja nem tárgya a Terror Háza Szolzsenyicin-kiállításának, pedig bensőséges kapcsolatukat egykor árgus szemek figyelték.

Az 1956-ban "ugráló" írók egyikeként Örkény Istvánnak is "le kellett tennie a garast" a konszolidáció mellett - vívódását az állambiztonsági szolgálat is nyomon követte.

Sokan úgy emlékeznek, hogy a nemrég elhunyt író-politikus hajdani fedőnevét Raszputyin, az orosz kultúrkör rejtélyes, ördögi figurája ihlette. Tévedés: valójában Raszkolnyikov, a regénybeli diák nevét vette magára 1957-ben, főiskolás korában.

A XIII. VilágVeleje Fesztiválra való készülődés idején világvége-hangulat is beszüremkedett az Erzsébet tér mélyére: kétséges, hogy a megszokott mederben folyhat-e tovább itt az élet, miután az eddigi programszervező csapatnak január végével távoznia kell. Tíz év után: annyi.

Baráth Magdolna a szovjet tanácsadókról.

Ősszel kormányhatározatok születtek egy új nemzeti közgyûjteményi épületegyüttes létrehozásáról és ezzel összefüggésben a Magyar Nemzeti Galériának a Szépmûvészeti Múzeumba történõ beolvasztásáról. A szakmai egyeztetést és hatástanulmányokat nélkülözõ intézkedés ellen tiltakozva lemondott a galéria fõigazgatója, Csák Ferenc. A Szépmûvészetit irányító Baán László immár kettõs funkciójában beszél terveirõl.

Így leskelődtek a "renitens" újság után.

A bihari pusztáról indult Sinka István (1897-1969) a népi írók csoportjának legkonokabb képviselőjeként nem publikált - nem is publikálhatott volna - a Rákosi-érában. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején már visszaterelték volna az irodalmi életbe, ám ez csak az első Kádár-évben sikerült - állambiztonsági segédlettel.

Újrázó kedvencek, debütáló legendák és masszív táncritmusok egészséges keveréke öt napon át.

Száz éve született, négy éve hunyt el. 1956-tól 1989-es hazatelepüléséig gondja volt rá a titkosszolgálatnak.

Állandóság és változás - tavalyról és régebbről visszatérő, illetve eddig nem látott fellépők közül választhatunk.

Születésének 125. évfordulója alkalmából konferenciát tartottak Budapesten, és kötetbe gyűjtötték Dosztojevszkij-tanulmányait - az alábbiakban 1957-től kezdődő megfigyeléséről olvashatnak.