Csurka István az állambiztonsági aktákban

Bűnhődés a bűn előtt

Belpol

Sokan úgy emlékeznek, hogy a nemrég elhunyt író-politikus hajdani fedőnevét Raszputyin, az orosz kultúrkör rejtélyes, ördögi figurája ihlette. Tévedés: valójában Raszkolnyikov, a regénybeli diák nevét vette magára 1957-ben, főiskolás korában.


Fotó: MTI

"Csurka István író folyó hó 22-én arról beszélt igen röviden, hogy nem hiszi, hogy az idén összeszednék azokat az egyéneket, akik már voltak bent az októberi események miatt. (Ő is érdekelt volt némileg, mint a Színház és Filmművészeti Főiskola egykori diákja.) Azt mondta pár szóval, a konszolidációnak a hatásait érezzük - nem szabad egy ilyen lépéssel azt tönkretenni. Az emberek zömének benőtt a feje lágya, aki pedig akar valamit csinálni - az igya is meg annak a levét.

Érdekes, hogy Csurka öccse, a színész, a keresztneve, azt hiszem, László, a Nemzeti Színház tagja nagyon félt, hogy a kritikus napokban beviszik 'üdülni' egy-két hétre. Hozzájárult a félelméhez, hogy ügyében pár hónappal ezelőtt még kihallgatásokat is végeztek" - jelentette 1960. október 24-én az 1956 utáni évek egyik legszorgalmasabb ügynöke, a színészek, újságírók, írók és sportolók köreiben forgó "Meszlényi Károly" (M-18667/7). Azt is megjegyezte, hogy érzése szerint a testvérek őszintén beszéltek: "A két Csurka valóban be volt vagy talán van még mindig gyulladva, bár az utóbbi egy esztendőben főleg a Pista sokat változott, előnyére és pozitív jelzéssel."

Soha senkiről senkinek

Nincs - és valószínűleg soha nem is volt - mód annak ellenőrzésére, hogy a 26 éves, kétkötetes író valóban őszintén és az mondta, amit az ügynök továbbított, de tény: jó oka volt óvatosan fogalmazni. Nyilván nem akart alapot adni arra, hogy megint bevigyék. Ráadásul saját sorsa alakulásából tökéletesen tisztában lehetett vele: bárkivel megtörténhet, hogy besúgót akarnak faragni belőle, és sosem tudni, kinél jártak sikerrel - tán épp azzal, akivel beszélget.

Ismerte ezt a helyzetet, ebben a cipőben járt ő maga is.

Csurka István emberpróbáló évei voltak ezek. 1956-os tevékenysége miatt 1957. április 12-től augusztus 26-ig közbiztonsági őrizetben, azaz internálva volt.

"Nevezett már az ellenforradalom kitörése előtt aktív tevékenységet fejtett ki az úgynevezett 'Diák Bizottság'-ban. Itt támadta a főiskola kommunista tanárait. Az 1956. október 23-i tüntetés egyik szervezője volt a Színművészeti Főiskolán. 1956. október 28-án a Bp. XIV. Vorosilov u. 97. sz. alatt lévő diákszálláson ő szervezte meg a nemzetőrséget és annak parancsnoka lett. Mint ilyen részt vett a 'Kilián'-laktanyában tartott 'nemzetőr' parancsnoki értekezleten, amit Király Béla tartott. Az egysége és ő is még november 4. után is rendelkeztek fegyverrel. Állítása szerint fegyveres harcban nem vett részt. Az ellenforradalom leverése után azt hangoztatta, hogy lemegy vidékre és fellázítja a parasztságot a kormány ellen. Háy Gyula író letartóztatásakor tanuló-sztrájkot akart szervezni, amit a karhatalom akadályozott meg. Mint őrizetes, nyíltan hangoztatta kommunista ellenességét, véleménye szerint a kommunizmus nem valósítható meg."

Nyilvántartási anyagának (O-16615/185) felülvizsgálásakor, 1965-ben írták róla ezeket a BRFK Politikai Osztályán, de furcsa mód nem szerepel itt az, hogy a BM II/5-1. alosztály 1957. augusztus 16-án, a kistarcsai táborban, terhelő adatok alapján ügynöknek szervezte be. 23 éves volt akkor. Fedőnevét maga választhatta: így lett "Raszkolnyikov". A beszervezés tényét és Csurka István hálózati éveinek tömör foglalatát egy 1971-es jelentés rejti, méghozzá a Csurka barátjáról és lóversenykedvelő írótársáról, Rákosy Gergelyről vezetett dossziéban (O-18655). E jelentés több sorát valaki, valamikor, valamiért fekete rostirónnal átsatírozta. Hogy ki, mikor és miért - nem tudni. Fény felé tartva valamelyest szabad szemmel is kibogozható a lefedett szöveg egy része, de az okmányszakértő 1998-ban, a közszereplők átvilágításakor speciális optikai eszközökkel megfejtette - ha nem is az egészet, de a titok legfontosabb részét. Eszerint Csurka a B-105133. sz. irattári dossziéban mint "volt hálózati személy" szerepelt, s "az együttműködést az internáló táborból való kiszabadulása reményében vállalta. Írásos jelentést egy esetben sem adott. A kapott feladatokat nem hajtotta végre, mivel egyéniségével nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy más személyekre terhelő adatokat szolgáltasson."

Felszabadulás

Az okmányszakértői véleményt visszaemlékezéseiben közölte Csurka István (Az esztéta, Magyar Fórum Könyvek, 2006). Ezzel bizonyította: igazat állított, amikor a rendszerváltás után, némi kényszer hatására, de az aktív politikusok közül elsőként ismerte el, hogy internálása idején aláírt kiszabadulásáért, de azután soha senkiről jelentést nem adott (Átvilágítás, Magyar Fórum, 1993. július 1.). Állítása szerint a kormány 1990-es megalakulása után többen is éreztették vele, hogy tudnak róla valamit: Antall József miniszterelnök azt tanácsolta, tárja fel helyzetét Göncz Árpád államfőnek; az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozását célzó, ám megfeneklett Demszky- Hack-törvényjavaslat idején pedig a Magyar Narancs nevében egy "nagyon fiatal és nagyon csinos hölgy" nyilatkozatra kérte az ügyben. Csurka azonban még évekig várt a megszólalással.

Az idézett sorokból következően beszervezése után nem hajtotta végre feladatait - vagyis kapott titkos feladatokat. A kapcsolattartás bizonyos szintjéig elment. Időnként találkoznia kellett tartótisztjével, muszáj volt beszélgetnie vele. Nem tudni, miként oldotta meg a semmitmondás problémáját, s hogy a tartótiszt ezt miként rögzítette (hiszen neki írásban jelentenie kellett a nemcsak a megvalósult, de az esetleg elmaradt találkozókról is): "Raszkolnyikov" munka-dossziéjának csak a száma ismert (M-21445), az akta még nem került elő - ha tényleg nem tartalmazott érdemleges információt, semmi oka nem lehetett, hogy a normál ügymenethez tartozó selejtezés során ne semmisítsék meg.

Csurka Istvánt 6-os kartonja szerint "presszió és politikai meggyőződés" alapján, színészi és írói vonalra szervezték be. Anyagát hét év után, 1964 februárjában irattározták kizárt hálózati személyre utaló kóddal. Harmincéves volt ekkor. Az Átvilágítás publikálásakor őszintesége nem terjedt ki arra, hogy közölje, Dosztojevszkij regényhősének a nevét vette magára. Érdekes egybeesés, hogy épp a "Raszkolnyikov"-dosszié irattározásának évében, 1964-ben jelent meg a Miért rosszak a magyar filmek? című elbeszélése kötetben és filmvásznon (Százötös mellék, Szépirodalmi, a film rendezője pedig Fejér Tamás). Ennek témája kísértetiesen hasonlít Nagy Lajos Raszkolnyikov Budapesten című novellájáéra: Nagynál a Bűn és bűnhődés színpadi változata alakul át a direktor, a dramaturg, a rendező és a színészek nyomására drámából zenés, táncos revüvé, Csurkánál pedig egy mások bűnei miatt meghurcolt ártatlan ember közéleti drámája alakul át zenés, táncos vígjátékká a filmgyári lektorátus, a dramaturgiai tanács és az igazgatóság nyomására.

Miután az állambiztonság belátta, hogy Csurka szolgálataira nem számíthat, az író levethette "Raszkolnyikov" álruháját. Az 1960-70-es évek egyik legsikeresebb szerzője az 1980-as évtized egyik meghatározó ellenzéki hangja és arca lett. Az idő előrehaladtával egyre intenzívebb politikai szerepvállalásának gazdag lenyomatát őrzik az állambiztonsági papírok. Szinte mindenről akad ügynöki és/vagy személytelenebb összefoglaló jelentés a Duray Miklós bírósági tárgyalásán való, Cseres Tiborral és Mészöly Miklóssal közös demonstratív megjelenésétől kezdve a nyugati fórumokon történt megszólalásai miatt rámért szilenciumon keresztül az írószövetségben és az MDF létrehozásában vállalt szerepéig.

Ezeknél az eseményeknél kevésbé ismert az 1973-as ügye. Az írószövetség szigligeti alkotóházában, részeg jókedvében - hogy befejezte a munkát, ami miatt odautazott - zsidózással és komcsizással szórakoztatta magát, majd az egyik megbántott idős hölgyvendégtől az ágyban akart volna bocsánatot kérni. Harminchárom évvel később, Az esztétában az este "legvisszataszítóbb" megnyilvánulásának, önmagából való kifordulása "legékesebb" bizonyítékának nevezte, hogy egyáltalán eljutott eddig a gondolatig, s úgy vélte, sokkal inkább ezért érdemelt volna felelősségre vonást, mint a zsidózásért és leninezésért. A Művészeti Alap irodalmi szakosztálya, majd a rendőrség azonban nem a társasági modor, hanem a politika szempontjából vizsgálta az ügyet. Előbbi megrovásban részesítette, s egy évre kizárta egyes szolgáltatásokból és a tagsággal járó előnyökből, a rendőrségi vizsgálat ügyészi figyelmeztetéssel zárult (V-159444). A jegyzőkönyv szerint Csurka csodálkozott, amiért handabandázását politikai kijelentésnek minősítették, és közölte: "Ezt megelőzően soha hasonló kijelentéseket nem tettem, írásaimban, írói működésemben ennek nyoma nincs. Az antiszemitizmus mint olyan, tőlem távol áll, ezt egyébként az írószövetség fegyelmi tárgyalására megidézett több évtizedes barátaim (Zelk Zoltán, Déry Tibor, Réz Pál) elmondták és igazolták. Én úgy ítélem meg a dolgot, hogy én igenis vétettem az írói etika és a szocialista együttélés alapvető normái ellen, de kijelentéseimmel, viselkedésemmel semmilyen ellenséges politikai nézetnek nem kívántam szószólója lenni, avagy hovatartozásomat így kifejezésre juttatni."

Csurka István 1973-ban könnyen és joggal hivatkozhatott arra, hogy írói működésében nyoma sincs antiszemita és antikommunista szövegeknek. A korabeli cenzurális viszonyok közepette, ha akarta volna, sem tehetett volna közzé ilyesmit. A rendszerváltás azonban, amelyért személyesen is sokat tett, számára is elhozta a nyílt zsidózás és komcsizás szabadságát. Az alkoholra sem kellett hivatkoznia többé.

Minderről bővebben a szerző tavasszal megjelenő Titkos írás - Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990 című kötetében.

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.

Akire rámondják

Magyar Péter feljelenti Orbán Viktort – lelke rajta, a jobboldalon mindig is nagy becsben tartották az ország hagyományait, az ilyesminek tényleg van itt csőstül (ti. hagyománya). Amíg viszont tövig rágjuk a körmünket, hogy a tisztelt hatóságok hazavágják-e a miniszterelnököt az aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásaiért, a feljelentés tartalmi része módot ad mindannyiunknak egy pillantást vetni jelen közállapotainkra. Továbbá a jövő kecsegtető ígéreteire is.

Muszkavezetők

Múlt hétfőn egy pilisi lakossági fóruma után a 444 újságírója megkérdezte Szijjártó Péter külügyminisztert, hogyan hatolhattak be az orosz állam támogatta hekkerek – egyszerűbben: az orosz titkosszolgálatok – a Külügy­minisztérium informatikai rendszerébe. Az érdeklődés közvetlen oka az volt, hogy nem sokkal előtte Orbán Viktor kijelentette, mind technikai, mind humán szempontból Magyarországnak van a legjobb nemzetbiztonsági rendszere.

Lövés a lőporos hordón

Május 15-én Handlovában (Nyitrabánya) egy merénylő, bizonyos Juraj Cintula lövéseket adott le Robert Ficóra. Ezek közül legalább egy olyan súlyosnak bizonyult, hogy napokig miniszterelnöke életéért kellett szorítania Szlovákiának. A tettest a helyszínen elfogták, a besztercebányai kórházban kezelt kormányfő a hírek szerint túl van a közvetlen életveszélyen. Szlovákián a merénylet után politikai káosz lett úrrá.

Könnyű kézzel

A Fővárosi Törvényszék mintegy öt éven át zajló tárgyalássorozat után 2024. február 8-án hirdetett első fokon ítéletet a negyed évszázada történt Fenyő-gyilkosság ügyében. Gyárfás Tamás „bűnsegédként” hét év fegyházbüntetést kapott.