1980 februárjában Cseh Tamás és Bereményi Géza volt a Marczibányi Téri Művelődési Házban működő Mozgó Világ Klub vendége. A nemzedéke szószólójának tartott dalnok és szövegírója, valamint a kritikus szemléletű folyóirathoz kötődő nyilvános tér egyaránt ellenőrzésért kiáltott.
Kísért a Petőfi Kör
"Rigai András" részletesen beszámolt a történtekről (M-39472): "Az érdeklődés túlnőtt a terem befogadóképességén, ezért egy idő után lezárták az ajtókat. Kb. 200, zömében egyetemi hallgató fiatal volt jelen. (...) Számos kérdés elhangzott arra, hogy a jelen helyzetet konkrétan hogy látják, mit kellene tenni. Bereményi áttételes válaszokat adott. Kimenni az utcára, diákbizottságokat alakítani nem sok értelme volna. Az aktuálpolitizálás elől kitért. Többször elmondta, hogy nem lázít, bár a börtönt azt méltányos helynek tartja. A hallgatóság ezzel szemben konkrétumokat akart hallani, egyre fokozódó türelmetlenséggel. A dolog odáig fajult, hogy volt, aki gyávának kiáltotta ki őket. Miután kezdtek ismétlésekbe bocsátkozni, és a dolog személyeskedéssé fajult, azt gondolták, hogy fejezzék be a beszélgetést, mert itt, most úgysem tudunk megváltó, mindent eligazító igazságokat találni. Így a beszélgetés hivatalos része lezárult, a fiatalok érzelmileg erősen felzúdulva, kötetlenül tovább folytatták a vitát, előbb Bereményiék körül csoportosulva, majd hazafelé csoportokba verődve, szélsőséges érzelmi kitörésekkel."
A lap margójára rótt vonalak, kérdőjelek, az aláhúzott szavak árulkodnak, mennyire komoly jelzésként fogták fel mindezt. Cselekvésre hívó szóra éhes, utcán csoportosuló fiatalok, börtönt méltányos helynek nevező író - ez önmagában is elég lett volna, hát még azzal együtt, amiről a filmklub cseh új hullámos sorozatának telt házas vetítéséről is referáló "Rigai András" említést tett: Milos Forman Tűz van, babám című filmje alatt "ellenzéki hangulat uralkodott", a közönség zömét alkotó bölcsészek "olyan megjegyzést is tettek, hogy jobb, mint egy márciusi Petőfi-kör".
Rendzavarás egyik alkalommal sem történt, de mivel az "ellenzékieskedő" hangvétel "alkalmas a fiatalok káros ideológiai befolyásolására", Dévai János hadnagy utasította "Rigai Andrást": vegyen részt a filmklub vetítésein és a folyóirat havonta tartott estjein.
A következő időszakban számos jelentés született a Mozgó Világ fővárosi és vidéki ankétjairól. 1980 február végén a Hazafias Népfront Joliot-Curie Klubjából "Forgó", márciusban, a Marczibányi térről újra "Rigai András", 1981 júniusában az egri Unikornis borozóból "Adácsi Jenő", 1982 októberében, a JATE bölcsészkarának kiskunfélegyházi táborából P. I. társadalmi kapcsolat, 1983 áprilisában a budapesti Rakpart Klubból megint "Forgó" tudósított.
1983 szeptemberében menesztették Kulin Ferencet, a Mozgó Világ főszerkesztőjét.
A BM és a politikai vezetés természetesen tudott az egyetemeken megjelent tiltakozó plakátokról, aláírásgyűjtő ívekről. Ismerték a szerkesztőség levelét, amelyben segítséget kérve tájékoztatták olvasóikat és az írószövetség választmányi tagjait: "Reméljük, nem olyan művelődéspolitikai gyakorlat van kialakulóban, amely az értelmiség, az alkotómunka, illetőleg a publikációs lehetőségek korlátozását eredményezi." Intézkedéseket is tettek e levél terjesztésének "zavarására, késleltetésére". Telefonlehallgatás útján értesültek arról, hogy Czakó Gábor segítséget kért Csoóritól, Mészöly Miklóstól és Radnóti Sándortól. Utóbbi kettő el akarta érni, hogy az irodalmi élet bojkottálja a lapot, s ezt Radnóti "cinikusan" közölte is P. Szűcs Juliannával, az új főszerkesztővel.
Kulin leváltását a hatalom meg is indokolta - kivételes eset, máskor nem vették a fáradságot. Tóth Dezső művelődésügyi miniszterhelyettes szeptember végén az Élet és Irodalomban rótta fel a lap vétkeit: reformdemagógia, odamondogató hangulatkeltés, esetenkénti nacionalizmus, szélsőséges művészi kísérletezgetés, a marxizmus képviseletének háttérbe szorulása. Egy hónappal később élőszóban is meg kellett védenie a döntést az ELTE jogi karának sajtófesztiválján, a Mozgó leterítése miatt méltatlankodó diákok százai és a beszélgetésbe bekapcsolódó ellenzékiek (Krassó György, Szilágyi Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Szalai Pál) előtt. Nehéz dolga volt, Aczél Györgynek írott feljegyzésében a Petőfi Körre emlékeztető atmoszférát emlegetett. Az elhangzottakat sugározta a Szabad Európa, majd hangfelvétel alapján közölte a párizsi Irodalmi Újság, így a BM-ben két forrással is egybevethették "Könyves" (M-41534) és "Endrei" (M-41555) jelentését. Tartótisztje szerint "Könyves" "számos, operatív szempontból figyelemre méltó témában, kérdésben elnagyoltan, pongyolán, esetenként pontatlanul számolt be", "Endrei" viszont három oldalon át, precízen taglalta a történteket. Egy idősebb résztvevőt idézve ő is a Petőfi Körhöz hasonlította a hangulatot: "Az egész estére jellemző volt, minél radikálisabb volt egy hozzászólás, annál jobban megtapsolták. (...) Volt, aki megjegyezte: valahol itt kezdődik a demokrácia, és kár, hogy csak 500 ember volt a tanúja."
Pukk
1983 októberében a Párizsban járt "Bereznai" jelentette (M-42095): egy irodalmi tanácskozáson Szkárosi Endre, a "lefejezett" Mozgó Világ szerkesztője a párizsi Magyar Műhelyt szerkesztő Papp Tibor tolmácsolásával előadta, hogy a magyar kormányzat nem támogatja a fiatalok irodalmi törekvéseit, "mert ellensége mindenféle modernségnek, és gyanakvással fogadja a megszokottól eltérőt". Szavai hatását a jelentés szerint Timár György költő hozzászólása semlegesítette. (Itthon Timár próbálta megszűrni a Magyar Műhelybe szánt műveket.)
Ez az epizód is hozzájárulhatott, hogy a titkosszolgálat megkísérelte befolyásolni az európai közvéleményt. A "Petárda" fedőnevű akció keretében, 1983 november vége és 1984 február eleje között Bárdos Gusztáv ezredes négyszer is Bécsbe utazott, hogy rábírja Sebestyén György írót: a hivatalos magyar politika szájíze szerint tálalja fel a Mozgó Világ ügyét valamelyik tekintélyes nyugati orgánumban.
Nem véletlenül gondoltak rá.
Sebestyén György (1930-1990) első számottevő irodalmi ténykedése egy ifjú költőket bemutató antológia szerkesztése volt 1948-ban (Röppenj szikra!, benne Aczél Tamás, Benjámin László, Nagy László, Juhász Ferenc, Kuczka Péter és mások). Fegyvert nem fogott 1956-ban, "de cikkeiben az ellenforradalmi sajtó hangvételét alkalmazta: helyeselte a történteket". Novemberben disszidált, Bécsben telepedett le. Első regényétől (Die Türen schliessen sich, 1957) kezdve németül írt szépirodalmat, esszét, útikönyvet, és fordított magyarról. 1959-től a bécsi Magyar Híradó szerkesztőjeként "aktív részese" volt "a Magyar Népköztársaság elleni rágalomhadjárat szervezésének és végrehajtásának". A bécsi rezidentúra 1958 decemberében kezdte meg tanulmányozását, "James Foster", majd "Irodalmár" fedőnéven emlegették (K-173/3). "A feldolgozás során eljutottak odáig, hogy 'Irodalmár' maga ajánlotta fel az együttműködést, és ígéretet tett, hogy a Magyar Híradóban a MNK érdekeinek megfelelő cikkeket ír és helyez el. Ígéretét sorozatosan megszegte, továbbra is megmaradt az ellenséges hangvételnél. Szerveink annak reményében, hogy befolyást gyakorolhatnak a lapra, hónapokon át dotálták az újságot, de látva az eredménytelenséget - megszüntették az anyagi támogatást. (...) Részben a feldolgozási munka hibái, részben 'Irodalmár' ígéretszegései eredményeként 1961-ben a II/3-B alosztály elállt 'Irodalmár' beszervezésének tervétől, aki ekkor már érezhetően igyekszik is kivonni magát a kapcsolatból. (...)
'Irodalmár' újból 1974-ben került a bécsi főrezidentúra látókörébe: új lapjához előfizetőket keresve ismerkedett meg a bécsi rezidentúra 'Zsolt' fn. munkatársával. Az újrakezdés szerencsésebb volt: a kínálkozó anyagi érdekeltség megfelelő hangsúlyt kapott. 'Zsolt' elvtárs javaslatára használtuk fel 1974-ben 'Irodalmárt' két sikeres aktív intézkedés végrehajtásában. A román hatóságok által presszionált erdélyi magyar néprajztudós [Kallós Zoltán - Sz. T.] védelme érdekében, illetve a Konrád-Szelényi-ügy preventív intézkedéseinek visszhangja mérséklésének céljából helyezett el [a] nyugati sajtóban jó cikkeket. A feladatot mindkét esetben anyagi ellenszolgáltatás (10-10 ezer Sch.), valamint beutazási kedvezmények biztosítása fejében vállalta, és hajtotta végre."
A külföldi társadalmi kapcsolatként számon tartott Sebestyén Györgyről idézett sorokat Pintér László alezredes írta 1975-ben, amikor azt próbálták kisakkozni, miként állíthatnák át saját oldalukra folyóiratát, a közép-európai együttműködés jelszavát hangoztató Pannoniát, s hogyan foghatnák szorosabb együttműködésre őt magát. Alkalmasnak látszott a pillanat, az akció nemzetközi léptéke miatt kihagyhatatlan szovjet testvérszervezet mégis ellenezte: "Aktív intézkedések tervezése az általa vezetett folyóirat felhasználásával kapcsolatban nem célszerű", közölte a KGB részéről K. Orlov, mert "nem tudjuk megfelelően biztosítani akciónk hátterét" - azaz a Pannonia tartalmi fordulata a szocialista hírszerzés ténykedésére terelné a gyanút.
Ennek ellenére évtizeddel azután, hogy Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz szerzőinek őrizetbe vétele utáni kárenyhítés (a nyugati közvélemény befolyásolása) végett igénybe vették Sebestyént, szükség mutatkozott rá a Mozgó Világ elleni intézkedést követően is.
Bárdos Gusztáv ezredes 1984. november 28-án, egy hónappal a jogi kari fórum után Zsiga Árpád ezredes társaságában találkozott vele, ezután egyedül. A Mozgó "nacionalista vonala a szomszéd országok állandó irritálásával veszélyeztetheti a türelmes és demokratikus kultúrpolitikát" - e gondolatot "kiexponálva" igyekeztek maguk mellé állítani Sebestyént, aki Bárdos ezredes jelentése szerint pozitívnak nevezte a magyar kultúrpolitikát, és veszélyesnek a nacionalizmust. Nem tudni, milyen arányban keveredett e megjegyzésben Sebestyén őszinte meggyőződése és diplomáciai rutinja. A harmadik találkozón, december 7-én, a Café Frauenhuberben Bárdos ezredes átadta neki a Mozgó-ügyről szóló Új Tükör-cikket, a folyóirat 1981-es, '82-es és '83-as számait, megjelölve bennük az Agárdi Péter (MSZMP KB) és Pándi Pál (Népszabadság, Kritika) kiválasztotta cikkeket. Ezek igazolták volna a nacionalista irányvonal veszélyességét. Sebestyén megígérte: a Die Furche osztrák hetilap egyik 1984 januári számában cikket közöl "az általunk kívánt alapmondanivalóval", majd lépéseket tesz, hogy írását két svájci lap is átvegye (Weltwoche, Berner Bund). Ehhez anyagi érdeke fűződött, de a Bárdos ezredes által felajánlott honoráriumot visszautasította.
Budapest azonban hiába várta a cikket. Bárdos ezredes 1984. január közepén rosszat sejtve jelezte: számolhatnak az akció meghiúsulásával. Ugyanis Sebestyénnel informálisan közölték, hogy az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta neki, ám az MSZMP KB illetékes titkára leállította ezt, mondván, 56-os emigráns ilyen kitüntetést még nem kapott, ez pedig könnyen kedvét szeghette. Bárdos ezredes február elején Bécsbe utazott a dolgok tisztázására. Két üveg díszdobozos tokajival állított be a lázas beteg Sebestyén Györgyhöz, aki közölte: a lap áttanulmányozása és a kiválasztott idézetek egy részének németre fordítása után arra a megállapításra jutott, hogy ezek a "lapos és érdektelen" szövegek alkalmatlanok a nyugati olvasó érdeklődésének felkeltésére, ráadásul a hangvételük közel sem olyan éles, mint ahogyan például a dél-tiroli sajtó ír az ottani német nyelvű kisebbség védelmében. Bárdos ezredes úgy látta, nem a sértettség beszél belőle, érvei nem alaptalanok, sőt egybecsengtek Agárdi Péter szavaival is, aki "a jelen helyzetben nem látja célszerűnek, hogy az ügyet a külföldi sajtóban felmelegítsük".
A "Petárda" tehát picit sem pukkant Nyugaton, így a zaja sem visszhangozhatott itthon.
Részlet a szerző novemberben megjelenő, Titkos írás - Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956-1990 című kötetéből.
