Tischler János

A lengyel államfő tragikus balesete végérvényesen ráirányította a világ figyelmét Katynra, a szovjet NKVD által a lengyel hadifogoly tisztekkel szemben hetven esztendővel ezelőtt elkövetett gaztettre. Paradox módon a moszkvai vezetésre bizalmatlanul tekintő Lech Kaczynski halála érdemben hozzájárulhat a lengyel-orosz kapcsolatok látványos javulásához.

Úgy tűnik, július a lesújtó gyász ideje Lengyelországban. Tavaly ilyenkor hunyt el autóbalesetben Bronislaw Geremek történészprofesszor, nemzetközi hírű politikus, a lengyel antikommunista ellenzék kiemelkedő tagja. Egyik barátja, Leszek Kolakowski így búcsúzott tőle: "Politikai és eszmei kérdésekben mindig ugyanazon az oldalon álltunk." Most, július 17-én éppen ülésezett a lengyel szejm, menetrend szerint a szavazási dömping volt soron, amikor az elnök megszakította a törvényhozói munkát: "Mindenkit kérek egy rövid csendes elmélkedésre vagy imára Leszek Kolakowskiért".

A vád, miszerint Lech Walesa a 70-es években spicliként működött, nem először bukkan fel a lengyel közéletben. A szabad Lengyel Köztársaság első elnöke mindeddig sikeresen védte meg a becsületét - ám két történész őszre nagy leleplezést ígér. A botrány már most kitört.

"Szinte megbénít, hogy antiszemitának lehetett lenni a világháború után, tudván, mit műveltek a zsidókkal. Ez a paradoxon ösztönzött engem arra, hogy nekilássak ennek a könyvnek" - nyilatkozta január közepe táján Jan Tomasz Gross legújabb munkájának lengyel nyelvű bemutatója alkalmával. A Félelem (Strach, angolul Fear) eredetileg 2006 nyarán jelent meg az Egyesült Államokban, igazi vihart azonban most kavart a Visztula mentén az alcímben is jelzett témájával: "Antiszemitizmus Lengyelországban, közvetlenül a háború után. Egy erkölcsi szakadék története."

1968 tavaszán a Lengyel Egyesült Munkáspárt felső vezetése nagyszabású antiszemita propagandakampányt indított. Katasztrofális következményekkel: nemcsak a sztálinista irányvonal erősödött meg, de több tízezer értelmiségi emigrált az országból. A közelmúlt feldolgozására szakosodott Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) lódzi részlege nemrégiben nyomozást indított az ügyben.

A három héttel ezelőtt kirobbant ügynökbotrány odáig vezethet, hogy a lengyel katolikus egyház feltárja, papjai közül hányan és hogyan működtek együtt a Lengyel Népköztársaság belügyi apparátusával. Az egyházzal amúgy szoros szövetségben álló Kaczynski-kormány örül.

Másfél héttel ezelőtt, vasárnap este lengyelek milliói tapadtak a televíziók képernyőire. Vélnénk, többségük az egyes csatorna választási műsorát nézte. De nem: a röplabda Európa-bajnokság ezzel egy időben zajló döntője miatt izgultak, ahol a lengyel lányok 3-1-re felülmúlták az olaszok legjobbjait. A választási műsor éjjel negyed 12 után kezdődő második része pedig már szinte a kutyát sem érdekelte: csupán 944 ezren kívántak maguknak ilyen szellemi izgalmakat.

Néhány héttel ezelõtt Bronislaw Wildstein, a Rzeczpospolita címû lengyel mértékadó konzervatív napilap újságírója -talán újévi fogadalmának eleget téve -úgy döntött: ösztönözni fogja újságíró-kollégáit, hogy hozzá hasonlóan õk is menjenek kutatni a letûnt kommunista rendszer állambiztonsági szolgálatainak dokumentumait õrzõ Nemzeti Emlékezet Intézetébe (IPN).

Lengyelország tavaly decemberben - ha nem is egyedül, de - meglőtte az Európai Unió alkotmánytervezetét. Ez Berlinnek fájt a legjobban, hisz Németország úgyszólván a hátán vitte be Lengyelországot a közösségbe. Berlin most becsapottnak érzi magát, pedig a német-francia viszony rendezettsége mellett az európai béke másik alappillére épp a német-lengyel kapcsolatok jólápoltsága.

1981.

Nemrégiben különös tanácskozás zajlott Jachrankán, egy Varsó melletti üdülőhelyen; témája az 1980-81-es lengyelországi válság volt. A lélegzet-elállító a résztvevők névsora volt: mintha 1820 körül Robespierre, Danton, XVI. Lajos és Bonaparte Napóleon szíves közreműködésével rendeztek volna kerekasztalt a nagy francia forradalomról (a hasonlatért köszönet Kende Péternek).