Vári György

Most, hogy (felettébb szomorú) véget ért a "Kertész Ákos-vita", érdemes kísérletet tenni a jelenség megértésére is. Azt, hogy Kertész szövege súlyosan igazságtalan és pontatlan, felesleges ezredszer is leszögezni, mert bár valóban így van, a kérdés már rég nem ez. A magyar sajtó egyes vidékein rendszeresen állnak elő ennél ezerszer durvább szövegekkel kormányközeli publicisták, akik még részlegesen sem hajlandók helyreigazítani önmagukat, mégsem veszik el díjaikat, ellenkezőleg, kitüntetik őket. A "jobboldali" felháborodás tehát egyoldalú és szemforgató.

A szeptember 19-én kiadott, "a 2011. évi költségvetési egyensúlyt megtartó intézkedéseket" tartalmazó 1316. sz. kormányhatározat összesen bő 600 milliárd forint visszatartását rendeli el a minisztériumoknak. A magyar kultúra ezt a csapást aligha fogja egyhamar kiheverni.

A VI-os kategória idei, botrányoktól övezett pályázata az utolsó volt a maga nemében. Az azóta megszavazott új előadó-művészeti törvény ugyanis nem ismeri a VI-os kategóriát, így értelemszerűen a neki kiosztható összeg minimumát sem.

Várszegi Gábor klubtulajdonos 16 év után kiszállt az MTK-ból, így az immár elsősorban a tavaly megválasztott Deutsch Tamás elnök terrénuma - röviden így összegezhetők az eladásról szóló sajtóbeszámolók. Az ügyletet tüzetesebben vizsgálva azonban kiderül: a helyzet korántsem ilyen egyszerű.

A hajléktalanok szisztematikus ellehetetlenítéséhez, sorsuk rendészeti problémává degradálásához remek propagandát szolgáltattak ugyan a "csepeli gyilkosságok", de a lényegi döntések már előtte és ettől függetlenül megszülettek. Megnéztük, hogyan éltek idáig a Nemzeti Együttműködés Rendszerének újonnan kinevezett ellenségei. Hogy ezután hogyan fognak élni, senki sem tudja - és úgy tűnik, a döntéshozókat ez már nem is érdekli.

A látványos akcióival (a kényszerből átlépő magán-nyugdíjpénztári tagok jogfenntartó nyilatkozatainak gyűjtése, a Nemzeti Konzultáció kérdőíveinek újrahasznosítása) ismertséget szerző Székely Tamással, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnökével az Akcióegység mozgalomról beszélgettünk.

A múlt héten kiszivárgott a felsőoktatási törvény koncepciója, a Népszabadság információit a tárca azóta sem cáfolta. Az elképzelésekről a közoktatás és a szakképzés jogi szabályozásával először főosztályvezetőként, majd 2002-től a kormányváltásig közigazgatási államtitkárként, utóbb közoktatási szakállamtitkárként foglalkozó Szüdi Jánossal beszélgettünk, aki jelenleg a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) jogi szakértője.

A kutatócsoportoknak kiírt akadémiai pályázat lezárultával nemcsak a súlyos forráshiánnyal kell szembesülniük a magyar tudósoknak, hanem azzal is, hogy a megcsappant (köz)pénz egy részét bizonyíthatóan saját szabályait is megszegve, önkényesen osztotta el az MTA.

A múlt héten elfogadott egyházi törvényt még az utolsó pillanatokban is érdemben változtatták; például mindenkit meglepett, hogy az egyházakat ezentúl nem a bíróságon jegyzik be, hanem az Országgyűlés dönt róluk. Az új törvény lehetséges következményeiről érdeklődtünk.

Ez a válogatás bizonyos értelemben maradéktalanul időszerűtlen, miközben számos mondata minden változtatás nélkül jelenhetne meg (magára valamit adó) mai újságban.

Hogy szükség volt-e az akadémiai kutatóhálózat átalakítására, és ha igen, akkor olyanra-e, amilyen éppen zajlik, arról megoszlanak a vélemények. Az érintettek többsége nem tagadja, hogy számos változtatás indokolt lehetne. Abban pedig minden forrásunk egyetért, hogy mindez csak az egyeztetési mechanizmusok kiiktatásával mehet simán.

A vajdasági Magyar Szó című napilap főszerkesztőjének leváltása kiábrándítóan egyszerű történet: a döntéshozók maguk sem titkolják, hogy a szép sikerekről színes tudósításokban beszámoló, a politikai elit által kézivezérelt lapot kívánnak teremteni maguknak.