"Idén a korábbiaknál jóval szűkebb keretösszeg állt rendelkezésre a felsőoktatási intézményekben és közgyűjteményekben működtethető akadémiai kutatócsoportokra" - tudósít a Magyar Tudományos Akadémia honlapja. A támogatott kutatócsoportok részére kiírt ötéves futamidejű, vagyis hosszú lejáratú pályázatok a kutatásfinanszírozás egyik legfontosabb forrását jelentik, elnyerésük vagy elbukásuk hosszú időre meghatározza az erőviszonyokat, kutatási irányokat, befolyásolja a befogadó egyetemi intézetek profilját. Így az elosztható összeg radikális csökkentése komoly érvágás, rengeteg olyan kutatás szakadt félbe vagy el sem kezdődhetett, amit a pályázatok értékelésére felkért mindkét szakértő hasznosnak, támogatandónak ítélt. "A 164 pályázat több mint kétharmadát mindkét anonim bíráló támogatandónak ítélte", így "a zsűri a 100 elutasított pályázat nagy részét forráshiány miatt nem ajánlhatta támogatásra". De az idézett honlap beszámolója szerint a nyerteseknek megítélt támogatás is csak az igényelt összeg átlagosan 69,4 százalékát érte el.
Elnézést, de nincs
A bölcsészet- és társadalomtudományok különösen nagy veszteséget szenvedtek. E területekről nyújtották be a legtöbb pályázatot, viszont a legkevesebb nyertes éppen közülük került ki, a pályázók alig több mint 20 százaléka, míg az élettudományi pályázatok közel harmada, a természettudományiak fele részesült támogatásban. Furcsa, hogy épp ezen pályázatoknál nem követelték meg a kutatási tervek angol nyelvű ismertetését, ami lehetővé tette volna, hogy a magyar alá-fölé rendeltségi, bizalmi és személyes viszonyoktól független külföldi bírálók ítélhessenek a pályázók fölkészültségéről. De ismerünk olyan bírálatokat is, amelyek meg sem közelítik az egy (1) gépelt oldalt, ami tíz és százmilliós (összességében milliárdos) összegek elosztásánál aligha sejtet túl gondos eljárást.
De van nagyobb baj is. A 14 nyertes bölcsészpályázat egyikét az a - két befogadó intézményben, az ELTE-n és a Pázmányon is működő - "kortudomány és Medievisztika kutatócsoport adta be, amelyet idáig Maróth Miklós, a pályázatot kiíró Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori alapító dékánja, a Profeszszorok Batthyány Körének tagja vezetett, de ebben a pályázati körben már a korhatárra vonatkozó előírások miatt nem indulhattak az ő vezetésével. Maróth tehát átadta a csoportvezetést pázmányos kollégájának, Szovák Kornélnak, aki szintén nem pályázhatott volna, mivel nem rendelkezik akadémiai doktori fokozattal. Ennek ellenére a formai vizsgálat nem találta érvénytelennek a szabályszegő pályázatot, és a Pálinkás József MTA-elnök által összehívott zsűri, az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa és végül a döntést jóváhagyó Pálinkás is támogatandónak ítélte - szemben tucatnyi szabályos és egyhangúan támogatásra ajánlott pályázattal, amelyek egy fillért sem kaptak. Érdeklődésünkre, hogy mindez hogy fordulhatott elő, Pálinkás azt válaszolta, hogy "a pályázat feltételeit 2012. január 1-jén, a program indulásakor kell teljesíteni. Amennyiben Szovák Kornél 2011. dec. 31-ig nem lesz az MTA doktora, természetesen nem kötünk szerződést a támogatásról. Ahogyan olyan más támogatandónak ítélt pályázatok esetében sem, ahol más formai vagy összeférhetetlenségi követelmény nem teljesül 2012. január 1-jén, például a pályázó tartósan nem dolgozik Magyarországon, vagy éppen nem vállalja a csökkentett összegű támogatással a kutatást."
Elnézhették
Az elnök azonban téved, az általa vezetett intézmény pályázati kiírásában egészen más szerepel a "pályázóra vonatkozó feltételek" között: "Kutatócsoport-vezetőként az pályázhat, aki az MTA rendes vagy levelező tagja vagy az MTA doktora (illetve a tudomány doktora)", tehát Szovákot egyértelműen ki kellett volna zárni a pályázatból. A pontatlan fogalmazás lehetőségét is kizárja egy másik kitétel, miszerint: "Az alkalmazással kapcsolatos feltételt (tehát azt, hogy a kutatócsoport vezetője felsőoktatási intézménynél, közgyűjteményi intézménynél vagy egyéb, nem akadémiai költségvetési kutatóhelynél foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban áll) a pályázónak 2012. január 1-jétől kezdődően kell teljesítenie." Ezt a könnyítést azonban egyetlen más kritérium esetében sem engedi a szöveg.
Szovák akadémiai doktori eljárása ugyan megindult, de még gyerekcipőben jár, értekezése még nem került nyilvánosságra, ahogy a róla készült bírálatok sem, dönteni viszont az egyelőre ismeretlen szöveg kvalitásairól az I. osztály klasszika-filológiai bizottsága fog, miközben mind az I. osztálynak, mind az illetékes bizottságnak tagja Maróth Miklós, akinek nyilvánvaló érdeke, hogy egykori kutatócsoportja hozzájusson a pénzhez. A folyamat eddigi lépései sejteni engedik, hogy Szovák ügyében nem fogják túl mereven kezelni a szabályokat. A vonatkozó szabályzat szerint ugyanis az Akadémia központi publikációs adatbázisába már december 15-ig fel kellett volna tölteni Szovák közleményeinek listáját, de a honlapon található dátum szerint erre csak január negyedikén került sor, így nem nyújthatta volna be februárban pályázatát, amelyet ennek ellenére megtalálhatunk a folyamatban lévő eljárások között.
Nem tudjuk pontosan, hogy mekkora összegről van szó, ugyanis az egyes pályázóknak megítélt összegeket a többi pályázati intézmény gyakorlatával ellentétben az MTA a vonatkozó ígéretei dacára sem hozta lapzártáig nyilvánosságra, de ha a 14 bölcsész és társadalomtudományi pályázatnak megítélt évi 292 millió forint átlagát vesszük alapul, akkor a kutatócsoportnak 5 évre megítélt összeg meghaladhatja a 100 milliót.
Úgy tűnik, hogy a Maróth Miklós alelnök érdekeltségébe tartozó MTA-pályázatok finanszírozásában sem a forráshiány, sem a szabályok nem jelenthetnek akadályt.
