Akció a hajléktalanok ellen - Ahonnan már nincs kijjebb

  • Vári György
  • 2011.08.25 00:00

Belpol

A hajléktalanok szisztematikus ellehetetlenítéséhez, sorsuk rendészeti problémává degradálásához remek propagandát szolgáltattak ugyan a "csepeli gyilkosságok", de a lényegi döntések már előtte és ettől függetlenül megszülettek. Megnéztük, hogyan éltek idáig a Nemzeti Együttműködés Rendszerének újonnan kinevezett ellenségei. Hogy ezután hogyan fognak élni, senki sem tudja - és úgy tűnik, a döntéshozókat ez már nem is érdekli.
A hajléktalanok szisztematikus ellehetetlenítéséhez, sorsuk rendészeti problémává degradálásához remek propagandát szolgáltattak ugyan a "csepeli gyilkosságok", de a lényegi döntések már előtte és ettől függetlenül megszülettek. Megnéztük, hogyan éltek idáig a Nemzeti Együttműködés Rendszerének újonnan kinevezett ellenségei. Hogy ezután hogyan fognak élni, senki sem tudja - és úgy tűnik, a döntéshozókat ez már nem is érdekli.

A XV. kerület (Rákospalota, Pestújhely, Újpalota) önkormányzatának képviselő-testülete nemrég úgy döntött, hogy kiköltözteti a hajléktalanokat az újpalotai kiserdőből, hogy a területet "rekreációs célokra" hasznosíthassa. A kiköltöztetésre az önkormányzat ötmillió forintot különített el, és megállapodást kötött a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, hogy a kerületi családsegítő szolgálattal együttműködve ebből a pénzből rendezik a kiköltöztetendő - a családsegítő adatai szerint jelenleg 45 - hajléktalan további sorsát szeptember 15-éig. Addig mindőjüknek távoznia kell a kiserdőből, bár a családsegítő is elismeri, hogy a "jelenlegi fővárosi hajléktalanellátó rendszer nem képes olyan megoldást kínálni számukra, ami az erdővel szemben tartós alternatívát jelenthetne". A máltaiakat az ellátó szervezetek közül többen is kritizálták, amiért ilyen feltételek mellett is közreműködnek a kiköltöztetésben.

A városháza hajléktalanügyi biztosa, az LMP-s Somfai Ágnes úgy véli, hogy "egy tavaly év vége óta zajló színdarab előre megírt forgatókönyvét látjuk beteljesülni", melynek célja a hajléktalanok kiszorítása lényegében mindenhonnan, az erdőkből is; és miközben egyre többen kerülnek az utcára, az ellátókapacitás kihasználtsága idén már nyáron is meghaladta a 100 százalékot. Szabó Máté ombudsman állásfoglalásában ugyanakkor alkotmányos jogokba ütközőnek minősítette az építési törvény azon módosítását, amely lehetővé tette az életvitelszerű közterületi tartózkodás büntetését az önkormányzatok számára, vagyis biztosította a Fővárosi Közgyűlés számára is a kiszorítósdi jogi kereteit. Emiatt találkozót kezdeményezett kinevezőjével, Tarlós főpolgármesterrel - tájékoztatta lapunkat Somfai.

Otthon a földeken

Henger István és élettársa, Bognár Lászlóné Sári valójában nem is lehetne érintettje az önkormányzati akciónak: nem a kiserdőben laknak, hanem a Cinkotai úti földeken, ráadásul a hely, ahol kis házuk áll, nem önkormányzati, hanem magánterület. Ez a két, egyenként is perdöntő körülmény azonban nem akadályozza meg abban az önkormányzatot, hogy nagy erők bevonásával próbálja őket is rábeszélni a távozásra.

Hengerék öt éve élnek a földeken, és amennyire lehetséges, berendezkedtek. Henger Dombóvár mellett, Döbröközön lakott feleségével és két gyerekével, miután a 89-es romániai fordulat után elhagyták Marosvásárhelyt. Egyik gyermeke, Zoli enyhén értelmi fogyatékos és mozgássérült, egy Miskolc melletti községben járt speciális iskolába, de 2000-ben egy törvénymódosítás miatt nem tudták többé igénybe venni a közlekedési támogatást; a kieső jövedelem miatt aztán elúsztak a lakáshitelükkel. Felesége elhagyta, 2004-ben fele áron el kellett adnia a családi házát, ahonnan később az új tulajdonos kilakoltatta; azóta pereskedik az OTP-vel. Zolinak, akit a bíróság eredetileg neki ítélt, két éve édesanyja a gondviselője, és egy otthonban él. Egy darabig új élettársával és Zolival próbáltak Pesten albérletet szerezni, de "ahogy megtudták, hogy a gyerek sérült, azonnal elutasítottak. Így kerültünk ki a XV. kerületbe" - mondja. Amikor Újpalotán megállapodtak, elkezdtek építkezni. Fából vannak a felhúzott épület oszlopai, a családfő egy darabig egy "Tüzép-telepen" dolgozott, a faanyagot fizetésként kapta. A "falak" padlószőnyegből és linóleumból készültek, a tető műanyag hullámlemez, lomtalanításkor kapták. Henger István évek óta gyűjt szivacsot a szigeteléshez.

Egy 25 éves Golfban megyünk ki a 173E végállomásáról, idén májusban vették az Ecserin, 120 ezer forintért. Az előzőn túl kellett adni, mert Henger a körülményei miatt - hiába van autószerelői végzettsége is - nem tudta felkészíteni a műszaki vizsgára. Ki se jönnek ide parlagfüvet nyírni a polgármesteri hivatalból, mutat körbe, amikor megérkezünk, ő irtotta ki, ameny-nyire tudta. A bungaló bejárata mellett apró kerti törpe, a polcokon porcelánok, a tálakon gyümölcsök, plüssállatok az ágyon. A férfi mostanában készül beüzemelni a számítógépet, minden alkatrész rendelkezésre áll. Kád, mosdó van, a lavór mellett kézzel mosott ruhák, mert a mosógép elromlott. A DVD-lejátszó, a videó, a hifi, az erősítő és a kazettás magnó működik, az asszony gyakran főz, és rendszeresen süt is. Egy kisebb épületféle a ház mellett üresen áll. Tavaly télen hoztak ide egy 70 százalékban halláskárosult, hajléktalan fiút, hogy meg ne fagyjon, ő akart építkezni. "Mi eltartani hosz-szú távon nem tudtuk. Elkerült innen egy ismerőshöz, nála lakik, vele jár dolgozni." Néha még vendégség is van, a környékbeli hajléktalanok közül párral jóban vannak, a hallássérült fiú is benéz néha, Henger István nagyobbik fia is volt itt régebben, és az édesapja is járt már náluk.

Az emberhez méltó életért folytatott küzdelem eredményei most veszélybe kerültek: "Egyszobás albérletben mindezt hová tegyem, dobjuk ki? Kezdjünk mindent elölről?" - kérdezi az asszony. Mesélik, hogy felajánlottak egy ingatlant nekik és egy másik párnak a költöztetők Vértesacsán, ott azonban, mint kiderült, semmilyen építmény sem áll. A többi ajánlat sem jobb. A rábeszélők Pesten ajánlottak az asszonynak varrodai munkát - csak az nem világos, hogyan járna vissza, ha belemegy mondjuk a Vértesacsára vagy a Fertő-tó mellé való költözésbe. Utóbbit azzal is ajánlgatták, hogy "határ menti település, átjárhatna dolgozni onnan Ausztriába". Ennél konkrétabb ötletük az illetéseknek nem volt. Igaz, az új idők szellemében javasolták még nekik a csirketartást - amihez csirkét is adtak volna (azt nem mondták meg, mivel etessék őket). A terület számos résztulajdonosának némelyike, akik hálásak, hogy Hengerék megakadályozzák az illegális szemétlerakást, megígérte: kijönnek és megvédik őket, ha kell, az önkormányzat ellen. Lapzártakor a kerületi jegyző a Narancsnak azt mondta, hogy alighanem tévedés történt, amikor Hengeréket felszólították a távozásra, és erről tájékoztatja a családsegítőt is.

A sherwoodi erdő

A város másik végén, Kőbánya-Kispesten hívják így a hajléktalanok erdőszéli lakhelyüket, ahonnan szintén távozni kell az ott élőknek - az erdő másik részére, mert jelenlegi tartózkodási helyüket a tulajdonosok a "Kökire" tervezett bevásárlóközpont egyik létesítményeként szeretnék hasznosítani. Jani és Erika a csoport alapítói, ők már kilencedik éve laknak a hét kis ház egyikében. Kísérőnk, Misetics Bálint, A Város Mindenkié csoport aktivistája, lapunk alkalmi szerzője meséli, hogy az önkormányzat eddig is piszkálta a tulajdonosokat, mondván, hogy az erdőlakó hajléktalanok sokat szemetelnek, és a vityillóikra nincs építési engedélyük. A Város Mindenkié szervezett egy szemétszedő akciót a hajléktalanok és segítőik számára 2009 októberében, az önkormányzat pedig egy ideje gondoskodott az összegyűjtött szemét elszállításáról - pár héttel ezelőttig, azóta ugyanis valamiért megint nem jönnek érte. Jani, mint mondja, belátta, hogy nincs mit tenni, el kell hagyni az otthonukat. Elkezdték az építkezést a következő helyükön, de lassan megy, mert többen dolgoznak közülük, és ők nem érnek rá segíteni a költözésben. Ha nem sürgetik is őket, egy hónapon belül azért menniük kell. Ám akkorra, úgy látják, végeznek is. Janinak általában csak heti egy-két napra akad munkája, de a jelenlegi foglalkoztatója legalább megbízhatóan fizet. Állandó munkája hat éve volt utoljára, szerinte ennek jórészt roma származása az oka; amint meglátják, többnyire már közlik is, hogy minden álláshely betelt - holott elsősorban állás reményében jött föl Szabolcsból. Bátyja jelenleg is ott él, aránylag gyakran jön Pestre, tőle kapta a mobiltelefonját.

Főleg ő és Bandi nevű társa dolgozik a telep arrébbvitelén. Sietnek, hogy legalább az egyik kunyhót befejezzék, mert akkor valaki őrizheti az új területet, legutóbb ugyanis ismeretlenek lerombolták félkész munkájukat. Szűkebb, kevésbé berendezett helyen élnek, mint Hengerék, viszont az összesen 17 embernek (egyikük alig egy hete halt meg) több háziállata van. A Vadnyugati történetek című sorozat egyik darabját látjuk a ház előtti fotelon; Erika szeret olvasni, főleg az ellátó szervezetek aktivistái látják el olvasmányokkal, elsősorban a történelmi tárgyú szövegek iránt érdeklődik. Bandival átmegyünk a készülő házakhoz; egyelőre csak két épület faoszlopai állnak, de már eldöntötték, ki hol fog lakni az új helyen. Mindenképpen szeretnének együtt maradni, ha kissé szűkebb lesz is a hely. Az egyik házváz mellett kis fenyőfa áll, ennek nagyon örülnek: mennyire jó lesz az majd karácsonykor.

Neked ajánljuk