Vári György

A Los Angelesben élő magyar származású irodalmár, Marianna D. Birnbaum pár éve jeruzsálemi keltezésű képeslapot kapott három magyar írótól, akik a jeruzsálemi könyvvásár vendégei voltak. Arra gondolt, hogy - ha már nem lehet velük - legalább megkérdezi, hogy mulattak, és mit tudtak meg az országról. Az ebből az ötletből született könyv előszavában Birnbaum a magyar zsidóság történetéről elmélkedik: a 19. századot illuzórikus aranykornak láttatja, amikor a zsidók elhitték, hogy az emancipáció komoly és valódi döntés, őszinte befogadás - nagy tömegeik lelkes hazafiakká váltak, és úgy gondolták, többé aligha lehet kérdés bárki számára, otthonuk-e a föld, ahol élnek. A magyar nemzet azonban a következő század folyamán nem olyannak mutatkozott, mint legjobb képviselői a liberális korszakban, az asszimiláció puszta illúzióként lepleződött le abban a folyamatban, ami a holokauszthoz vezetett. Ez a történet nyilván nem nélkülöz minden igazságot, de mégis egyirányúsító kissé. Ez a helyzet, hazaszeretetük "elárultatása" a felelőse a magyar zsidók identitáskrízisének Birnbaum szerint, ez a problematikus identitás áll Izrael állam mellett a kérdések fókuszában, ezzel szembesülhet, aki Ferihegyről a Ben Gurion reptérre érkezik. A három interjúalany három különböző perspektívát biztosít a kérdés megválaszolásához: egyikük zsidónak tekinti magát, másikuk a származását jelentés nélküli véletlennek gondolja, a harmadik, Esterházy Péter pedig semmilyen értelemben sem zsidó: jóindulatú és figyelmes kívülálló. Világos, hogy Birnbaum kérdéseinek irányát erősen befolyásolja a szélsőjobboldal előretörése, ebből, hiába él Los Angelesben, legalább annyira naprakésznek tűnik, mint beszélgetőpartnerei.

1. Seamus Heaney: Hűlt hely (Ford.: Ferencz Győző et al. Kalligram, 2010) - 127 pont 2. Cormac McCarthy: Az út (Ford.: Totth Benedek.

A Kossuth-díjas író legújabb regénye, Az Argoliszi-öböl a közelmúltban jelent meg a Kalligramnál: Sándor Ivánnal személyes és történelmi emlékezetről és mindennek a regényírással való kapcsolatáról beszélgettünk.

1. Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege (Magvető) - 65 pont 2-3. Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban (Magvető) - 63 pont Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó? (Magvető) - 63 pont 4. Balla Zsófia: A nyár barlangja (Kalligram) - 50 pont 5. Schein Gábor: Egy angyal önéletrajzai (Jelenkor) - 48 pont 6. Szálinger Balázs: M1/M7 (Magvető) - 42 pont 7. Kerékgyártó István: Trüffel Milán avagy egy kalandor élete (Kalligram) - 33 pont 8. Tábor Ádám: A hurrikán háza (Kalligram) - 30 pont 9. Sopotnik Zoltán: Futóalbum (Kalligram) - 26 pont 10-11. Krasznahorkai László: Az utolsó farkas (Magvető) - 25 pont Vajda Miklós: Anyakép amerikai keretben (Magvető) - 25 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, k.

Miljenko Jergovic második magyarul olvasható könyvének eleje kimondottan a Svejket idézi, és vele mindazt a bölcsességet és kedélyt, ami, úgymond, a régió közkincse a történelem alatt elbújni próbáló, túlélő slemilről. Salamon Tannenbaumot, a regény egyik főszereplőjét 1920-ban elviszik, mert bevett szokása szerint jelentkezik be a (régi nevén nevezve) Osztrák Császárhoz címzett fogadóban, amolyan bizalmasan alattvalói stílben: "Megjött Moni az osztrák császárhoz". Mindezt épp aznap, amikor "az új királyság trónörököse, Aleksandar" Zágrábba érkezik. Azok az idők azonban, az álmos egyformaság otthonosságának ántivilágbeli napjai elmúltak az ősöreg császárral és őt gyorsan követő birodalmával együtt; a felgyorsult történelem nyitóepizódjaként Moni kap is egy alapos verést.

Szálinger Balázs költészete saját helykijelölésében igen erős, gondoljunk csak a Zalai passió című korai epikai munkát záró öntudatos alanyi színrelépésre, ami úgy alkotja meg a költői figura romantikus eredetiségét, hogy e romantikus eredetiség ismert magyar hagyományát maszkként veszi fel közben: A természet vadvirága Petőfijének és mindenekelőtt a Hunn, új legenda Adyjának álarcát. Ilyenfajta vers nyitja az új kötetet is, amellyel Szálinger hét év után jelentkezik lírikusként. A "bécsi büszkeség" és az "önként alávetettek" szembeállítása történeti kulisszákat tol be a vers terébe, aminek célja a költői megszólalás helyének kijelölése. Az M/1-es és az M/7-es találkozása így egy történeti hagyomány (a kurucos függetlenségi szemlélet) végpontja is lesz, kissé rezignált ragaszkodással utalva a Zalai passió fentebb említett záróversére, a költői autonómiáért folytatott küzdelemre az egymástól elválaszthatatlanná tett költői pálya és életút egy olyan pontján, ami egybeérés és lezárás is - ezt a lezáráspillanatot segít költészetté stilizálni a történeti múlt. Amit hallunk, "ez a két perc / Jutalomjátékom itt, a történelem végén" - így érnek össze a motívumok, éppen megfelelő dobogót építve. Ez a drámai beállítás persze újfent stilizáció. E prózai korban így születhet csak, e roppant gondos stilizálás, buzgó arcképkészítés és emelvényépítés eredményeképpen progresszív, egyetemes költészet, így válik lehetővé a régi romantikus program, a világ költőivé tétele. A metszéspont "legkisebb és legnagyobb" között, az "Isten és a féreg" romantikából örökölt kereszteződése is e költészet eddigi dilemmáinak jelzése. A kicsi ironikus felnagyítása provincialitásának leleplezéseként mutatkozott a Zalai passióban is.

Lantos Péter Sínek és sorsok címen lefordított regénye szerzője élettörténetét meséli el bonyolult szerkezetbe ágyazva. A makói kisgyerekkor tereinek, hangjainak, illatainak történetét, az ausztriai táborrendszerbe történő deportálásét 1944-ben (Leipnikeréknek - a szerző később változtatta meg a nevét Lantosra - úgymond "szerencséje" volt, azon kevesek közé tartoztak, akikkel nem Auschwitz felé indult a vonat), a szegedi egyetemi évekét, a keserves pályakezdését és - messze a legkisebb terjedelemben - emigrációjáét, fényes karrierjéét Nyugaton.

A Kertész Imrével készült sikerületlen interjúra adott reakciók nagyon fontos kórtünetek, jelentőségük messze túlmutat Kertész jelentéktelen mondatain, mivel a honi jobboldali publicisztika - sajnos, majdhogynem egységes - irodalomszemléletéről árulnak el valamit, amit eddig is lehetett ugyan sejteni, de ez az alkalom megmutatta, hogy alig-alig artikulálódik más nyelv, másfajta megközelítés.

1. Marcel Proust: A megtalált idő. Az eltűnt idő nyomában 7.

Különös kultúrtörténeti kalandtúrán vehet részt, aki végig kívánja követni, hogyan jutott el a zsidó misztika nagy valószínűséggel 1200 körül kezdődő útján az ekkor még ismeretlen kontinens távoli, nyugati partjaira, Hollywoodba, hogy a popularizált kvázikabbala úgy terjedjen szét a világban, hogy régmúlt századokbéli "szülőatyái" se ismerjenek rá.

1. Tóth Krisztina: Magas labda (Magvető) - 131 pont 2. Darvasi László: Virágzabálók (Magvető) - 125 pont 3. Kemény István: Kedves Ismeretlen (Magvető) - 116 pont 4. Csaplár Vilmos: Hitler lánya (Kalligram) - 65 pont 5. Horváth Viktor: Török tükör (Jelenkor) - 59 pont 6. Kukorelly Endre: Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív (Kalligram) - 58 pont 7. Kántor Péter: Megtanulni élni (Magvető) - 53 pont 8. Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta (Magvető) - 45 pont 9. Krusovszky Dénes: Elromlani milyen (Kalligram) - 40 pont 10. Gerevich András: Barátok (Kalligram) - 31 pont 11. Ortutay Gyula: Napló I. 1938-54 (Alexandra) - 25 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jenei László, Kálmán C.

Idén jelent meg harmadik regénye, az Utolsó kentaur című "társadalmi lektűr". Előző regényéért (Kommunista Monte Cristo) nemrég megkapta az Európai Unió irodalmi díját. Az irodalmi életről, történetek és tanulság viszonyáról, a groteszk magyar történelemről és a politikai radikalizmus nevű "szabadidős tevékenységről" kérdeztük.