3. Joseph Conrad: A párbaj (Ford.: Bojtár Péter. Európa, 2010) - 51 pont
4. Mirko Kovac: Város a tükörben (Ford.: Orcsik Roland. Magvető, 2009) - 33 pont
5. Per Petterson: Lótolvajok (Ford.: Földényi Júlia. Scolar, 2009) -30 pont
6-7. Zbigniew Herbert: Fortinbras gyászéneke (Ford.: Csordás Gábor et al. Kalligram, 2009) - 27 pont
Irena Vrkljan: Selyem, olló - Marina, avagy az életrajzról (Ford.: Radics Viktória. L'Harmattan, 2009) - 27 pont
8. Atiq Rahimi: Türelemkő (Ford.: Mészáros Ernő. Magvető, 2010) - 23 pont
9-10. Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök (Ford.: De Martin Eszter és Puskás István. Kalligram, 2009) - 21 pont
Vlagyimir Szorokin: 23 000 (Ford.: Holka László. Gondolat, 2009) - 21 pont
11. Miljenko Jergovic: Ruta Tannenbaum (Ford.: Kollár Árpád. L'Harmattan, 2010) - 19 pont
Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, k. kabai lóránt, Lapis József, László Ferenc, Lóránd Zsófia, Margócsy István, Menyhért Anna, Mikola Gyöngyi, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szilágyi Zsófia, Szegő János, Tarján Tamás, Teslár Ákos, Urfi Péter.
A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban. Cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 14. fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu
Seamus Heaney, a ragyogó ír költő magabiztosan győzte le ezúttal a Magvető által a magyar piacra igen eredményesen bevezetett Cormac McCarthy, listánk régi szereplője új kötetét, mögöttük sokáig semmi, távolról követi őket Joseph Conrad, újabb szakadék, aztán a mezőny, szerzők egymás hegyén-hátán. Költőt ajánlanak hát a merész voksolók az Önök figyelmébe, szimpatikusan dacolva azzal a masszív hittel, hogy a költészetnek leáldozott, hogy piacképtelen stb. Igaz, egészen kivételes, nagy költő studírozására biztatják Önöket, az ajánlat felelős és átgondolt. Poós Zoltán egyenesen úgy véli a kulturpart.hu-n közzétett érzékeny ajánlójában, hogy a győztes "a kortárs világirodalom talán legfontosabb élő költője".
Hasonlóan remek a kiadó világlíra-sorozatának többi megelőző darabja is, Kavafisztól egészen a listánkon már ajánlott Fernando Pessoáig és a jelenlegi lista hatodik helyén megbúvó Zbigniew Herbert-kötetig bezárólag. Herbert Magyarországon legismertebb versének címe áll a kötet élén, az a híres költemény, ami Hamlet bukását a teszetosza humanista értelmiségi történetileg szükségszerű és időszerű bukásaként láttatja, hogy az erős kéz (Fortinbras) kíméletlenül hatékony képviselője léphessen a helyére. Fortinbras Hamlettől vett búcsúja búcsú egy világkorszaktól vagy - inkább - egy illúziótól. De a kötet telis-tele van fontos költeményekkel, alaposan kibővíti Herbertről szerzett tudásunkat. McCarthy új regénye egy mindenen túli világban tántorgó apáról és fiáról szól úgy, ahogy már megszokhattuk, ha megszokható lenne. Herberten kívül is akad itt még egy lengyel elrejtőzve, leszakadva az arany és az ezüstérmestől, magabiztosan előzve ugyanakkor a mezőny többi tagját. Mert Joseph Conrad származását tekintve lengyel volt, matrózként dolgozott, és ez nem múlt el nyomtalanul pályáján. A sötétség mélyén írójának ezt a regényét az Európa kiadónak köszönhetjük, mindenki derekasan kitesz magáért. Mirko Kovac regényét elsősorban erős, eredeti atmoszférájáért dicséri méltán Zanin Éva a revizoronline-on, és hozzáteszi, hogy ez Kovac és fordítója, Orcsik Roland közös érdeme. Mármint az, hogy "a Város a tükörben igazi, jóféle balkáni regény lett, ami szerencsére magyarul is kiválóan szól". Hogy egyebekben izgalmas "metanarratív" szálról van-e szó, vagy "a szerző néha zavaróan gyakori szövegből való kibeszélésé"-ről, abban nincs egyerértés Zanin és az utóbbi idézet gazdája, a kötet ÉS-beli recenzense, Józsa Márta között. (Egy megúszhatatlan feladat, Élet és Irodalom, 2009. december 18.). Per Petterson Lótolvajokjáért a Scolarnak lehetünk hálásak, és ami minket illet, azok is vagyunk. Alig győzte dicsérni a regényt hasábjainkon a különben oly eleven szavú Szegő János (Fától az erdőt, 2010. március 4.). A mesterségbeli tudás és az ezen túlmenő súlyosság egyként erénye szerinte a könyvnek. A Scolarnak az ilyesmihez remek szimata van. Délebbre visz Irena Vrkljan két kisregénye, a Balkánra újfent, akárcsak az utolsó helyet megcsípő Ruta Tannenbaum. Vrkljan műve a modern női délszláv irodalom alapító szövegét és a női önéletírás új lehetőségeit hozza létre a könyvbéli ajánló szerint. Egy női élettörténet és egy női szöveg egymástól elválaszthatatlan önkeresése és önmegtalálása. Atiq Rahimi Franciaországban élő afgán író első franciául írt könyvét rögtön Goncourt-díjjal jutalmazták, szintén egy női élettörténet, felszabadulástörténet elbeszélője, egy moszlim asszonyé, igen sajátos helyzetben, irtózatos véggel. Ha ennyi sem volna meggyőző, remek kedvcsináló Bolla Ágnes írása a kikotoonline.hu-n. Akinek ennyi jó kevés, az hozzájuk pakolhatja roskadozó könyvespolcára Szorokin "Jég-trilógiájának" befejezését, miután átfutotta Nagy Bernadett rövid, de elgondolkodtató recenzióját a litera.hu-n. A végére maradt Miljenko Jergovic könyve a zágrábi zsidó gyerekszínésznőről, amiről eddig csak e sorok írója szólt a magyar olvasóhoz épp ezeken a hasábokon (A zágrábi ellen-Svejk, 2010. március 4.). És még csak most jön a könyvfesztivál!
