Winkler Róbert

Egyfelől a szoba homályba borult belsejét látom s benne az arcod fehéres foltját, másfelől az ég végtelenjét. Emitt még döngicsél egy sorstársnőm; a másik már mozdulatlanul fekszik alant, hanyatt esve, hat kis lába fölfelé mered. Mert bár szárnyas férgek vagyunk, szebbek leszünk a halálban, mint ti.

veszélyeztetett faj fennmaradásához felbecsülhetetlen

Koczák Sándor

Új fejezetéhez érkezett Kovács István profi ökölvívó pályafutása: 16. mérkőzésén kiütötte a mexikói Chavezt, aki 37 éves, és húsznál több vereségével kifejezetten negatív a mérlege, és kinézetre sem volt egy Chiapas Oroszlánja. A hír természetesen nem ez, hanem hogy az RTL Klub - életében először - olyan véleményt is közölt, ami nem feltétlenül esik egybe az általános, kincstári/rajongói Kokó-felfogással. A MaNcs szakírója a mérkőzés előtt nyilatkozott.

A család legismertebb tagja, a széncinege több embert mentett már meg az öngyilkosságtól, mint a világ összes tűzoltója együttvéve. A tollas kis lény mínusz húsz fokban - amikor sehol egy betevő falat, és láthatóan minden az ellen szól, hogy megérje a tavaszt - vidáman szökken ágról ágra, biztatóan füttyögve. Sürög-forog, csillogó szemmel nézeget, valóságos repülő antidepresszáns.

Az egyik leggyakoribb városi madár, szinte észre sem vesszük, ahogy a fekete hímek és a barna nőstények mindennapi anyagmozgatásukat végzik az avarban. Életük jóval érdekesebb, mint a természetfilmek nagy átlaga; ha jól akarunk szórakozni, nem árt tudni, mit kell nézni.

Negyed nyolc. A Gellért földszinti halljában egy bocskais-darutollas illető méltóságteljesen billeg a drinkbárba. Az emeleti erkélyről sztálinista anyakönyvvezetőnek öltözött férfi fekete ruhában, széles, vörös vállszalaggal az érkezőket figyeli: megjött Bánk Attila. A hall közepén egy negyvenes, halvérű playboy (Pallavicini Zita őrgrófnő férje, ha igaz) és egy Kabos Gyula-szerű öreg kevert osztrák-magyar nyelven szorong.

Nálunk nincs presztízse: itt még a The Crow című film is A hollóként futott - Amerikában a varjú vonzó és titokzatos, mint Brandon Lee, Magyarországon kellemetlen, érdektelen fekete tömegcikk. Nem is vitatkoznék a közízléssel: a cikk címe legyen inkább Holló.

Népszerűtlen állat, nagyjából egyszerre tanuljuk meg az ábécét, és hogy a patkány undorító. Egy-két éves gyerekekkel végzett kísérletek bizonyították, hogy a csöppségek még a csatornaszagú, bűzhödt rémektől sem undorodnak, és ugyan-olyan lelkesen próbálják megsimogatni, mint az óriáspitont, a patkányról viszont kialakult, negatív álláspontjuk van.

Amit a természeti környezettel művelünk, nem a természeti környezetre veszélyes: a biológiai sokféleséget csökkenteni legfeljebb atombombával tudjuk, ideig-óráig. A természet pusztítása tulajdonképpen csak átalakítást jelent, és amilyen a mi formánk, a változás számunkra mindig kedvezőtlen. Feketerigó helyett patkány jön, katicabogár helyett csótány, és természetesen mindig az az életforma tartalmazza a rák ellenszerét, amelyiket tavalyelőtt pusztítottunk el. Az élővilágot nem tudjuk elriasztani magunktól, a nagyvárosokban virul a domesztikálatlan biomassza. Jó az erdőben megfigyelni, hogyan vakarja füle tövét egy őzbak, de közvetlen zoológiai tapasztalatokra bőséggel tehetünk szert a flaszteren is. A városba költözött menyétcsalád esti programja, a kóbor macskák nemi élete, a verébcsapat hierarchiája, a búbos pacsirta fészkelése a 2-es villamos vágányai közt. Nos, ilyenekről lesz szó a sorozatban. Elsőként lássuk, mit tud a balkáni gerle.

Wesley Snipes nem jött el, otthon maradt még Jackie Chan és a csak agyi síkon verekedő, önmagát alkoholistának álcázó David Carradine, aki annak idején Bruce Leet túrta ki a Kung Fu-tévésorozat főszerepéből. Nem csoda, hisz Carter Wong, a Shaolin Chung Hop Kuen-irányzat alapítója, alanyi filmsztár, Bruce Lee barátja eljött. Carradine helyében magam is beteget jelentettem volna.

Ébresztő háromnegyed négykor. Nem sokkal éjfél előtt feküdtünk le, és igazán nem panaszképpen mondom, utána még jó ideig hallatszott Ákos mormogása a szomszéd szobából.