Szakasztott, mint az arab számoknak: őshazájuk nekik is India, ahol évezredek óta etetik és tenyésztik őket. A XVI. században jelent meg Kis-Ázsiában, a Balkánra a törökök telepítették be. Újkori története jól példázza: nincs lejátszva semmi, még a városokban sem. Hősünk olyan világméretű offenzívát hajtott végre a XX. században, mint egykor Dzsingisz kán. A különbség, hogy a galambok maradtak. A Balkáni Gerle Fan Club hivatalos pólójának elején egy csókolózó gerlepár látható, a hátán turnédátumok: 1912. Szerbia, 1930. Magyarország, 1943. Bécs, 1946. Berlin, 1949. Amszterdam, 1951. Stockholm, 1955. London, 1957. Észtország, 1964. Reykjavík.
Elképesztő, hogy egy forró égövi madár kibírja a magyar telet, és Izlandra is betelepül. Télen nem vonul délre, ebbe sokan belehalnak, a helyhez kötöttség miatt viszont évente akár hétszer-nyolcszor is költhetnek.
Nyugodtan lehetne
Magyarország címerállata,
hiszen történelmünkben több párhuzam is kínálkozik. A szomorú 30-as években tűnt fel minálunk, de igazán elterjedt csak a légpuska betiltása, 1956 után lett. A legjobban a pangó szocializmus kedvezett neki, a nyitással és a rendszerváltással azonban defektes agyú olasz vadászok özönlötték el az országot, ők azok, akik, ha énekesmadár-kilövésre nem tudják megvesztegetni a vadőrt, galambokon élik ki szörnyű hajlamaikat. A balkáni gerle augusztustól februárig vadászható, lélekszáma a magyarokéhoz hasonló lassúsággal csökken.
Egyszersmind nem árt, ha - terápiás jelleggel - rombolunk hamis Európa-tudatunkon, és hozzászokunk a balkánisághoz. Távolról tisztábban látni a geopolitikai realitásokat: az USA például nem hivatalosan a Balkánhoz csap minket. Richard Holbrooke azért lett az Egyesült Államok balkáni főmegbízottja, mert a felesége magyar, tehát balkáni.
A magyar gerlehelyzet legnagyobb szakértője, dr. Bozsko Szvetlana a közelmúltban
Debrecenben
végzett felbecsülhetetlen értékű populációdinamikai vizsgálatokat. A debreceni galambok napközben szállnak morzsára, búzára, elsősorban a városszéli nagy, nyitott gabonaraktárakban. Este vége a bulizásnak, a belvárosi éjszakázóhelyeken gyűlnek össze. A magtáraktól a hálókörletig pontosan megfigyelhető légi folyosókon vezet az útjuk, ezektől ritkán térnek el.
A szállás (nem a röpülés, a lakhely) kiválasztásában fő szempont a szélárnyék: a debreceni gerlék java a belvárosban éjszakázik, számára a szállodaipari öt csillag jelentése a következő: belváros*, szűk utca* fákkal*, lehetőleg fenyővel*, szélvédett helyen*. A galambok szeretik egymás társaságát, különösen éjszaka. Az alvó galambot úgy különböztethetjük meg az ébertől, hogy feje két válla közé süpped (meg a szeme csukva van); ők nem dugják a fejüket a szárnyuk alá.
Az első nagy debreceni galamb-éjszakázóhely a Nagytemplom kertjében alakult ki, ott 1962-ben már 3500 madarat számláltak. A nagy 1980-as gerleprodzsektben derült ki, hogy Debrecenben már több a galamb, mint a veréb. Nem bízzák magukat madárbarát nénik exkluzív támogatására. Magyar nagyvárosok galambszámlálásai alapján ott él a legtöbb, ahol a mezőgazdaság nagy, nyitott gabonatárolókkal járul élelmezésükhöz. Debrecenen kívül balkánigerle-fellegvár Nyíregyháza, mely várost a gabonaellátmány mellett népszerűvé teszik a japánakácsorok jelentette kiváló éjszakázóhelyek. Egerben nincsenek magtárak és malmok, aki viszont mégis megtömte valahogy a begyét, jót horpaszthat a termálfürdő kifolyójának meleg párájában, ez csikorgó teleken sok testvér életét mentette már meg. Győr végképp nem tud mit nyújtani a galamboknak, néhány néni a belvárosban és a Megyei Kórház udvarában álló fenyők - bizonyos fenyőfajták jól védenek a széltől, kellemes mikroklímájukért nagyra becsülik őket a gerlék. Zalaegerszegen viszonylag kedvezők a feltételek, de a galambpopuláció kisebb, mint az előbbi városokban. Éjszakázásra a Számviteli Főiskola udvarát ajánlom: szélvédett hely, öreg fákkal.
Szexuális téren
a galamb többé-kevésbé megfelel az elvárásnak: a párok lelkesen turbékolnak és kupakolnak, bár meg kell adni, a hím boldog-boldogtalannak turbékol, házi galamb még a gazdájának is. A "mint gerlepár" inkább irodalmi hasonlat, mint köznyelvi; a legtöbb ember látta már, milyen brutálisan agyalja néha a galamb a hitvesét. Az irodalmárok amúgy is rosszak zoológiában, nekik az állatvilág mindössze hangulatfestő elem, háttérzaj. 1887-ben Gyulai Pál, a századforduló kritikusa, író-költő, a Tudományos Akadémia titkára egy versében a Borsod megyei Hámort dicsérve rímelési kényszerből kifolyólag ("...patak zúg/... vadgalamb búg") súlyos ornitológiai hibát vétett. Herman Ottó nem volt pollenérzékeny, a felületességre viszont allergiás volt. Nem hagyta annyiban a dolgot (ott akkor nem volt vadgalamb), s mivel Konrád György akkor még nem élt, lehetetlen volt eldönteni, melyikük tudja jól, a sajtóvita mindhalálig tartott.
A turbékolás, ahogy a giccsfestők nagy szakértelemmel ábrázolják, gyakran visszataszító csókolózássá fajul. Fitt vadgalambok repülőbemutatóval imponálnak a tojónak, elpuhultabb városi jampecok ezt az előjátékot gyakran mellőzik. Ha sikerül megpillantanunk a párzást, nem ritka, hogy a nőstényt látjuk felül - illesztésileg nem probléma, fő hogy a kloákák össze legyenek szorítva. No, de az állatszex-csemege mit sem ér, ha nem tudjuk, melyik a hím és a nőstény, márpedig a magyar nyelvű szakirodalom ebben aligha igazít el. A legtöbb szakkönyv hallgat a kérdésről, pedig nagyon izgalmas lenne tudni, mikor van felül a tojó kupakoláskor. A nagy angol madárbiblia, mely terjedelemre nem sokkal múlja alul a Révai nagyot, azt mondja, a hím balkáni gerle feje rózsaszínes-szürkés, nyakán fekete félgallér, a nőstény pont, mint a hím, de a feje és nyaka inkább sárgásszürke-iszapszínű. Iszapja válogatja persze.
A balkáni gerle számára a városi élőhely
sziklás biotópra
emlékeztet, az ő szempontjából igaza is van: terméketlen szürke izé, gyér vegetációval, rengeteg kisebb-nagyobb réssel. A balkáni gerle szereti az odúszerű fészkelőhelyet, egy cseppet sem zavarja, ha szűk a bejárat, átveszkődi magát.
Fészekrakása szégyen a madarakra nézve. Borzalmas. Láttam már néhányszor, legutóbb az ablakpárkányom és a parabolaantenna közé próbáltak valamit alkotni: néhány gally, ami szerencsés esetben meggátolja, hogy a tojások leguruljanak a háromemeletnyi mélységbe. Végül, azt hiszem, észrevették, milyen stresszes arccal verejtékezek a reluxa mögött, megszántak, és máshová mentek családot alapítani. Balkáni gerle fészkelt már közlekedési lámpán és használatban lévő gémeskút nehezéknek használt vödrében is.
A szárazkoszt miatt nagyon szeret inni, ezért van olyan sok galamb a nagyvárosok szökőkutas terein. Nem stampedlizve dönti le a vizet, mint sok más madár ("egészségünkre, hukk, fenékig!"), hanem a nyelőcsöve ingáztatásával szívja fel. Szeret fürdeni és zuhanyozni, szívesen ázik meg az esőben. Vizes tollakkal kicsit könnyebben fogják meg a gyerekek. Különleges a galambok impregnáló rendszere: nem a püspökfalatjukkal zsírozzák a tollaikat, hanem a tolltokoknál keletkező finom porral.
Az olaszokon kívül kevés természetes ellenségük van. A
macskák ritkán
férnek a fészkükhöz, a galambfiókák fő réme az ugyancsak városi lakossá lett csóka. A galambgyerekek közel egy hónapig különlegesen gusztustalan koszton nevelkednek. Úgy indul a híradó, hogy a tojó begyfalának hámsejtjei zsírosan elfajulnak, majd ezt a váladékot öklendezi át a mama a fiókák csőrébe: 71% víz, 16% protein, 10% zsír, ásványi sók, vitaminok, állományjavító, fűszerek. Mindenki kér?
A városi galambok ügye olyan erősen osztja meg a társadalmat, hogy a témával Juszt László bármikor képes lenne zavargásokat előidézni. Többször megtörtént, hogy népharag söpört el galambirtást, pedig egy ilyen akciónál azzal a képtelenséggel védekeztek az irtók, hogy csak elkábulnak a madarak. Persze, utána meg nyilván mennek a darálóba, mert ha elengednék őket, úgyis visszamennek, ahonnan elvitték őket. Galambot elég könnyű megmérgezni, mert ízlelőképessége (egyben nyeli le a magokat) nem túl erős.
A Spektrumon egy patkányfilmben nemrég elhangzott, hogy a patkány kevesebb halálos betegséget terjeszt, mint a galamb. Ez nem igaz. Sok természetfilmben vannak apró csalások vagy ordító marhaságok, ez közéjük tartozik az ÁNTSZ szakértői szerint. A balkáni gerle egyetlen, az emberre veszélyes betegséget terjeszt(het), a papagájkórt. A fertőződéshez érintkeznünk kell a galambbal, utána nem szabad kezet mosni, és persze fertőzött galambot kell találni. Ezért is olyan ritka, hogy valaki a lázzal-hasmenéssel-hányással járó papagájkórt galambtól kapná, a legtöbben a névből indulnak ki, és inkább a papagájuktól fertőződnek meg.
A galambok
tájékozódó képessége
évezredek óta rejtély: 3-400 kilométerről is hazatalálnak, Magyarországon tehát nem lenne hülyeség megalapítani a Hajti-Pajti légi konkurensét. A hazatalálás vizsgálatakor a tudósok hihetetlen kramancokat aggattak a galambokra. Kezdték homályos kontaktlencsével, végezték vasdarabokkal - egy ideig arra is gyanakodtak, hogy a Föld mágneses mezeje igazítja őket útba. A sok hókuszpókusz ellenére valószínűleg szemmel tájékozódnak, mert míg esőben, viharban kiválóan navigálnak, a hóesés és a köd zavarja őket. A galambok tájékozódásának vizsgálata a népszerű ismeretterjesztésben dívik, a tudósok inkább matekoznak velük. A galambok számolási tudományának feltárásában kiváló, magok válogatásához szokott szemükre építenek. Kétféle képességet mérnek, az egyikben azt, hány egymást követő eseményt (pl. villanás) tudnak fejben tartani. A másik irány a kevesebb-több viszonylatok felismerésére fekteti a hangsúlyt. Magunkfajta átlagpolgár, ha megölik, sem tudja kitalálni, hogyan működik mindez, nézzük hát, mit ír az Animal Learning And Behavior 1998/3. száma.
A kísérleti alanyokat, miután jól kialudták magukat, egy 34 x 32 x 34 cm-es bádogdobozba tették. A galambbal szemközti falon egy főfény, mellette mellékfény, mely kajaosztáskor világít. Középen egy LED (világító dióda), azt kell megcsípni a galambnak, ha enni akar, persze a megfelelő időben és számban. Mutogatnak a galambnak két halmazt 3 és 5, 4 és 3 meg mindenféle számú pöttyel, ha jókor csíp, tiszta búzát kap. Mindez kicsit bonyolult, nem is ember vezérli a műveleteket, hanem egy Commodore 64-es számítógép. Dr. Buzsáki György írt a hadsereg Szerves irányítás nevű programjáról, melyben azt a problémát próbálták orvosolni, hogy a kezdetleges számítógépes irányítóberendezések nem férnek el a kisebb rakétákban. Kiképzett galambokat ültettek a rakétákba, prizmákkal eléjük vetítve a célpont képét. Ha a töltet nem haladt pontosan, a galamb a kép szélét csipkedte. Korábban ezért búzát kapott, most viszont az irányítószerkezet a csipkedéseknek megfelelően korrigálta a röppályát. Szerencsére a szerző nem említi, melyik hadseregben történt mindez, így inkább nem hiszem el az egészet. Sokkal jobb, ha nem kell belegondolni a katonai fejlesztőmérnökök lelkivilágába.
A balkáni gerle, mint általában a galambok, elég kis teret hagy a természettudományos tudálékosságnak. Maga Brehm papa is úgy vélte, a laikusnak igaza van, ha egyszerűen galambot mond: hogy balkáni, szirti vagy házi, nincs nagy jelentősége, nagyjából ugyanazt tudják. A Szent Márk tér híres galambjai konkrétan háziak, de a világ legtöbb elvadult házigalamb-társasága évről évre jobban hasonlít a szirti galambra, melyből kitenyésztették. Ha színes-fehér-pöttyös galambot látunk, általában házi, ha randa, ápolatlan szürkét, az a balkáni gerle.
Winkler Róbert
