Mantrázott. Az ágy is szokatlan egy kicsit, meg a falusiturizmus-levegő, nem beszélve a tudatról, hogy háromnegyed négykor megszólal majd az ébresztőre állított mobiltelefon. A vége persze az lett, hogy a borotvahabos fejű Krisna-tudatú előzte meg a modern technikát:
- Jó reggelt, elvtársak, ébresztő, föl!
Reggelizni nincs értelme, se étvágy, se reggeli, a nagy somogyvámosi éjszaka hűvösében az eső is szemerkélni kezd. Ákos beöltözött. Alsógatya, frissen mosott fáraószoknya, mely megfelelő vasalási-hajtogatási technika segítségével jelzi viselője hitéletben elfoglalt rangját (meglehetősen alacsony). Vászonpóló, sárfányszín gyapjúlepel, szandál, így vág neki a húszperces útnak.
A Védákban dzsekiről
nincs szó, mondja, jó ez így, egyébként is, mióta Krisna-tudatra tért, hideg vízzel fürdik.
- Először próbáltam úgy, hogy meleg, aztán egy kis hideg, aztán megint meleg, úgy sem volt könnyű. Idővel lassanként ráébredtem: minek ide meleg?
Klári néni házától ötven méter a Krisna-farm bejárata, néhány falu széli ház meg a kocsma, és már bent is vagyunk a 150 hektáros sötétkamrában.
Ákos erős iramot diktál, bánja már, hogy lágyszívűen engedett henyélni minket, holott a reggeli imádság fél ötkor kezdődik. Folytatja az előadást, percenként tíz-tizenöt szanszkrit szóval, képtelenség ilyenkor ezt hallgatni, az út gödrös, a mélyedésekben meggyűlt a víz, és egy hűvös hajnalon egy vizes bakancs nagyon védátlan dolognak tűnik. Próbálnék lemaradni, hogy a kátyúkra koncentrálgassak, sok ez így hajnalok hajnalán, a sötétben úgyse látja, hol vagyok, de tíz méterről nem tudok egyetértően hümmögni és okosakat kérdezni.
- Gyere már, mi van?!
Az agyagos-kavicsos út szürkésen foszforeszkál, különben az életben nem találnánk oda. Ákos méltatlankodik, amiért megkérdezem, mi is az a trimurti vagy trirárta, vagy tumburu,
- Könyörgök, tíz perce mondtam, nem emlékszel?
Megadóan botorkálok tovább, sehol egy pislákoló fény, Ákos folytatja.
- Ma van Krisna születésnapja, ez a legnagyobb ünnepünk... dzsamnasztami... vadzsranábha... szvájambhuva... brihannala... gandhamádana...
Egy Lada csattogva húz el mellettünk, ahogy félreállunk, a sötétben kis híján az árokba borulok, ez már tényleg borzasztó: ezek szerint van iránytaxi, csak Ákos szerint védikusabb gyalog megközelíteni a templomot, minél több tócsába belelépni, bőrig ázni, teljes aszkézis. Ákosnak egyébként is
böjtölnie kell,
ahogy minden hívőnek, se kaja, se víz, csak ménkű imádkozás és ünnepi kultúrprogram, egész az éjféli tortabuliig. A Lada most visszafelé dönget, hál´ isten, Ákos klepetusán megakad a reflektor fénye, valósággal fényárba borulunk, mint eltévedt ufók, a testvér megáll. Útközben felveszünk még egy nő testvért, ami nem teljesen kóser, mert kizárólag a férje mellé ülhetne be, de cudar idő van, és Krisna távolról sem kicsinyes.
Beugró: 1500 Ft, nemcsak látogatóknak, híveknek is. Ákos jó előre kiosztotta nekünk a krisnás olvasókat; a dzsapa teljesen olyan, mint a keresztény vagy iszlám rózsafüzér, csak sokkal-sokkal hosszabb. Viszont az ima rövidebb.
- Egyszer meg kell próbálnotok. Először én is hitetlenül pörgettem, de közben lassan elkezdett bejönni. Lehet, hogy közben ti is megtértek!
A templom modern, földszintes épület, indiai hatást legfeljebb a színei mutatnak meg a berendezés. A bevezető folyosók végig üvegfalúak, de így hajnalban akár fényképeket is hívhatnánk itt elő, az imaterem ellenben fantasztikus látvány. Bent, a plafon csúcsán két nagyon energiatakarékos fénycső hunyorog, az oltáron gyertyák. Lehetnénk akár Mexikóban is, az indiános-csiricsáré, szakrális Barbie-stílus legjobban Chiapas tartományra emlékeztet. Élénkzöld háttér előtt aranyos-mindenféle baldachin alatt fuvolázik Krisna, mellette egy lány, aki spirituális-fizikai gyönyörelosztó szerepet játszik. Testtartásuk, öltözetük és a mexikóias körítés az Antonio Banderas-Salma Hayek Fan Club közgyűlésére emlékeztet. Aki belép, csenget vagy kopog, mert Krisnához jön vendégségbe, ugyanezért borul a földre is, teljesen elnyúlva.
A hajnali mise énekes bevezetője a
katolikus kérdés-feleletre
hasonlít, de itt a hívek fókaszerű billegő tánccal kísérik. Az oltárnál, félig egy függöny mögött az illetékes szakember ghí-lámpával körözve kedveskedik Krisnának. Nem túl demokratikus, de nők és férfiak elkülönülve, a terem két oldalán énekelnek, a hossztengelyben hátul a Krisna-hit nyugati alapítójának csokoládébarna szobra, lótuszülésben, tényleges textil homlokmelegítő pánttal. A dalolás után kis kitérő egy oldalszentélybe (fiúké az elsőbbség), aztán vissza a főhajóba, jöhet az ima. A rokonszenvesen egyszerű mantrát mintha kifejezetten a korai időpontra kalibrálták volna: "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare", ez egy egység, ebből kell rettenetesen sokat elmormolni egy rózsafüzér ideje alatt. Kicsit fél az ember ilyenkor, hátha megtér, de a heroinon kívül ki kell próbálni mindent, legrosszabb esetben ideköltözök, a korai kelésből ítélve az lesz a legjobb, ha aranyásónak állok. "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna...", megy ez, már négy bogyó megvan, körbesandítok, általában csukott szemmel mormolnak, hát akkor én is. Önkínzásnak egész eredeti, még ülőpárna is van, tőlem jobbra egy guru, így hatékonyabb lesz a mormogásom, csak el ne aludjak. Nem tudom már, mennyi a bogyó, ásításban húsz felé járhatok, a dzsapára nézek: legalább a háromnegyede hátravan, ez elképesztő. Adok egy esélyt Krisnának, végigmondom a kört, aztán hazaszaladunk Klári nénihez, hatkor már nyit a bolt, kakaó, kifli,
horpasztás tizenegyig
A kocsma ideális helyre települt, főleg a rokonoknak, akik itt siratnak egy-egy elveszett, megtért hozzátartozót, a farm bejáratától húsz méterre. A falusiak jól megférnek a krisnásokkal, bár a többhektáros biokertészkedéssel kapcsolatban szorult beléjük némi szkepszis. Egy gumicsizmás polgár szerint:
- Bio, persze, aztán látom a csávót, megy a permetezővel a paprikásba. Értem én, nyilvánvaló, permetezés nélkül mi lenne abból a paprikából? Semmi! Próbálkoztak, próbálkoztak, de ilyen nagy területet csalánlével permetezni, ahhoz szakértelem kell.
- Nem buta gyerekek, de inkább a számítógéphez értenek - teszi hozzá egy fröccsöző agrárszakember. - A földhöz gyakorlat kell. Először vonultak énekelve a földekre ilyen kis izé kapákkal, aztán egyre kevesebben mentek, a végén felfogadtak cigányokat, de hát, fiam, tudod, ahogy a cigány kapál, az olyan, mint a biopaprika!
Somogyvámosra alighanem a jóisten küldte a krisnásokat, a zsákfaluból szép lassan meghalt és elvándorolt volna mindenki. Így meg fölmentek az ingatlanárak, a tsz-földek kárpótlási jegyei 180 százalékon keltek el, ki lehet adni a szobákat, és nyáron néha napi két-három buszra való turista jön. Somogyvámos egyébként duplán híres, a polgármester, Hanzel László nem más, mint a Guinness-rekorder tojáspatkoló.
Kapálás ide vagy oda, a Krisna-völgy tehenészete szépen működik, de az igazi
sikerágazat a méhészet
évi 2,2 tonna termeléssel. Ákos kivisz a dombra, jobbra a nőtlen tiszti szálló, balra a női szakasz, színes kis családi házak. Madhukár fehér hálóingében egy nyirkos őszi délelőtt szőnyegporoláshoz készül. A gyerek kiskocsiban a tornácon szundít, az asszony odabent takarít.
Madhukár (huszonéves, szemüveges, kicsit svejkes alkatú és hanghordozású, ráérősen a kerítésre támaszkodik):
- Nehéz azért, mosni a gyerekre például. Folyó víz nincs, csak a szerzeteseknél, mi kútról húzzuk. Idáig vezetni nem lehet, mert kicsi a falusi víztorony, meg vékony a cső keresztmetszete. Áram sincs. Le lehet vinni a ruhákat egy lánynak, de mi van, ha összemossa a fehéret a színessel? Nem könnyű.
Ákos: - Mutasd már meg a méheket az újságíró kollégának!
Riporter: - Ne, a méhektől rettegek!
Méhész: - Most úgyse nagyon tudnék mit mutatni, ilyen hidegben behúzódnak.
Riporter: - Mi az ott a tetőn? Napelem?
Méhész: - Igen, Siemens, elég jó. Este tudunk világítani törpefeszültségű izzókkal, feltölthetem a telefont, és még a laptoppal is dolgozhatok.
Riporter: - Hűha! Minek a laptop?
Méhész: - A méhekhez. Termelési adatok, tenyésztési programok.
Ákos: -Madhukár dász zseni!
Nem vetném
én a hívők szemére, de lehetetlen nem észrevenni, késő délelőtt legalább háromszor annyian népesítik be a templomot, jellemző, tudják is ezek, milyen csodálatos korán kelni! Sokan nyilván az ország más részeiből jöttek, de akkor is gyanús, hogy a fele csak henyélt. Ákos is hiába zizgett, egyre laposabbakat pislog, mindjárt feladja.
Délben nyit az étterem, sajnos kisebb a dőzs, mint a Belgrád rakparti Govindában, ugyan- akkor több szerzetes nyugodtan falatozik a böjt kellős közepén. Ákos kész a magyarázattal, "akinek gyomorfekélye van például, és csak marja a sav a gyomrát, az ne böjtöljön", mindegy, engem tényleg nem zavar, ha valakinek jó étvágya van. Krisnások számára a szex csak gyereknemzési céllal engedélyezett, a böjtölési fegyelmet látva annyira azért nem sajnálom őket.
A templom nappali fényben egész más, a mennyezeten papírgirlandok és színes lufik, az oltár két oldalán műmadarak, melyek néha mechanikusan csicseregnek, egy szerzetes hatalmas fehér pamaccsal mozgatja a levegőt, hogy az isten még jobban érezze magát.
Krisna közérzete
központi kérdés, születésnapja alkalmából az ünnepi virágsziromebéd mellett meg is hintáztatják. Természetesen nem az oltárképet teszik tönkre, a fuvolás Krisna helyett egy hordozható mobil Krisnát, ún. murtit használnak, ami egyre megy, spirituális szempontból Krisnának az ugyanolyan jó. Lóg egy hagyományos gyerekhintaszerű készség, abba ültetik a murtit, és a hintára erősített kötél segítségével lengetik. A templom kis mesterséges tavában meg is csónakáztatják. Szép Disney-techicolor festmények örökítik meg Krisna életének kulcsjeleneteit; ez inkább gyerekszoba, mint templom. Nem istenfélő, hanem istenszerető vallás, világít rá a felekezet szóvivője.
Kérdeztük Klári nénit, akinél gyakran szállnak meg krisnások, tudja-e, mitől jó nekik.
- A lányok mindig mesélnek nekem a Krisnáról, szeretnének meggyőzni, de mondtam nekik, tanultam én katolikus hittant, látom, minden vallás ugyanazt mondja. Csak egy kicsit tekernek rajta.
Winkler Róbert
