Nagyvárosi természetbúvár: Feketerigó

  • Winkler Róbert
  • 2000. február 17.

Tudomány

Az egyik leggyakoribb városi madár, szinte észre sem vesszük, ahogy a fekete hímek és a barna nőstények mindennapi anyagmozgatásukat végzik az avarban. Életük jóval érdekesebb, mint a természetfilmek nagy átlaga; ha jól akarunk szórakozni, nem árt tudni, mit kell nézni.
Az egyik leggyakoribb városi madár, szinte észre sem vesszük, ahogy a fekete hímek és a barna nőstények mindennapi anyagmozgatásukat végzik az avarban. Életük jóval érdekesebb, mint a természetfilmek nagy átlaga; ha jól akarunk szórakozni, nem árt tudni, mit kell nézni.

A német rigók már a múlt században urbanizálódtak, a mieink csak a századforduló után, de annál lelkesebben. Az erdei és városi feketerigók külsőleg teljesen egyformák, a szokásaik viszont tökéletesen alkalmazkodtak lakóhelyükhöz. Az erdei rigók már a 80 méternyire feltűnt ember elől is menekülni kezdenek, a városiak akár másfél méteres közelségben vígan kapirgálnak tovább. Fél szemmel persze figyelik - ami nem hányavetiségre utal, egyszerűen úgy áll a szemük -, és tény, hogy meg tudják különböztetni a gyanús viselkedésű csúzlis illetőt egy jegyzetelő ornitológustól. A rigók jó megfigyelőképességére az erdőben szinte infrastruktúra épül: vészjelzésüket a fajtársakon kívül számos állat figyeli. A rigó S. O. S.-re menekülnek, ki merre lát. Ezzel néha vissza is élnek: ha valami zsíros giliszta-telért talált az egyik, gyorsan vészjelet ad, s míg a többiek fedezékbe iszkolnak, gátlástalanul bezabál.

A fütyülés mellett számos egyéb kunsztot tudnak, például sebesülést színlelve csalják el a fészkük közelébe tévedt macskát, ha a bátor légitámadások nem hoztak eredményt.

Harmonikus, stabil párkapcsolatban élnek, bár néha előfordul bigámia is. Az ismerkedési időszak hamarosan kezdetét veszi, a legtöbb új pár márciusban talál egymásra. Akkor aztán tetőzik a

territoriális agresszió,

ami mindig biztosítja, hogy a feketerigók elfoglalják magukat valamivel. Mint a legtöbb vadállaté, a rigó működése sem korlátozódik a puszta édelgésre; a feketerigó majdnem olyan vadul őrzi a területét, mint a kameruni kecske. A 80-as években a budapesti Vérmező 13 hektáros parkjában vizsgálták territoriális viselkedését. A zónázás a rigóknál az énekléssel kezdődik, bár az etológia tudománya egyelőre adós a válasszal: miért kell félnünk a szomszédtól vagy házigazdától, ha énekel.

Az egymást követő évek során végzett számlálásokból kiderült, hogy a vérmezei populáció igen stabil, ami a rigók agresszivitásának köszönhető: adott területen csak egy fészkelőpár lakhat, az üres helyet azonnal betöltik. A vidéki, délre vonuló rigókkal ellentétben a városlakók egész évben a fészek közelében maradnak, akárcsak az oxfordi és cambridge-i feketerigók. A fiatalok csak szüleik halálával juthatnak telekhez, vagy világgá mennek. Az agressziós szint akkor emelkedik, amikor már értelme is van: kora tavasszal. Ilyenkor nemcsak a sárga csőrű, fekete hímek, de a barna nőstények is néha a tettlegességig jutnak.

Fészküket nehezen megközelíthető ágas-bogas bokrokra rakják, nagyjából olyan magasan, ami szerintük túl magas a macskáknak, túl alacsony a csókáknak - úgy másfél méter körül, lehetőleg örökzöldekre vagy sűrű sövénybe.

A rigófüttyre

jobban kellene figyelnünk. Ilyenkor, télen nem nagy attrakció, gyakorlatilag csak annyit mondanak, fütty, fütty, fütty, de tavasszal beindulnak, és akkor verheti a víz az Artisjus-kommandót, hogy a fasorokban behajthatók-e a jogdíjak. Mert nem vitathatjuk, a rigó kottatiszta hangokat énekel, kromatikus skála szerint, szöges ellentétben például a Grammy-díjas Ricky Martinnal, aki élőben ugyanerre képtelen. Ha szánunk rá időt, és órákig hallgatunk egyetlen rigót, lassan kibontakozik a tudománya, csak hát ritkán van időnk ilyesmire. Len Howard angol zeneszerzőnek volt, fel is fedezte a rondótémát egy Beethoven-hegedűversenyből, míg dr. Gottfried Mauersberger, az Uránia Állatvilág madárszakírója Mendelssohn Itáliai szimfóniájának kezdő taktusait észlelte, hihetetlenül pontos előadásban. Én még ilyet nem hallottam, de én történetesen a Ki nyer ma? játékban sem ismerném fel az említett darabokat. Hallottam viszont tavaly nyáron egy dzsesszista feketerigót, az, esküszöm, improvizált.

Az emberiség régi rákfenéje ember mivoltunk definiálása, és általában a társadalomtudósoknak okoz kellemetlen pillanatokat, amikor egyre újabb meghatározást kell alkotniuk. Volt idő, amikor mindenki a saját bőrszínére esküdött, a többi nem ért, aztán lassan elfogadást nyert a szerszámhasználat mint kritérium. Míg meg nem látták a kővel tojást feltörő keselyűt meg az ugyancsak kővel kagylót bontó vidrát. Gyorsan ki kellett valamit találni, nehogy a vidrák is sorba álljanak a szavazófülke előtt a következő választáson - az új emberdefiníció a szerszámkészítés lett. Míg ki nem derült, hogy számos csimpánz meghajlítja a hangyászáshoz használt fűszálat. Eztán jött a kultúrantropológiai maszatolás, de ez is inog-binog, mert a testületileg naplementét néző csimpánzcsoporttól a tejesüvegeket dézsmáló angol cinkékig számos állatcsoport mutat olyan viselkedést, ami megfelel az elfogadott kultúradefinícióknak. Ez persze, fontos hangsúlyozni, nem az etológusokat lepte meg, a definíciókényszer a társadalomtudósok parája; ők is tudják, hogy a mert szeretem a pörköltet, egy-két évszázadon belül elégtelen válasz lesz a vágóhidak létjogosultságát firtató kérdésekre. És nem nehéz megjósolni, hogy egy kiforrott koncepció adott esetben értékes vidraszavazatokat hozhat a kisgazdapártnak.

Nehéz tehát megindokolni, miért lehet - gyakorlatilag büntetlenül -

megenni egy művészt

A művészet fontos dolog, még az ávósok szerint is: Faludy Györgyöt többször ezért nem lőtték agyon Recsken. És itt térnék vissza a dzsessz-rigóra. A rigófütty komoly tanulmányozói mindig felhívják a figyelmet a dal összetettségére és a madár élethosszig tartó tanulási képességére. Minden hímnek megvan a saját repertoárja, amit variálgat, s időnként a szomszédtól is eltanulja a jobb virgákat - valóságos rigódialektusok alakulnak ki így. Brehm a maga veretes stílusában ezt így foglalta össze: jó énekesek jó tanítványokat nevelnek, viszont a kontárok egész nemzedékeket megrontanak.

Elhiszem a klasszikus zenei példákat, de a rigó szerintem inkább blues-jazz-vonalon danáz, a hozzáállása is inkább rockos. Kezdő vagy közepesen tehetségtelen gitárosok szoktak megtanulni öt-tízféle virgát, amit aztán időről időre szólóként próbálnak elővezetni. Több alapvirga (angolul pattern) gyakorlatilag Chuck Berry óta közkincs, minél többet fejleszt rajtuk valaki, annál jobb. Az én rigóm egy 6-7 másodperces futamot gyakorolgatott. Az első 10-15 hangot mindig ugyanúgy nyomta, a végére hagyta a tűzijátékot, ott tekert egyet-egyet, trillázott, vagy elnyújtott füttyökkel próbálgatta a hangsúlyozást.

A fafejűbb tudósok ezt territoriális magatartásnak veszik - alapjában véve tényleg az, de az ugyancsak territoriális jellegű fürdőszobai éneklést is lehet művészi szinten művelni.

A szakértők szerint

feltűnően falánk

madarak, akárhogy is van, biztos, hogy lemozogják a felesleget. A földön hármas ugrásban közlekednek, időnként megállnak és figyelnek, majd előkapnak valahonnan egy gilisztát. Bár jó a szemük, és a magasból is észreveszik, ha valami finomság tekereg a fűben, igazából a fülükre támaszkodnak. Ha semmi nem mozdul, gáláns mozdulattal pocskolják szét az avart, aztán megint figyelnek. Biokertészek és madarászok ezért ajánlják, hogy lehetőség szerint hagyjuk meg a kerti faleveleket, és csak módjával gereblyézzünk: a giliszta-helyzetmeghatározáson kívül a lassított felvételben közelgő macskára is felhívhatja a figyelmet az avar zörgése.

Ahogy a magyar emubarát klub gyerekei verselték, megesznek minden tücsköt-bogarat, ettől lesz növekedésük szapora. A nagy őszi esők idején irgalmatlanul belakmároznak gilisztából, a fagyok beálltával vegetáriánus kosztra állnak át. Csipkebogyó, borókabogyó, mindenféle lehangoló egyéb bogyó, bodza, galagonya, nincs abban semmi rendkívüli, hogy telente az almacsutkától a tojáshéjig minden konyhai hulladékot hálásan fogadnak. Vidéken ősszel összeállnak a seregélyekkel, és a szőlőt veszik célba, míg a téli Budapesten az ostorfa termésével próbálnak kitartani az olvadásig.

*

Védett, eszmei értéke 2000 forint, de csak nálunk. A télire délre vonuló rigók közül az olaszok sokat lelőnek, vagy csapdával fogják meg őket. Aztán megeszik. Fogságba szerencsére ritkán vetik - sok énekesmadarat zárnak kalitkába, hogy a legaberráltabb eszközökkel késztessék füttykoncertre, de a feketerigó be van biztosítva. Túl hangos.

Winkler Róbert

Testbeszéd

A hazai pálya kijelölésére a feketerigók számos goromba gesztust fejlesztettek ki - az azonos nemű fajtársakat mind a fiúk, mind a lányok elüldözik, ha tudják.

- Az első figyelmeztetés az Elvis-frizura: a fejbúbon felborzolt bóbita nevetségesen áll nekik, de sok behatoló megeszi a trükköt.

- A második még a laikus számára is érthető: előrenyúlnak, és nyitott csőrrel félig fölfelé bökdösnek, miközben háttollaikat borzolják és szárnyaikat rezgetik.

- Három: az atlétikai sprintszámokhoz hasonló térdelőrajttal indulnak - leszegett fej, púpos hát. Mire az ellenfélhez érnek, felegyenesednek, aztán visszaszaladnak a startkockába, és kezdik elöről: hátborzongató.

- Az elszánt területfoglaló és a rettenthetetlen házigazda konfliktusa általában tettlegességbe torkollik. Ilyenkor kakasviadal-szerű küzdelem alakul ki csőrrel-karommal, harc közben egy-másfél méter magasra is felrebbenhetnek.

A viadal hamar döntést hoz. Ha nem, egészen az egyik küzdő haláláig folytatódik a harc, sőt, ha a győztes nagyon belejött, halottgyalázás is előfordul.

Sárga

Ornitológus szempontból a sárgarigó gyakori madár, ilyet mégis szinte alig látunk. Természetvédelmi értéke a feketerigó 2000 forintos gázsijának ötszöröse. Jól tűri az ember közelségét, de nem költözik panel-vidékre, Budapesten például fészkel a Gellért- és Svábhegyen. A feketerigó egy-másfél méter magasságú bozótba, harckocsiakadályokra rakja fészkét, a sárgarigó a fákat preferálja - és az avarban sem turkál, mint a fekete névrokon. Az olasz kulináris bűnözőktől valamelyes biztonságot jelent számára, hogy a telet Kelet-Afrikában tölti, odafelé a Boszporuszon át vonul, csak hazafelé jön az életveszélyes Appennini-félszigeten át.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."