7. Harcművészeti Világbajnokság és Világkupa: Tájboksz

szerző
Winkler Róbert
publikálva
1999/40. (10. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Wesley Snipes nem jött el, otthon maradt még Jackie Chan és a csak agyi síkon verekedő, önmagát alkoholistának álcázó David Carradine, aki annak idején Bruce Leet túrta ki a Kung Fu-tévésorozat főszerepéből. Nem csoda, hisz Carter Wong, a Shaolin Chung Hop Kuen-irányzat alapítója, alanyi filmsztár, Bruce Lee barátja eljött. Carradine helyében magam is beteget jelentettem volna.

Wesley Snipes nem jött el, otthon maradt még Jackie Chan és a csak agyi síkon verekedő, önmagát alkoholistának álcázó David Carradine, aki annak idején Bruce Leet túrta ki a Kung Fu-tévésorozat főszerepéből. Nem csoda, hisz Carter Wong, a Shaolin Chung Hop Kuen-irányzat alapítója, alanyi filmsztár, Bruce Lee barátja eljött. Carradine helyében magam is beteget jelentettem volna.

A dolgot több részre kell bontani. A köztudatban a harcművész legyőz két késes ellenfelet puszta kézzel, vagy három kardost és két botost egy tízes csomag papír zsebkendővel. Ez gyakorlatilag kamu, a shaolin-szerzetesek alighanem csak a saját szórakoztatásukra végeztek efféle formagyakorlatokat. A késszúrás védése puszta kézzel gyakorlatilag lehetetlen: a verseny végén egy nagymester tart bemutatót, ki, ha ő nem? Hát senki. Még a mester is csak azokat a (begyakorolt) szúrásokat tudja védeni, amelyeket kellően széles íven vezet a támadópartner; tíz nyolcadik kerületi harcművészből kilenc egy szempillantás alatt gulyássá aprítaná a gurut. Mindez a bonyolult "elkapom a kezét, kitekerem, hátrarántom, eltöröm a könyökét, és földre viszem" ütésvédésekkel együtt a harcművészek irodalmi munkásságának része. Csak akkor valósítható meg, ha Béla pontosan úgy és oda üt, ahová és ahogyan az utóbbi hónapokban gyakorolták. Ha Béla csak egy picikét tér el az optimális ütéstől (ahogy egyébként épelméjű támadó gyakorlatilag nem üt), a látványos védés kudarcra ítéltetett. Nehéz a harcművész élete, láttam egyszer egy vidéki bemutatón, hogy Tix Richárd, a sáska stílus fajtahonosítója hasra esett a saját áldozatában, mert az nem pont oda vetődött, ahová a kamu dobás szerint kellett volna. Mindez nem feltétlenül shaolin-specialitás; európai verekedős filmekben könnyű megfigyelni, hogy a gonoszok mindig a főhős feje fölé ütnek, hogy el tudjon hajolni. A Piedone-filmekben látható verekedés pedig nyugodtan lehetne önálló harcművészeti ág.

A Harcművészeti Világkupa programja

kicsit zavaros,

mert a kung-fu-szövetség elvileg a kínai harcművészeteket tömörítené, itt van viszont a japán karatecsapat. A karate évszázadokkal ezelőtt, a kung-fu importjával alakult ki. A karate szó szerint üres kezet jelent, ennek megfelelően a japán csapat fegyvereit kizárólag gyufásdoboznyi fényképezőgépek, digitális kamerák és a tunika redői közé csúsztatott Marlboro Lights-os dobozok alkotják. A szintén japán aikidósok most nem érkeztek meg.

Formagyakorlat szinte bármi lehet, tán még a Fábry által bemutatott, kaszálást imitáló álmagyar harcművészet is. Karate, kung-fu vagy wu-shu, ami kínaiul harcművészetet jelent, gyakorlatilag harci torna. A formagyakorlatot úgy pontozzák, mint egy műkorcsolyakűrt, a mozdulatok szépsége, dinamikája dönt. Két fő kategóriája a külső és a belső, előbbi erőteljesebb izommunkával jár, utóbbi lágyabb, lassított felvétel jellegű mozgássor, viszont belső erővel szokás a shaolin-templomban ránézéssel patkányt ölni. Ezek a kategóriák is tovább oszthatók tradicionális és szabadon választott gyakorlatokra, a közönség szinte biztosan nem bírja mindezt fejben tartani, és három nap után a bírák se nagyon foglalkozhatnak a részletekkel: győz a jobbik. A "15 év alatti férfi puszta kezes tradicionális belső formagyakorlatot" például az amerikai Rida Malakai nyerte. Malakai az említett hosszú nevű kategórián belül pakua stílusban versenyzett, ami annyit tesz: a harcos körben mozogva csápol.

A másik két versenyző tai-chi-gyakorlatot végzett, a zsűri szerint kevésbé sirályul. A harmadik belső erős műfaj, a shingi Kínán kívül meglehetősen ritka, ilyet most nem is láttunk. A Van Damme-filmekből ismert stíluskavalkád olyan, mint a

népszerű ismeretterjesztés,

amire a tudósok szaporán köpködni kezdenek; hasonlóan vannak a shaolin-szerzetesek is Jean-Claude-dal. A kb. háromszáz kínai stílus lényegét egyébként, köpködés ide vagy oda, Van Damme hitelesen mutatja be. Vannak az "állat" (sáska, daru, majom, részeg majom, másnapos majom stb.) és az "ököl" (nem állat) stílusok. Ha ezeket összeeresztik, az állatok elég szórakoztatók, de a végén mindig az győz, aki úgy üt-rúg, mint egy thai-bokszos, és úgy birkózik, mint Növényi Norbert, amikor egy jelentősebb kintlévőségről tárgyal. Ennek megfelelően, amikor tényleges harcra kerül a sor, szó sincs állatokról, mindenkiből normális thai-kick-francia stb. bokszoló lesz.

Furcsa azért, hogy a csoportos formagyakorlatokban döntőbe jutott Taipei női csapata, akik nyugodt kabukizenére suhogtatják a kardjukat, és bár nagyon szeretnék, egyszerűen képtelenek egyszerre végezni a figurákat. Ruhájuk a kínai-magyar rokonság ékes bizonyítéka, ilyen lehet Csurka István pizsamája is: krémszínű selyembocskai. Az összevissza kardozásra 8,7-et kapnak, ez azért túlzás. Igaz, még mindig jobb, mint a szabadon választott gyakorlatok minősített esete, a magyar Déli Sáska Csoport első tagja, aki a Mission: Impossible zenéjére gyakorlatilag breakel, a többiek

ír népzenére sáskáznak,

ez több a soknál. Mindkét társaság dobogós, szégyen.

A belső erős gyakorlatok brutális, de sajnos nem világbajnoki száma a chi kung, ami lehet töréstechnika vagy bármi meghökkentő, amihez köll egy kis chi. Lázár László szétvert-szétrúgott-szétfejelt egy kisebb szobára való YTONG-téglát, Bruce Lee barátja 8,8 pontot adott rá. Az alkarra fektetett betonlap kalapáccsal történő szétverése egy teljes tizeddel gyengébb teljesítmény, sípcsonton eltört három betontégla ellenben 8,9-et ér. Az építőipari sportszereket törés előtt komoly arccal megkopogtatja valamennyi zsűritag. A Tüzér utcai Harcművész Akadémia shaolin-guruja ököllel zúz szét két (bevizsgált) kókuszdiót, ami elég hátborzongató, viszont elfogy tőle a chi, ezért a betonlapok szégyenszemre egyben maradnak. "Ahogy utána ledobtam, széttört, bazmeg", magyarázza a versenyző elkeseredetten egy vérző kezű kollégának. "Az az anyagtól is függ", vigasztalja bölcsen a testvér.

Chi kung-megasztárunk Ambruzs Szabolcs a kerepesi shaolin- templomból. Szabi, aki kb. 60 kiló, kitolja a hasát, ami a srác vékonyságát meghazudtolóan dudorodik. Aztán rárak egy vasedényt, és hasizmával vákuum-alapon rászorítja, magdeburgi féltekét képezvén. Erre a bödönre kötik a láncot, ami egy négy személlyel töltött autóban végződik. És Szasza ezt elhúzza, tényleg elképesztő, ráadásul a shaolin-versenyző később megnyeri a full contact verekedést is.

A vákuumhasú autóhúzás

annyira jó, hogy Bányai Attila, aki ugyanazt az autót egy, a torkára helyezett hegyű lándzsával tolja el, csak második lesz.

Van Damme lenézett pária a magyar shaolin-testvérületben, a Csillagok háborúja viszont játszik. Érdekes, hogy a somogyvámosi Krisna-templom mellett a kerepesi shaolin-közösség is Lucas-rajongó, itt szinte mindenkinek Darth Maul a kedvence, sokan még itt, a Budapest Sportcsarnokban is Darth Maul-pólóban jelentek meg.

A verekedéskor a japán versenyzők nemcsak sisakot, de teljes körű plexi arcvédőt is hordanak, ráadásul az egyik kislány hordószerű testvédőt is visel; Darth Maul után újabb Star Wars-szereplőt látunk: R2D2. Szegény Hanuka (!) Sakurada idővel akkorát kap a magyar harcművésztől, hogy elsötétül előtte a plexi, a kis Artút percekig ápolják, az eredményhirdetésre is szédelegve megy.

- Ez a szégyen, látja? - mondja Francisco Blanco, a Nemzetközi Harcművészeti és Kung-Fu Szövetség (IMAKF) európai elnöke. - Sehol Európában nem szabad a fiatal koroszályokban fejre ütni, ez nagyon rossz reklám a sportnak.

- Itt szabad?

- Ezek szerint igen.

Tényleg kaotikus egy kicsit a harcművész-világverseny, egyesek szerint a japán csapatot sem várták, hiszen a karate nem kung-fu, több ország szőrén-szálán hiányzik, számos súlycsoportban három magyar, sőt három debreceni végez a dobogón, ami egyrészt szép, másrészt megkérdőjelezi egy világverseny színvonalát. Az is furcsa, hogy amikor megkérdezem az európai elnököt, ez most például milyen kategória volt, kung-fu, karate vagy thai- boksz, széttárja kezét, ő sem tudja.

Az ökölvívással ellentétben itt létezik

helyszíni reklamáció

Amikor Uliganyec Szergej magyar versenyzőtől a bírák nyilvánvaló csalással veszik el az aranyérmet, a füttykoncert és az edzői "szétverem a pofád, szemét állat" hatására a zsűri bejelenti, az egyik bíra megváltoztatta véleményét. Mégis mi győztünk, úgy véli.

A verekedés két kategóriája a light és a full contact, előbbiben elvileg csak jelzésértékűek az ütések-rúgások. A gyakorlatban - főleg a gyerekek - akkorát ütnek, amekkorát csak bírnak, egyedül a francia Jonathan Millient figyelmeztetik a kontaktus light mivoltára, amikor úgy rúgja arcon Kosuke Jamazakit, hogy kis híján behorpad a plexi.

A szpíker csávó Michael Buffer akart lenni, emiatt egy szavát nem lehetett érteni, az angol nyelvű közlések nyelvhelyességi és kiejtési hibáiról jobb nem is beszélni. A 4500 forintos jegyeknek betudható családias hangulattal együtt a harcművészet kellemes hétvégi program.

Winkler Róbert

szerző
Winkler Róbert
publikálva
1999/40. (10. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...