Zipernovszky Kornél

A német harsonás vezette, változatlan felállásban működő patinás kvartett tavaly volt húszéves, amit egy gyűjteményes album kiadásával is megünnepeltek, és most először jártak Magyarországon.

Napjaink egyik vezető jazz-zongoristája azt álmodta, hogy Brahms egy reggel erősen bluesos hangulatra ébred. Ezt a jelenetet zenésítette meg.

A brit jazzre nem csak Nubya Garcia vagy Shabaka Hutchings utóbbi évekbeli feltűnése óta érdemes odafigyelni. Az új generáció felnéz az ötven évvel ezelőtt szárnyaikat bontogató elődeire, hangmintaként újra is hasznosítja őket. 

Amióta egyszerre jelent meg a két lemez – egy Dresch Mihály jazzkvartettjével, egy meg a népzenei együttesével –, azóta keresem a választ, hogy mi ennek az üzenete?

Már az is méltó volna figyelmünkre, ha az idén 72-t betöltött zenész (Kolinda, Makám, Pangea, Tin-Tin Quartet, Ektar, Trio Squelini) és színházi alkotó (Orfeo, Stúdió K, Hólyagcirkusz) karcolatait csak az életműve támasztaná meg.

A vendégjátékot Gyárfás Attila dobosnak köszönhetjük, aki hollandiai tanulmányai alatt kezdett Alex Koo-val játszani.

Az orgonista-zeneszerzőt a bezártság alkotásra sarkallta, és komoly kihívást választott: nagyzenekarra komponált egy szvitet.

Február 9-én halt meg, 79 éves korában. Halálával Herbie Hancock maradt az utolsó mohikán a mai jazz legnagyobb hatású billentyűsei közül; Joe Zawinul 2007-ben hunyt el, Keith Jarrett pedig már nem koncertezik a betegsége miatt.

A világ legnagyobb jazzénekese – állítja James Erskine rendező egész estés dokumentumfilmjének előzetese, és csak egy Billie Holiday-ről (1915–1959) szóló film trailerében fordulhat elő ilyen szereplőlista: Tony Bennett, Count Basie, Charles Mingus és az FBI-kopók, akik rászálltak.

Társadalmi egyenlőtlenségek, nacionalizmus, diszkrimináció, szegregáció, a környezet pusztítása, az erőforrások pazarlása.

A fiatal dobos triója kockát vetett, de nem Julius Caesar, hanem Mallarmé módján.